A második világháború után hivatalosan tilos volt emlékezni a levente áldozatokra, az első hivatalos emlékünnepséget csak 50 év elteltével tarthatták meg. 2003-ban a város polgárai nevében egy 19 tagú csapat emlékoszlopot állított a lavinaomlás helyszínén, egy évvel később emléktáblát avattak az áldozatok sírja mellett.
A régi központi temetőben tartott városi koszorúzási ünnepségen Székyné Sztrémi Melinda polgármester felidézte: a síjárőrcsapat más-más összetételben 1942-ben és 1943-ban is elérte a csúcsot, de a harmadik expedíció tragédiába torkollott, a lezúduló vastag hóréteg alatt holtan maradt a harmadik vállalkozás 15 tagja.
Az egyetlen túlélő a harmadik út legfőbb szorgalmazója, Varga Kálmán volt, aki részt vett az előző két expedícióban is, és a legtöbb helyismereti tapasztalattal rendelkezett. Egy másik levente, Farsang János pedig egy előző napi térdsérülésének köszönhette megmenekülését. A legfiatalabb áldozat 18 éves volt.
