, azaz a "C ellenőrzőpont" közelében . A civil szervezetek és történészek szerint "túlságosan egyszerűnek" és "nem eléggé méltóságteljesnek" tartott "spontán lakossági emlékmű" eredetileg az év végéig lett volna látható, ám az ideiglenesen létrehozott emlékhely - az új berlini - lett.
A Fal megmaradt, rekonstruált illetve újonnan épített 140 méternyi darabja mentén álló keresztek sorsa azonban 2005. tavaszára megpecsételődött. Egy bírósági határozat értelmében a terület tulajdonosa, a BAG nevű német bank a hely bérbeadásának lejárta után visszakövetelte azt, illetve lehetővé tette volna a megvásárlását. Az ideiglenesen létrehozott magánmúzeum tulajdonosai azonban nem tudták kifizetni a terület 30 millió eurós vételárát, így a bíróság engedélyezte a tulajdonosnak az emlékmű elbontását.
A lebontás előtt az NDK egykori politikai foglyai és szimpatizánsaik tüntetést szerveztek a szisztematikus múltfelejtés és a bulldózerek megállítására. A kétszáz tüntetőből sokan hozzábilincselték magukat az emlékkeresztekhez.
Egy tüntető egyenesen politikai felelőtlenségnek nevezte, hogy a város önkormányzata szerinte "szisztematikusan megsemmisítette a Falat". Egy felmérésből nemrég az is kiderült, hogy . A berlini turisták pedig egyenesen csalódottak, hogy már szinte semmi sem maradt az egykor 40 kilométernyi Falból. Egy amerikai turista elmondása szerint fontos lenne annyit megőrizni a Falból, amennyit csak lehet.
A német parlament is lépett az ügyben: tervet fogadtak el arról, hogy a Brandenburgi Kapuhoz közel, a város szívében építik meg a Fal méltó emlékművét. Hosszú távú tervként pedig elhatározták a Hidegháborús Múzeum felépítését, melyről azonban nem döntötték még el, hogy a város mely részén áll majd.
A Fal építését 1961. augusztus 13-án, vasárnap éjfélkor kezdték meg. Három ellenőrzőpontot állítottak fel, melyeket a NATO fonetikus ABC-je alapján neveztek el: a Checkpoint Alpha Helmstedtnél volt az autópályán, a Checkpoint Bravo Dreilindennél állt, míg a Checkpoint Charlie a Friedrichstraße-re került.
Az ellenőrzőpont 1961. október 27-én vált világszerte ismertté: ekkor ugyanis délután öt órától 28-án délelőtt 11 óráig, azaz 16 órán át néztek farkasszemet egymással a szovjet és amerikai tankok és katonák, és a kortársak visszaemlékezései szerint egy remegő ujjú kiskatona is elég lett volna ahhoz, hogy kirobbanjon a harmadik világháború. Az átkelőhely ezután a szabadság szimbóluma volt a város keleti felében, majd később az egész NDK-ban.
