Kell neki egy új állás, így kézenfekvő, hogy megöli a vetélytársait
Park Chan-wook No Other Choice (Nincs más választás) című filmje fantasztikusan elborult mozi egy idilli életű átlagemberről, aki miután elveszíti bombabiztos munkáját, az új állásra jelentkezve már biztosra megy: kétségbeesésében egyenként kinyírja a konkurenciát. A kultrendező nagy esélyes az Arany Oroszlánra, főszereplőjével, Lee Byung-hunnal beszélgettünk Velencében westernfilmekről, a feladás lehetőségéről, a Nyerd meg az életed! sikerének titkáról és arról, hogy vajon miért hódította meg a világot a koreai mozi.
Az Oldboy, a Szobalány és a Titokzatos nő rendezőjének új filmje a tőle megszokott könnyed, acélos magabiztossággal és egy olyan történetmesélési lendülettel rendelkezik, amely mindenféle kitérőt elbír és noha vígjátéknak indul, végül valami mássá alakul:
A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon versenyző No Other Choice (Nincs más választás) Donald E. Westlake 1997-es szatirikus horror-thrillere, a Fejsze című filmen alapszik, amelyet 2005-ben Costa-Gavras is feldolgozott már. Ám egyik alkotás sem ér Park Chan-wook őrülten szórakoztató társadalmi szatírájához.
Nincs más választás
Egy idilli családi otthonban vagyunk, ahol a ház ura You Man-su (akit a koreai sztár, Lee Byung-hun alakít) grillez a kertben. Angolnákat süt, amelyeket a papírgyár új tulajdonosaitól kapott, ahol dolgozik. Imádattal figyeli őt felesége, Miri (Son Ye-jin), korábbi házasságából származó tinédzser fia, lányuk (egy cselló csodagyerek) és két cuki labradorjuk. Az angolnák viszont valójában mást jelképeznek: az új amerikai főnökök brutális létszámleépítést terveznek, és Man-su is a listájukon van.
Kirúgásakor a szokásos szöveget hallja munkáltatójától, ahol 25 évet lehúzott: sajnos nincs más választásuk. Man-su összetörik, de csalódottságát és veszteségének mélységét nem igazán tudja kifejezni vagy megérteni: kétségbeesetten próbálja visszanyerni férfiasságát a családja szemében azzal, hogy új állást vállal a végkielégítése lejárta előtt, azaz három hónapon belül. Sorozatos visszautasításokba fut, mire zseniális ötletet eszel ki:
Első pillantásra a film egy sorozatgyilkosos vígjátéknak tűnik a Kind Hearts stílusában, de Park visszautasítja az elvárásainkat. Man-su nem úgy kattan be, ahogy azt elképzeljük elsőre. Felfedezzük, hogy a ház, amelyet a jelzáloghitel-fizetési késedelem miatt elveszíthet, a gyermekkori otthona volt, és egy mély trauma helyszíne, amely apjához kapcsolódik. Vannak bonyodalmas családi mellékszálak is, amelyek a bizarr gyilkosságok mellett fontos szerepet játszanak: a feleségének a feltételezett szeretőjétől a lopással vádolt fiáig, aki szemtanúja lesz, amint apja valami furcsát művel az üvegházban, ami egy szenzációsan bizarr álomjelenet helyszíne lesz.
A legjobb mégis Park Chan-wook mozijában az éjfekete komikus felhang, amellyel teljesen át tudjuk érezni, hogy amikor a csúcstechnológia és az ökológiai pusztítás párosa betör az életünkbe, bármilyen területen is dolgozzunk, a gépesítés, a mindent leuraló algoritmusok és az AI mellett az egyén egyre kevésbé lesz fontos.
Amikor a színész az általa játszott karakter ellentéte
Lee Byung-hun Dél-Korea egyik legnagyobb sztárja: nem csupán ez a harmadik közös filmje Park Chan-wookkal, de a Netflix sikersorozatának, a Nyerd meg az életed!-nek is ő az egyik főszereplője. A színésszel egy Wes Anderson-stílusú hotel lobbijában találkozunk. Rögtön felmerült a kérdés: ha több évtizede barátok Parkkal, vajon időnként rákérdezett nála, hogy mikor oszt rá egy újabb szerepet?
„Evés-ivás közben sokat beszélgetünk, néha átjön hozzám: nagyon közeli kollégák vagyunk. Ami a projekttel kapcsolatos megbeszéléseket illeti, különösen a következő projekttel kapcsolatban, arra elég érzékeny. Ennek a filmnek a története pedig nagyjából 17 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Amikor először felmerült az ötlet, egy amerikai filmnek tervezte” - meséli a színész, aki elmondása szerint nagyon izgatott, hogy ennyi év után végre szerepel is a végeredményben. De vajon van közte és begőzölő karaktere között némi hasonlóság?
„Nagyon különbözöm Man-sutól. Már-már az ellentéte vagyok. Őt mélyen az hajtja, hogy elérje, amit akar. Én el sem tudom képzelni magamról, hogy bármilyen extrém dolgot tegyek, és nem is vagyok az a fajta ember, aki ennyire aprólékosan megtervez és mindent előkészít a célja érdekében.”
A No Other Choice arról szól, hogy az ember hogyan hoz döntést olyan indokkal, amivel legitimálja későbbi tetteit. De vajon miből fakadt ez a szintű elszántság - és vajon tudott-e hozzá kapcsolódni a színész? Lee Byung-hun szerint Man-su eltökéltsége puszta szenvedélyből fakad. Abból a hajtóerőből, hogy úgy érezte, nincs más választása, mint kiiktatni vetélytársait, ehhez pedig ki kell találnia egy aprólékos tervet.
A színész mégis úgy gondolja, hogy általában, amikor azt mantrázzuk, hogy nem volt más választásom, akkor mentséget keresünk arra, hogy kiszálljunk valamiből, vagy esetleg feladjunk valamit. Számára legalábbis az utóbbi eset a jellemző.
Hát ezt meg ki írta?!
Lee Byung-hun legelső reakciója a forgatókönyv elolvasása után az volt, hogy hangosan megkérdezte, ez tényleg Park rendező úrtól van? Egész biztosan?
Nagyon izgatott voltam. Nemcsak azért, mert újra együtt dolgozhattunk, hanem azért is, mert fenomenálisnak tartottam ezt a filmet: társadalmi kérdésekről szól, ugyanakkor megnevettet.”
Lee Byung-hun jó párszor megfordult már amerikai filmekben is, például A hét mesterlövész 2016-os újragondolt változatában, ahol olyan sztárokkal dolgozhatott együtt, mint Denzel Washington vagy Ethan Hawke.
„Westernfilmeken nőttem fel, mivel édesapám nagy rajongója volt a műfajnak és legalább hetente kétszer leültetett, hogy együtt mozizzunk. Őszintén szólva, nem tudtam elhinni, hogy ebben a filmben szerepelek, olyannyira valószerűtlen volt. Úgy éreztem, mintha egy álomban lennék. És a Red 2-vel kapcsolatban is hasonlóan éreztem magam, köszönhetően a briliáns szereposztásnak, az összes színésznek, akiket csodálok. A képregény-akció műfajban szintén szeretek dolgozni. ”
Ami a koreai filmgyártás és a hollywoodi produkciók közötti különbséget illeti, Lee Byung-hun szerint jelenleg a koreai rendszer nem különbözik annyira a hollywoodi gyártástól. De azt hozzáteszi, hogy amikor Hollywoodban volt, azt látta, hogy az előkészítés bizony sokkal alaposabban és hosszabb ideig zajlik, mint Koreában.
„Ennek persze vannak előnyei. Mert ha valamire sokáig készülsz, az azt jelenti, hogy nagyon kicsi lesz a hibahatár. Másrészről pedig ez azt is jelentheti a színészek és a rendezők számára, hogy ha támad valamilyen ötletük, azt nagyon nehéz lesz átvinni, mert fel kell hívni a stúdiót, és a stúdiónak engedélyt kell adnia, ami rengeteg időbe telik. Ebben az értelemben tehát Koreában jóval nagyobb a tér az rugalmasságra.”
Hallyuwood világhódítása
Az elmúlt évek egyik legnagyobb streaming szenzációja a koreai Nyerd meg az életed! című sorozat volt a Netflixen. Ebben a sorozatban több száz szegény sorsú játékos elfogad egy különös meghívást, hogy gyerekeknek való játékokban mérjék össze a tudásukat. A végső díj csábító, de halálos veszedelem vár rájuk. Lee Byung-hun szerint a Nyerd meg az életed!-jelenség titka nem éppen pozitív:
Bong Joon-ho Élősködők című filmjének útja a 2019-es Arany Pálmától egészen a következő év Oscarjáig vezetett, no de miért pont egy dél-koreai film lett az első nem angol nyelvű mű, amely megnyerte a legjobb filmnek járó szobrocskát? A koreai mozi csak egy fodrocskája a nyugati világot is leigázó „hallyu”-nak, azaz a Dél-Koreából induló, tudatos popkulturális hullámnak.
Az első nemzetközi sikert éppen Park Chan-wook kultfilmje, az Oldboy aratta, de a lassú művészfilmek kedvelői a nemrég elhunyt Kim Ki-duk nevét is ismerik: Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz című filmjét nagy sikerrel forgalmazták Magyarországon is.
Aztán ott van még Lee Chang-dong is: a 2018-as Gyújtogatókat a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában jelölte az akadémia, ráadásul Lee alapozta meg a New Korean Cinemának (új koreai mozi) keresztelt mozgalmat. De miben rejlik „Hallyuwood” világhódító sikere?
„Feltettem ezt a kérdést több kollégámnak, akikkel Hollywoodban találkoztam: miért szeretitek annyira a koreai tévésorozatokat és filmeket? Mindannyian azt mondták, hogy azért, mert nem tudják előre megmondani, mi fog történni a következő jelenetben, mert minden olyan váratlanul bontakozik ki - és ettől olyan szórakoztató a koreai tartalmak nézése” - fejti ki Lee Byung-hun, majd hozzáteszi, hogy szerinte a streamingszolgáltatók és a hibrid média is hozzájárultak ehhez a jelenséghez, mert ezek a sorozatok és filmek most egyszerre terjednek ezeken a szolgáltatókon keresztül világszerte.
A No other Choice-ban ugyanígy érezhetjük magunkat: meglepetések sorozatát kapjuk, éjfekete humorral tálalva. Egészen az utolsó, perzselően szatirikus jelenetig Park sosem hagyja elfelejteni, hogy véráztatta főhőse egykor egy átlagos középkorú családapa volt, aki semmi mást nem akart, mint bekében elvégezni a munkáját. Éppen ezért a film nemcsak legviccesebb alkotása, de a legemberibb is – és ez szintén különleges fordulat egy ilyen erőszakos vígjáték esetében.
