Lefestettem már egész Kőbányát interjú Szabó Ábellel

Mi inspirálta az Ima című képet?

Két éve jártam Adu-Dzabiban, ott láttam ezt a külvárosi ipartelepet. Mivel a külváros és az ipartelep az én jellegzetes témám, ezért sokat jártam arrafelé, és furcsa volt látni, ahogy abban a ?nyomasztó?, masszív ipari környezetben az emberek nekiálltak imaidőben imádkozni. Szürreálisnak és idegennek hatott számomra, mert Európában ez nem szokás, teljesen lenyűgözött, ahogy ezek az emberek a külvilágtól elszakadva ilyen transzcendens tevékenységet folytattak.

Ez a festmény egy képsorozatba illeszthető be?

Készítettem több képet is Abu-Dzabiról, mert ott volt egy olyan építkezés, ami itthon a hatvanas-hetvenes években folyt, és teljesen lenyűgözött. Az Imán kívül van még ilyen témájú képem, készülőben is vannak, de nem tervezem, hogy életem végéig Abu-Dzabiról fessek.

Mindig is az ipartelepek érdekelték, vagy a pályája elején mással is foglalkozott?

A főiskolán sokszorosított grafikával foglalkoztam, csak később kezdtem el festeni. A grafika és a festészet között volt egy éve szünet, majd 12 évvel ezelőtt csendéletfestéssel indultam el. Az első munkáim nagyon egyszerűek voltak, általam szimbolikusnak gondolt tárgyakat statikusan beállítottam, majd realisztikusan és élethűen lefestettem.

Mikor tért át a tájképekre?

Nem tudom, hol van az átmenet a csendéletek és a külváros nyújtotta látvány megörökítése között. Az első városképeimen a fő motívum a pályaudvarok hetvenes-nyolcvanas évekből származó beton virágtartói voltak. A kelenföldi pályaudvart festettem meg úgy, hogy a kép jelentős részét egy ilyen szakadt, lerobbant virágtartó foglalta el, amiben ott ült egy körömvirág. Nagyon érdekes volt, mert az én szememben ezek a virágtartók a hetvenes-nyolcvanas éveket szimbolizálják, és közben a kép hátterében ott látható a kelenföldi lakótelep. A másik ilyen képem a tihanyi hajókikötőben készült: fehérre meszelt virágtartó, benne árvácskák egy gondozott környezetben, nekem az elmúlt korokat jelentette ez a tartó. Talán az ilyen kicsit csendélet, kicsit tájképek típusú képekből indultam el a mostani témáim felé.

Kialakult az a látásmód, ami megmutatja, hogy miket érdemes lefesteni?

Nyilvánvalóan kialakul az embernek egy ilyenfajta látásmódja. Az is sokat számít, hogy Kőbányán lakok, így amikor minden nap megyek haza, ehhez hasonlókat látok állandóan. Lefestettem már egész Kőbányát, legalábbis, ami engem érdekelt belőle; sok képet készítettem a Ferencvárosról, de belvárosról is: Keleti pályaudvar, Blaha, Izabella utca. Az Izabella utcában találtam olyan házakat, amikről ha képzeletben levesszük a hirdetéseket, reklámokat, boltok kiírásait, olyan a hatásuk, mintha még most is tartana a második világháború. Le is festettem mindenféle reklámok, autók, emberek nélkül, és nagyon furcsa hatást keltett, ambivalenciát az idővel, nem lehetett eldönteni, hogy mikor van a kép, de érezhető rajta a maiság.

Az ipartelepeken mi szokta felhívni magára a figyelmet?

A sokfajta ipartelepből engem azok érdekelnek, amik már nem működnek, amiket hihetetlen energiával, munkával megépítettek, aztán pár évtized után otthagytak, majd lerobbantak. Egy korszakot mutatnak nekem, az őrületes emberi teljesítmény elmúlt korszakát. Kicsit az antik görög-római romokhoz tudnám hasonlítani, amik szintén egy darabig romként álltak, de most már megőriznek az utókornak.

Gondolom, fényképek alapján dolgozik.

Fontos, hogy az ember fényképeket, vázlatokat készítsen, főleg, ha ilyen realista dolgokat akar realista stílusban visszaadni, hiszen nehéz pontosan memorizálni a tájat. Aki arra törekszik, hogy ilyen részletesen visszaadja a látványt, annak muszáj fényképeket és vázlatokat készítenie, mert nincs arra lehetősége, hogy hónapokig kijárjon, és ott festegessen. Persze ez témától is függ, mert egy mezőn nem zavarok senkit, de egy háromsávos út közepére már nem ülhetek ki. Az én témámban az is fontos, hogy megtaláljam a helyszínt, ahonnan festek. Amikor a Rákóczi utat festettem, megálltam a Baross-híd tetején autóval, és onnan készítettem a fényképeket, megakasztva a forgalmat. Mert azt, csak akkor, és abból a pontból lehetett látni, és úgy vettem észre, hogy vezettem.

Legközelebb hol lehet találkozni a képeivel?

A váci görög katolikus templomban lesz egy kiállításom, ami azért lesz érdekes, mert a hatalmas, kétszer három méteres képeimet állítom ki a Csepel Művekről. A méretükből kifolyólag nehéz mozgatni, így ritkán mutatom be őket, de ezeket érzem a legnagyobb, legjelentősebb és legmarkánsabb munkáimnak ebben a témakörben.

Vannak tervek a közeljövő képeiről?

Több képet is festettem már a régi FÉG gyárról, fegyvert és gázkészülékeket gyártottak ott, de egy éve egy újabb FÉG-kép ötlete kristályosodott ki a fejemben. Aztán olyan elképzelésem van, hogy szeretnék könnyedebben festeni, azaz egy délután kimegyek az adott helyre, és amit ott helyben a délután folyamán a vászonra viszek, az lesz a kép. Persze ezek másmilyen jellegűek lesznek, mert nem lesz mód arra, hogy kidolgozzam őket.

Bodor Máté