Úgy tudom, hogy édesapádnak, Ádám Tamás (eredeti nevén Nagy Sándor Tamás) színművésznek is köszönhető, hogy megszeretted a zenét. Mi a kedvenc kiskori emléked ezzel kapcsolatban?
Apu színházi ember volt, de több hangszeren játszott: gitározott, basszusgitározott, szaxofonozott. Az egyik kedvenc zenei emlékem kis koromból az, hogy esténként gyakran odaült az ágyam mellé és gitározott vagy énekelt valamit. Ebből aztán zeneóvoda lett... Tehát abszolút neki köszönhető az első zenei élmény.
Először mégis talán a vízilabda volt a nagyobb szenvedélyed. Mesélsz kicsit erről?
10 éves korom körül kezdtem el vízilabdázni, amikor Szolnokra költöztünk. A zenét továbbra is nagyon szerettem, de a sport vált a mindennapos dologgá: naponta edzés, hétvégén meccsek. Úgyhogy 17 éves koromig a vízilabda volt a legfontosabb az iskola mellett. Nyertünk is mindenféle bajnokságot, ezek a mai napig szép emlékek.
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy véletlenül lettél zenész... Viszont nagyon gyorsan szárnyra kaptál, 17 éves korod óta turnéztál. Hogyan csöppentél bele a zenés létbe?
17 éves koromban már bőven gitároztam, több bandában is zenéltem. Viszont az volt az a nyár, amikor tulajdonképpen eldőlt, hogy zenész leszek. Ekkor már Budapesten éltünk, a Fradi vízilabda csapatában játszottam, és ez volt az első alkalom, hogy nem vállaltam be a nyári edzőtábort a sok zenekar és koncert miatt. A sportban a nyarat nagyon meg kell nyomni ahhoz, hogy az ember jó legyen, de én ekkor már teljesen a zene felé fordultam.
Sokan a Roy és Ádám zenekarból ismernek, de ezenkívül is számtalan régi és új zenei projekt köthető a nevedhez. Megpróbálnád felsorolni ezeket?
Volt egy sikeres rockzenekarunk, a Tramps, ebből alakult ki a Roy és Ádám, miután Roy becsatlakozott énekelni. De sok más helyen is játszottam korábban, például Up!, Topó Neurock, Machine Mouse, Kentaur, stb. Szerencsére most is több formációm van, sok fantasztikus zenésszel játszom együtt, fiatalokkal, idősebbekkel egyaránt, és nagyon szerencsés, hogy még ilyen aktív tudok lenni. A Roy és Ádám trió mellett van a Wörk Projekt, amit Borlai Gergővel indítottunk. Az Ádám elméi nevű jazzformációban két fiatallal, Fábry Adonisszal és Siklai Istvánnal alkotunk. Ezen kívül Mohai Tamással van egy akusztikus jazzgitár duónk. A Húristen! Gitárpárbaj formációban zseniális gitárosokkal vagyok körülvéve: Lukács Peta (Bikini), Pulius Tibor (Supernem), Mohai Tamás (Boom-Boom). Két tanár kollégámmal indítottunk egy Jimi Hendrix-dalokat játszó rockzenekart, ez a Nakahara Rock Trió. Van egy vadonatúj jazzfusion zenekar Nagy Jancsával, Szirtes Edina Mókussal és két fiatallal. Illetve van egy Cosmos Band nevű félig külföldi csapat, akikhez néha beugrom gitározni.
Mik azok a mérföldkövek, amik különösen közel állnak a szívedhez a Roy és Ádám formáció kapcsán?
Három ilyen is van. Az első nyilván az, amikor a Tramps zenekarból Roy és Ádám lettünk, és elég hirtelen befutottunk. Megjelent A csapból is én folyok és a Trambulin című sláger, amiket rengeteget játszottak a rádiókban. Hirtelen ismertek lettünk, mint Roy és Ádám, ez volt az első mérföldkő. A második talán az, amikor 2000 tájékán jött Papp Szabi és Mózsik Imi, és újra rockzenekarrá váltunk. A következő pedig az, amikor Csányi Zoli csatlakozott dobosként 2006-ban. Ekkor még Kontor Tamás volt a basszusgitáros, és mikor ő átadta a basszusgitárt Roynak, trió lettünk. A trióvá válás a harmadik mérföldkő.
Dalszerzőként/zeneszerzőként közel 80 olyan dal köthető hozzád, ami meg is jelent. Mostanában miken dolgoztál?
Az Ádám elméi formációnkkal most jelent meg egy szerzői lemezem, a Fergoli. Nemrég debütált egy egy magyar játékfilm, Az almafa virága, aminek a főcímdalát írtam. Tátrai Tibor supergroupja, a godfater. számára érdekes módon nem zenét, hanem dalszöveget készítettem, Borlai Gergő dalához. Az lett a címe, hogy Hold a földön. Ezeken kívül Fekete Jenőnek, Kamarás Ivánnak és Deák Bill Gyulának is írtam mostanában.
Jó pár éve visszatérő szerelemprojekted a Wörk Projekt. Hogyan indult és kikkel alkotsz benne?
Ez a szerelemprojekt az én ötletem volt, mert jó pár olyan dalom volt, ami vagy nem került fel egy lemezre sem, vagy nem vokális jellegű dalok voltak, illetve akadt pár instrumentális szerzemény is. Ezeket az ötleteket gyűjtögettem, és szerettem volna egy olyan albumot, amin semmiféle kompromisszumot nem kötök. Így alakult ki a Wörk Projekt, amit a Borlai Gergővel kezdtünk el 2015-ben. Felállást tekintve az első lemez más, mint a második, ez kihat a zenei világukra is.
Hogyan írnád le a Wörk Projekt zenei „személyiségét”?
Az első albumunk otthon készült, ami azért fontos, mert sok mindent meg tudtam valósítani otthoni módszerekkel, például elektronikus dolgokat. Tehát az első korong egy kicsit cizelláltabb lett. A második lemez már abszolút letisztultabb, egy instrumentális jazz rock gitár-album.
Május 3-án lesz a következő koncertetek a Trafóban, valószínűleg ismét különleges zenei szeánszra számíthat a közönség. Mi alapján állítod össze ezeket a koncerteket és a meghívott zenészek sorát?
Úgy válogattam össze, hogy a meghívott zenészek ugyanazok legyenek, mint akik az albumon szerepelnek. Négy fúvós: Szentpáli Roland tubán, Pecze Balázs trombitán, Csapó Krisztián harsonán és Weisz Gábor szaxofonon. Borlai Gergő dobol, Yolanda Charles basszusgitározik, Szirtes Edina Mókus hegedül és énekel.
Régóta dolgozol Borlai Gergővel, illetve Szirtes Edina Mókussal. Hogyan, mikor kezdődött a velük való közös munka?
Borlai Gergőt fiatal korom óta ismerem, és régóta dolgozunk együtt. Egy dobos zseniről beszélünk, aki lényegében már világhírű, ezért mindig nagy öröm vele alkotni. Szirtes Edina Mókussal kapcsolatban fun fact, hogy amikor a Trampsszel egy tehetségkutatón indultunk a Trambulin című dalunkkal, azt a versenyt az orrunk előtt ő és a zenekara nyerték meg. Már akkor is kitűnt a tehetségével, egy fantasztikus hölgy. Nem olyan régóta dolgozunk együtt, viszont több közös projektünk is van.
A Wörk Projekt mellett egy szerzői albumon is munkálkodtál az Ádám elméi „zsiványjazz zenészeivel közösen, ami tavasszal jelent meg, viszont december végén már nagy sikerrel bemutattátok a Magyar Zene Házában. Mesélsz kicsit erről a lemezről?
A Fregoli című szerzői albumot Adonisszal és Istvánnal közösen csináltunk, de több vendég is szerepel rajta, akik kiváló zenészek. Régi és új régi dalokat dolgoztunk fel, amik nagyon személyesek, és mondhatni az én személyes kedvenceim is. Vagy azért esett rájuk a választás, mert jól állt nekik ez az akusztikus csavar, vagy azért, mert úgy éreztem, hogy a régebbi verziók megérdemelnének egy új elgondolást. Például Az én órám másképp jár című Roy és Ádám-dal is kapott egy érdekes, akusztikus változatot. A lemezt a Magyar Zene Házában mutattuk be egy telt házas koncerten, ami nagyon jól sikerült.
Mindezek mellett főállású gitártanár vagy a Sándorfalvi Térségi Alapfokú Művészeti Iskolában. Mit szeretsz benne a legjobban?
Igen, most már hetedik éve tanítok a STAMI suliban. Az elején nehezen kezdődött a tanári karrierem, mert nem voltam teljesen felkészülve rá. De most már vannak többen is, akik csak miattam járnak, főleg Szegedről. Kamaszkorúaktól felnőttekig mindenféle korosztály. Jazzgitárt oktatok és nagyon szeretem, mert például most nyertünk az egyik tanítványommal egy rangos külföldi jazzversenyt. Ez nekem is jó visszajelzés volt. De ami a legfontosabb, hogy tapasztalt zenészként egyfajta kötelességünk átadni a sok tapasztalatot, amit szereztünk, mert rengeteg a fiatal tehetség, és a jövő tényleg az övék.
Kijelenthetjük, hogy több évtizede aktív és szokszínű tagja vagy a hazai zeneiparnak. Honnan meríted az energiát, az ihletet?
Visszakanyarodnék a tanításhoz, mert azzal, hogy heti több napon is gitározással foglalkozom a tanítványaimnak hála, „rákényszerülök”, hogy gyakoroljak, és hogy tartsam a lépést a fiatalokkal. Szerintem én profitálom a tanításból a legtöbbet, vagy legalább annyit, mint a tanítványok, mert a saját hiányosságaimra is azonnal fény derült. Ennek is köszönhető, hogy ennyire aktív tudok lenni. Másrészt folyamatosan képezem magam.
Milyen terveket szövögetsz?
A Roy és Ádám zenekar idén 25 éves – 1998-ban jelent meg a Tartsd életben! című első albumunk. Lesz majd egy nagy koncert valószínűleg, és szerintem új dalt is fogunk kiadni. Az Ádám elméivel szintén, mert a lemezen tíz szerzemény kapott helyet, de volt még legalább tíz másik, ami készülőben van. Valószínűleg azonnal nekiállunk és megcsináljuk azokat is, mert most van lendületben ez a fiatal formáció, úgyhogy ott is várható lemezanyag.
Van más, a zenéhez hasonlóan meghatározó szenvedélyed?
Heti egyszer sportolni járogatok. Focizom, ami tőlem idáig távolt állt, de most már nagyon szeretem, mert nagyon ki tudja kapcsolni az embert. Nyáron próbálok sokat úszni, kondiban tartani magam. Olvasni is szeretek, a nyári szünetben megpróbálom behozni a lemaradást, mert a rengeteg elfoglaltság miatt feltornyosultak a könyvek az ágyam mellett.
Talán az egyik legfontosabb „szereped” az, hogy apuka is vagy. Közel vagy messze esett az alma a fájától?
Igen, van egy fiam, aki már felnőtt. Nagyon tehetséges korosztályos válogatott vízilabdázó volt, de végül a vízilabdát most abbahagyta, jelenleg egyetemista, mellette pedig dolgozik. Remélem, hogy az övé lesz a jövő, de igen, messze esett az alma a fájától, mert nem lett zenész. Jó a zenei ízlése, de ő másik szakmát választott.
Fotók: Ted Rumley
