Szathmáry Zsigmond egy személyben hiteles tolmácsolója a klasszikus és a modern orgonaműveknek (korszakokon átívelő repertoárja Bachtól Liszten át Ligetiig tart), valamint vérbeli kortárs alkotó, akinek zeneszerzői gondolkodását olyan egyéniségek inspirálták, mint Pousseur, Stockhausen és Ligeti. 1978 és 2004 között a freiburgi Zeneművészeti Főiskola professzoraként tevékenykedett, vendégként tanított Tokióban és Szöulban, kurzust tartott Darmstadtban és a Haarlemi Nyári Orgonaakadémián, valamint Európa, Észak-Amerika, Japán és Dél-Korea számos konzervatóriumán és egyetemén.

A november 30-i hangverseny az eltérő zenészgenerációk találkozásáról szól, a nyolcvankét éves Szathmáry Zsigmondot fiatalok veszik körül, többek közt éppen saját hangszere, az orgona ifjabb játékosai: Pétery Dóra, Reincke Ivan-Bogdan és Kun Rajmund. A fiatalabb generációkat képviselik a Nemes László Norbert vezette Új Liszt Ferenc Kamarakórus tagjai és az UMZE Kamaraegyüttes hangszeres muzsikusai is – az utóbbiakat a magyar karmesterek középgenerációjának kiválósága, Vajda Gergely vezényli. A színes és változatos koncert műsorában – amelyen két requiem is helyet kapott – a megemlékezés gondolata is megjelenik: a Requiem Fukushima emlékére című 2012-ben írt darabját, amely most hangzik el először Magyarországon, Szathmárynak az atomerőmű-katasztrófa felett érzett megrázkódtatása inspirálta. A Bajor Rádió nürnbergi szekciójától érkezett 1994-es felkérésre komponált Cadenza című művének zenei anyagát pedig a koncerten is közreműködő hegedűművész lányának, Anikó Katharina Szathmárynak írta; ez a darab szintén most lesz először hallható hazánkban.

Kiemelt kép: Szathmáry Zsigmond