Hosszú, kígyózó sor. Ez azért elég sok múzeumról leírható a Múzeumok Éjszakája kapcsán. A Néprajziban két oldalról támad a tömeg az Álarcban/álarc nélkül ? búcsúpillantás a maszkokra című kiállításnál. Ez tipikusan az az eset, hogy inkább elutazom Indonéziába, de ebbe a sorba bizony be nem állok.
Szerencsére nem kell szemlesütve elhagynom a terepet így sem. Van választék zenéből, táncból, gasztronómiából, könyvből, hangszerből és más kiállításból. Bármennyire nagy dózisban kapjuk az ízelítőt az indonéz szigetvilágból, azt azért meg kell állapítani: minden piszok drága. UV-színű édességeket vehetünk, papírtálcányi egy ezres, kettő pedig ezeröt. Állítólag az indonéz követség munkatársai Bécsből hozzák az alapanyagot, ezért olyan durva az ár Budapesten. A világ legjobb kávéja ? hirdeti a büfé-felirat, és ehhez hozzáteszem: egyben a világ legdrágábbja is. Még a Gerbeaudban sem ezer forint az eszpresszó, mint itt. (Lehet, hogy ott nem a világ legjobbját árusítják ? indonéz módon elkészítve?) Maradok a zöld kókusz levénél 350-ért, meg ha még szomjasabb lennék, választanám a teát, négy decije 450. A másik oldalon akár vacsorázhatnék is. Ott van például a híres indonéz bécsi szeletes zsömle. Na jó, ez nem komoly.
Az Indonesian Trade Promotion Centre Budapest sem fillérekért adja a batikolt blúzokat, pénztárcákat, nyilván ez a szállítás költsége. De örüljünk, hogy van, ahogy annak is, hogy gyönyörű batikolt anyagokat mutatnak be a múzeumshop melletti térben. Ez a Muzbo Galéria új kiállítása Urbán Szibilla batikgyűjteményéből, és pont a Múzeumok Éjszakáján nyitották meg.
A tárlat bejáratánál egy oszlopra recepteket várnak. Mutatóba kirakták a legismertebb sült rizses indonéz ételt, a nasi gorenget. Én kicsit máshogy készítem ezt az édes szójaszószos, chilis finomságot, amelybe a csirkén vagy rákon kívül zöldséget is kevernek, és tükörtojást kínálnak hozzá. Gyömbért nem rakok bele és paprikát sem. Az egyetlen recept mellette a magyaros tortilla.
A színpadon a Triginta Percussion, Nyusztay Iván-H. Magyar Kornél-Szabó Mátyás triója. Zenéjük a délkelet-ázsiai tradíciókból táplálkozik, akárcsak az őket követő Gergye Krisztián és Dus Polett Időszövet című tánc- és wayang árnyestje. Mindkét időszövetes ösztöndíjas volt Indonéziában, akárcsak H. Magyar Kornél a zenekarból. Gergyéék produkciójára kilencven fokot fordul a nézőtér, ők ugyanis a lépcsőn játszanak, nem a színpadon.
Az épületként csodás, ám nem túl szerencsés akusztikájú Néprajzi amúgy nemcsak Délkelet-Ázsiának ad helyet, hanem a finneknek és a hevesi Átány falu embereinek, tárgyainak is. A (M)ilyenek a finnek? című tárlaton a magyarok finn képét tupírozzák, míg a másiknál azt is megtudhatjuk egy ? mondjuk úgy: ? interaktív kapashown, hogy áll a kezünkben egy efféle célszerszám.
