Jó néhány új programot valósított meg az utóbbi időben, ilyen például az OperaKaland, vagy a Gördülő Opera. Hány jegyet kell eladniuk estéről-estére?
Pillanatnyilag Európa legnagyobb operajátszó komplexuma vagyunk, az Erkellel együtt több mint ezer közalkalmazottal dolgozunk, rajtuk kívül még vagy 300 vendégművésszel, alkotóval. Magyarországon a jegybevételt és az előadásszámot tekintve is a legnagyobbak vagyunk, a látogatottságunk 93 százalékos az Operát tekintve. Tavaly még 94 százalék volt ez az arány ? azóta emeltük az árakat, de ez örvendetesen kevéssé látszik csak. Az Erkelt néhány hete nyitottuk ki, de amikor pár hétre tavasszal beengedtük a közönséget, a 72 nap alatt 104 ezer felnőtt- és 29 ezer diákjegyet váltottak ? előadásonként tehát 1500-an jöttek el, ami itt elképzelhetetlen az Operaházban. Az Erkelben 1819 hely van, csaknem másfélszer annyi, mint az Operában. Esténként tehát összesen háromezer jegyet kell eladnunk, amit a jelenlegi marketinggel reményeink szerint sikerül is teljesíteni, az alapcél máris megvalósult: az Erkel beállása óta messze megdupláztuk az opera- és balettlátogatók számát Budapesten, ami a mai világban nemcsak azt mutatja, hogy sikerült jól mérni a közönség igényét, hanem azt is, hogy a műfaji marketing intenzitásából nem engedhetünk.
Igen, az szemmel láthatóan megújult. A plakátok, az akciók, mind valami újról árulkodnak.
Mi ebben vagyunk nagyon újak, a kommunikációban, a kreativitásban ? és ezt viszonylag hamar át lehet hangolni. A művészi tartalom vagy az intézmény egészének struktúrája sokkal több időt követel: már megtalálni a ciklus végleges csapatát sem egyszerű, nálunk két évbe telt. Évente összesen 650 előadást játszunk a gyermekdarabokkal, turnékkal együtt, ha ezek jobb minőséggel mennek, kvalitásosabb énekeseket és táncosokat tudunk egyre igényesebb produkciókba állítani, olajozottabb adminisztrációs és technikai kiszolgálást tudunk biztosítani, akkor évek munkájának meglesz gyümölcse lesz. A csomagolást megvefelelő szakemberekkel könnyebb megváltoztatni, korszerűre hangolni, de rögtön tegyük hozzá, hogy habár látványos, ám merész húzás is az operai nyitás.
A csomagolás alatt is bőven van változás, ha a személyügyekről már nem is lehet olvasni a sajtóban, a felújításokról még igen.
Ha egy ekkora operai intézményből semmilyen személyzeti ügy nem szivárog, akkor azt már bezárták? Egyszerűen lehetetlen ennyi művész és munkatárs kedvére egyszerre tenni. Aki aznap este áll a rivaldában, sosem ír levelet a miniszternek, hogy milyen jó is neki, hisz megbecsülik ? a szerepkör másik három-négy kandidálója viszont otthon busonghat, és kézre áll a klaviatúra. A mi összművészeti műfajaink nehezen mérhetők, empirikus tapskutatás komolytalan volna, a telítettségünk pedig rendben van, minden kategóriában az ország első színháza vagyunk. Ingó- és ingatlanvagyonunk 100 milliárdos, ennek legnagyobb tétele az Andrássy úti Operaház, az egyik legfontosabb és magasan leglátogatottabb magyar műemlék. Ha minden jól megy, részleges felújítása 2015. július 1-jén indulhat el, és közben nem szeretnénk bezárni. Láttuk az Erkel példáján, milyen egyszerű bekattintani egy lakatot: csaknem belekattan az ember, mire kikattintja? Jobban szeretek nyitni a társadalom felé is, a színházi ajtók tekintetében is, ezért követtük azt az őrültnek tűnő, de végül 150 ezer nézőt eredményező metódust, hogy az Erkelt minden létező és nem létező munkálati fázis határán kinyitottuk. Persze az is hozzá tartozik, hogy ha valamit bezárunk, az üzembe helyezéskor a legújabb szabályoknak kell megfelelnünk, ami egy műemlék-jellegű épületnél szinte lehetetlen. Amivel most foglalkozunk, az az erről szóló előterjesztés, még ebben az évben benyújtjuk a kormánynak.
Ezek szerint nemcsak a következő évre tervez, kész forgatókönyv van a fejében 2018-ig is?
Korábban nem volt szokás a Házban több évre előre tervezni, azonban már tavalyi pályázatomban 2018-ig írtam tele a naptárat, így idővel a legismertebb világsztárokkal is könnyebb lesz majd tárgyalni. A legnagyobb idei tett e téren Marton Éva születésnapi gálája, Jonas Kaufmann vendégszereplése, a Stefan Soltész-dirigálta Parsifal és Pinchas Steinberget leszerződtetése volt: utóbbi dirigens a zenekarunk új elnök-karnagya, ?hírhedett zenésze a világnak?, ahogy Vörösmarty mondaná? Különben pedig nincs mit csodálkozni a változásokon, minden ilyen nagy szervezet el-eléri azt a periódusvéget, amikor változnia kell: egyik eleme ennek a folyamatnak a három évadra előre tervezés. Ráadásul hazánk egyetlen operaházaként magáért a műfajért, annak magyarországi sorsáért is felelősséget kell vállalnunk, és ez nem döntés kérdése. Ennek jegyében nyújtottunk például ahhoz is nagyon komoly anyagi segítséget, hogy a Kolozsvári Magyar különleges Verdi-trilógiát mutasson be az Erkel Színházban, Pas de quattres néven balettkörképet szervezünk, és a Primavera-fesztiválon tallózzuk az öt vidéki operatagozat aktuális premierjeit, akkreditált képzésen próbáljuk közelebb húzni operához-baletthez a pedagógusokat, és az OperaKaland sorozattal diákok tízezreit részesítjük operaélményben. Szerteágazó tevékenység bomlott ki az Operából az elmúlt két és fél évben, és egyáltalán nem teljes a felsorolás: pedig a nagyobb nyugati operák költségvetésének ötödével-hatodával rendelkezünk csupán.
Itthon idén a Verdi-Wagner Évvel örvendeztették meg a közönséget ? 200 éve születtek az opera mesterei.
A Verdi-Wagner kettős bicentenárium két évada elképesztően gazdag programot hozott a Magyar Állami Operaházba: a naptári évet kissé kitágítva a Requiem mellett összesen 16 különböző Verdi-operát adtunk elő 2012 novemberétől 2013 decemberéig, miközben az itáliai szerző igazán gyakran játszott slágeroperáinak száma 8-10-re tehető. Négy olyan is megszólalt, amelyet szinte sohasem játszanak: a Szent Johanna, a Haramiák, a Luisa Miller vagy még tavasszal két ízben a Stiffelio is színre került, október 10-én, Verdi születésnapján pedig kronológiában szemléztük egyetlen estén Verdi mind a 26 darabját 23 karmester vezényletével, tévéfelvétel keretében. Ez is egy világot körbejáró hír lehetne, ha nem itthon történt volna? A Falstaff-premier mellett persze játszottuk az olyan sztenderd operákat, mint például a Don Carlos, vagy a kolozsváriakkal karöltve az Álarcosbál, így a világban is párját ritkító, ha nem a legnagyobb repertoárt mutattuk be. És azt se felejtsük el, hogy a nyáron a társulat Japánban a Traviátával, Kínában pedig az Aidával, a Trubadúrral és a Rigolettóval turnézott, miközben a szegedi társulat egy másik Rigolettót nálunk játszott el. Hogy Wagnert is szemlézzük kissé: a Walkürből Siegmund tavaszi dalával még a veterán Molnár András kezdte az évet még tavaly december 31-én, januárban a Bolygó hollandi premierjével folytattuk, neves énekesekkel adtuk elő a Parsifalt, a zenekar eljátszotta a Lohengrint a MüPa Wagner-fesztiválján és Németországban világhírű művészekkel prezentált operagálát, ősszel pedig felújítottuk a Tannhäusert. Május 15-én, Wagner születésnapján a Concerto Budapest, november 15-én pedig a Rádiózenekar bevonásával tartottunk Wagner-gálaesteket. Nehéz lenne ennél többet nyújtani egy olyan házban, amely rendes szezonjában 51 produkciót forgat, 430 nagytermi opera- és balettelőadással évente. Egyébként most jelentettük meg a Verdi-Wagner bicentenárium eseményeit összefoglaló kiadványunkat, abban minden benne van ? de ne számítsanak rövid olvasmányra?
Szolnokon januárban, a hagyományos újévi koncerten Verdi és társai a balettal találkoznak. Év elején a szolnoki szimfonikusok néptánccal vegyített Carmina Buránájában Ön is fellépett, 2014. január 4-én a Bolero ? tánckoncert előadáson pedig a házigazda szerepét vállalta el.
Bámulatos technikát vonultattak fel a tavalyi Carmina Buranán, és milyen jól szólt a zenekar Maszahiro keze alatt! Szívesen vállaltam az idei rendezvényen a házigazda szerepét. Nem mindennapi, hogy egy megyeszékhely ilyen minőségű zenekart fenn tud tartani: Nyíregyháza vagy az én városom, Veszprém sem tud jelenleg hasonló szimfonikus potenciállal előrukkolni. Tetszett még az összművészeti gondolkodás, amely rendesen az Opera sajátja, de nagyszerű volt ezt a vízkereszti szolnoki előadásban is tapasztalni. Akkor magam is aktív résztvevőként lehettem ott, az Orff-darab baritonszólóival, de igen érdekes volt egy színpadon látni velünk Sebőéket, az Állami Népi Együttest és Herczku Ágit ? aztán a Carmina Buránát nyáron megismételtük a Tisza-parton. Remélem, most is sikerül hasonló, fogyasztható formába helyezni az idei produkciót, senkit ne rettentsen meg, hogy táncosok és zenészek egyszerre lépnek a színpadra. Fontos, hogy a néző ne gondolja: valami olyat lát, amit aztán dekódolnia nehéz lesz, hisz ezek a ?kódok? az emberben az érzelmek révén megtalálhatók. És nem is kell mindent érteni ahhoz, hogy élvezzük, fontos és muszáj is bíznunk az érzelmi intelligenciában.
Az elmondottak alapján közel áll Önhöz az, amikor egy összművészeti produkció jön létre a színpadon.
Az összművészeti produkciók évszázadok óta ragadtatják el a közönséget. Az opera mint műfaj keletkezésének oka, gyökere éppen ez. A firenzei Camerata tagjai 400 éve szinte egy Petri-csészében keverték ki az új artisztikus formát: költők, írók, zenészek, táncosok, képzőművészek, színészek és építészek állapodtak meg a közös munkáról, melyre korábban nem volt ilyen eltökéltségű példa. Ma pedig már a videóművészet is jelen van a színpadon, a világítás tervezése is szinte külön művészeti ággá fejlődött, de az operajátszás kezdetétől fontos szerepet kaptak az építészek is. Az operaházak az építészek főművei, például Ybl Miklós is az Operaházat tartotta annak, holott olyan remekek kapcsolódnak nevéhez, mint Közgáz főépülete vagy a Bazilika. Ha a különböző művészeti ágak nem megnehezítik, hanem inkább könnyítik egymás megértését, akkor az opera ma is áttörheti azokat a falakat, amelyeket a különböző kultúrkörök, hovatartozások képeznek.
Az Operaház nemcsak összművészetről szól, hanem valamennyi művész és néző előtt nyitva áll. Vidnyánszky Attila és Alföldi Róbert is megfér e falak között.
Az Attila nevével fémjelzett Háry János októberben 30 ezer nézőt vonzott, s mivel évekig az Opera főrendezőjeként működött, több darabja is jön-megy a repertoárban, most épp első operarendezése, a Jenufa látható majd újra. 2015-ig nem tudom felkérni vadonatúj produkcióra, most a Nemzeti Színházra koncentrál. Robi ugyan eddig nem rendezett az Operában, júniusban viszont itt viszi színre Gluck tauriszi Iphigéniáját. Az antik történet a sehol sem hallható, Strauss által átdolgozott változatát állítjuk színpadra. Mindenevő vagyok, és egészen biztos vagyok abban, hogy egyetlen nemzeti Operánknak mint intézménynek integráló szerepet kell betöltenie. Magas minőséget adunk, többféle ízlést és világlátást kiszolgálva.
Ki határozza meg a jövő évet az Operában?
Jövőre a 150 éve született Richard Strausst ünnepeljük: május végétől indul a nagy fesztivál, hat nagyon nehéz, nagyon más és nagyon különböző olvasatban színre vitt operát játszunk el egymás után bő két hét nap alatt, a most szombati Puccini-büszt után felavatunk az Operaház előtt egy Strauss-szobrot, és egy zenekari koncertet is adunk, mindig magas minőségű karmesterek irányításával. A sorozat léptékére jellemző, hogy indító darabja bár a szerző főműve, még soha senki sem merte bemutatni hazánkban a szükséges apparátus méretei miatt: Az árnyék nélküli asszonynak tehát ez a fesztivál lesz a magyarországi bemutatója, főzeneigazgatónk, Halász Péter vezetésével. A Strausz150 a Magyar Állami Operaház 130 esztendős történetének művészi értelemben vett legnagyobb vállalkozása lesz, nagyobb egy Ringnél: méltó kihívás az összművészet valamennyi ága, az énekesek, a zenekar, a színpad és a nézők számára egyaránt. És azon kell lennünk, hogy az Opera legnagyobb dobása közügy, adott esetben mindannyiunk sikere lehessen.
