Kell-e nagyobb elismerés, mint hogy e. p. a "szintén zenész" hangütésével ajánlja a publikum figyelmébe z. p-t? Vagy a "szintén focista" szolidaritásával - a druszáját? Jó kötetre esett az előszóíró választása, azaz jó könyv jól választott magának előszóírót.
Valóban: labdarúgásról is muzsikál az esszé-, cikk-, napló-, vers- stb.-összeállítás, e-től z-ig. Miről nem!? Zilahy Péter, a fiatal középgeneráció sokszínű íróegyénisége kissé krónikázó, kissé regényes módon nyolc fejezetet szőtt rövidebb, alkalmibb írásaiból. Három plusz egyet mind a hét fejezetbe (a kiegészítésekkel ez tízszer három: harminc textus). Belföld, külföld, püföld, ne püföld: valamennyi égtájról hoz hírt a nyelvi ötletekben dúskáló, többszörösen is fragmentált, helyenként aforisztikusan lebontott szöveggyűjtés, szövegalakítás. A kötet prózai alanya, a néha lírikus módjára előtérbe nyomulni kész én, Én, ÉN világjáró, helyzetelemző, apa, csodacsatár, költő, alkalmi remete - és szinte bármi-bárki, amit-akit az íráshelyzet megkíván. Önironikus éles ésszel, játékos világbefogadással, dialogizáló meditálással férkőzik közel az olvasóhoz. Persze inkább önmagát térképezi fel, az ön- és létismereti stádiumoknak ad változatos, szórakoztató, elgondolkodtató formát. A gyűjtemény - a szerkezete révén - több elemeinek összességénél. Széppublicisztika.
A (tévé)tornász Makrai Kati némely nemzedéki rétegeknek máig fülébe csengő szavai alkotják a mottót: "Szívják be a levegőt, egy... tartsák bent egy darabig, kettő... és fújják ki, háromra". Zilahy Péter erre még rátesz egy lapáttal, vagyis egy ütemmel. A kötet plusz 1-ei nem summáznak, hanem folytatnak vagy elölről kezdenek. Ritmikusan és ciklusokat egymásba fűzve működik a gépezet. Tudjuk: egy a lég és egy a tüdő, tehát ez a matéria is rávall az epikusra, a drámaíróra. Kellemesen. Kora estére, karosszékbe, éji órára, ágyba - vagy (mindjárt itt a nyár) parti fövenyre egyként ajánlható a kötet. Alkalmazott szépirodalom, tablettánként.
Pezsgőtabletta valamennyi. Talán a versek szavatossága van lejáróban, s a jelenetekben kevesebb a nyomelem. De a Koszorú Attilának szonettje szóba jön másutt, a Lovaspetrit nem lehet kihagyni, mert akkor Petri maradna ki, a Mármor és (+1) A rab szóda rap Rapti, bocsánat, Parti Nagy Lajostól Térey Jánosig hívja a könyv tábortüze köré a literátus cimborákat, s a kétszer két dramolett is a mindenféle irodalmi szalonna- (de nem sajátpecsenye-) sütőket.
A versek és a drámazárványok szigetét voltaképp naplótenger veszi körül. E tenger egynapi hullámverésű újságcikk-öbleit elegendő egyszer felkeresni, viszont a napról napra íródó én-tudósítások írói bravúrstiklik, bármikor lubickolhat bennük az érdeklődő. Szövevényesen tiszta fel- és levezetések lényegülnek egyéni grammatikájú, kihagyásos-poentírozott mondatokká. Megfogják a pillantást, megérdemlik a vissza-visszatérést. Olyan látleletet, átkot, imát írva például a fehér papírlap felszíne alá, mint a súlyos beteg, félrekezelt (nem is kezelt) após visszaidézése az életbe.
Több kontinensen, több kultúrában, több nyelvben otthonos - és mindig a magyar élet kezdőkörébe visszatérő világpolgár tényleges és jelképes úti beszámolója a Három plusz 1. (Az előszóíró szerint: "Maszknak a saját arcát használja"; "...van pofája bárhová bekukkantani... mintha észre sem venné a tabukat".) Ön-, élet- és rajz az emberélet útjának feléről (plusz-mínusz három plusz egy), ahol-ahonnan még nemigen szoktak önéletrajzi szatellit-könyvek szerveződni, de - íme - ha megteszik: helyesen teszik.
