Lehet, hogy végül a pophimnuszok mentik meg a Földet?
A rock and roll mindig is protestált a háborúk és a fegyverkezés ellen, a popsztárok pedig nemcsak az egészen hosszú haj és az egészen rövid szoknya viseléséért álltak ki, hanem a környezetszennyezés ellen is. A hatékonyságukat egyedül a slágerlistákon tudjuk mérni, a klímacélok és a popdalok közötti összefüggéseket még nem tárták fel.
Ezzel mi is adósok maradunk, cserébe a Föld napjára öt remek pophimnuszt ajánlunk, amelyek a maguk módján harcoltak azért, hogy Földünk ne egy koponyára emlékeztessen, mint Jean-Michel Jarre híres, Oxygène című albumának borítóján, hanem egy zöld bolygóra.
5. Depeche Mode: The Landscape Is Changing (1983)
Dave Gahan arról énekel a Depeche Mode 1983-as The Landscape Is Changing című dalában, hogy változik a táj, sír, mert több ezer hektárnyi erdő pusztul el, miközben a patakokat savval szennyezik. A felvétel nemcsak állapotleírás, de egyben felhívás is a környezetvédelemre, a refrénben arra kér minket, hogy vigyázzunk a világra.
A dalt Alan Wilder írta, nem sokkal azután, hogy 1982-ben csatlakozott a Depeche Mode-hoz, miután válaszolt a Melody Maker hirdetésére, amelyben a zenekar Vince Clarke távozása után szintetizátorost keresett. A Depeche Mode dalait alapvetően Martin Gore írta, de Wilder is meg tudta mutatni alkotói kvalitását, többek között az 1983-ban megjelent Construction Time Again című album The Landscape Is Changing című dalában.
4. Talking Heads: (Nothing But) Flowers (1988)
A Talking Heads Naked című utolsó albumán található (Nothing But) Flowers című pazar afro-pop táncdal nemcsak arról híres, hogy a fogyasztói társadalom tűéles kritikáját olvashatjuk ki belőle, hanem arról is, hogy Bret Easton Ellis legjobb regénye, az Amerikai pszicho mottóként idézi egyik sorát: És az senkit sem érdekel, hogy közben minden darabokra hullik.
A David Byrne, Chris Frantz, Jerry Harrison és Tina Weymouth által közösen jegyzett dal híres arról is, hogy egy olyan jövőről fantáziál, amelyben a természet visszahódította a civilizációtól a fákat, a virágokat… Egyszer voltak parkolók, most ez egy békés oázis… Ez egy Pizza Hut volt, most meg minden tele van százszorszépekkel, de a maga szarkasztikus módján, így mutatja meg korunk hősét: Ne hagyj itt! Nem tudok hozzászokni ehhez az életstílushoz!
3. Johnny Cash: Don't Go Near The Water (1974)
A Don't Go Near The Water Cash 1974-es Ragged Old Flag albumán halható, erősen érződik rajta, hogy a Watergate-botrány idején született. A dalban szereplő piszkos víz nemcsak a közélet mocskára utal, hanem a környezetvédelem szükségességére is.
A hegyek szökőkútjaiból hűvösen, tisztán és kéken folyik a víz. És lejön a hegyekből…, de amikor a városokba ér, vize piszkosszürke lesz, tele méreggel és szennyeződéssel… Gyerekek, ne menjetek a víz közelébe! Látjátok, a halak elpusztultak… Ne menjetek a víz közelébe, mert a víz már nem víz többé.
Cash kifejezetten termékeny szerző volt, az 55 stúdióalbuma közül az 1974-es keltezésű Don't Go Near The Water a 47. volt a sorban.
2. Queen: Is This The World We Created…? (1984)
Az Is This The World We Created…? című Queen-felvétel megjelent az 1984 februárjában publikált The Works című albumukon, és ugyanúgy az éhségtől szenvedő világ sorsán aggódott, mint a Bob Geldof és Midge Ure Do They Know It's Christmas című cseriti slágere, csak éppen tíz hónappal előzte meg azt. De a szeretet nem verseny, ahogy a világ a sorsáért való aggódás sem.
A Queen dalát aztán egy tökéletes helyen (Wembley aréna) és időben (1985. július 13.) és egy tökéletes rendezvényen (Live Aid) mutatta meg élőben. A rocktörténeti jelentőségű legendás blokkjuk ráadásaként adta elő Freddie Mercury és Brian May. Az Is This The World We Created…? finoman szólva is hatásos, így ér véget: Ez az a világ, amit feldúltunk, csontig romboltunk? Ha van egy Isten az égben, aki lenéz... Mit gondolhat arról, amit tettünk? És mit gondol most, 2025-ben? – tehetnénk hozzá.
1. Beatles: Mother Nature's Son (1968)
Magához az anyatermészethez írt himnuszt, a Mother Nature's Sont alapvetően Paul McCartney írta, amikor hazalátogatott az apjához, de Lennonnal együtt szerepelnek a dal kreditjében. A felvétel az 1968-as The White Album különleges darabja, amit többek között Maharishi Mahesh Yogi egyik előadása ihletett, amikor a Beatles Indiában járt. A másik ihlető forrás McCartney közlése szerint Nat King Cole Nature Boy című dala volt, amit még gyerekkorában hallott.
McCartney-ról közismert, hogy nagy természetbarát, maga a dal az anyatermészet fiáról szól, aki egész nap csak ül és énekel egy hegyi patak melletti füves mezőn, és nézi, ahogy a mederben emelkedik a víz. Ken Scott hangmérnök állítása szerint Lennon nagyon kiakadt, amikor megtudta, hogy McCartney a zenekar többi tagja nélkül, George Martinnal vette fel a számot, ami aztán önálló életet élt, mert feldolgozta többek között Jack White, Sheryl Crow, de Jay-Z a December 4th című dalának mashup verziójában is felhasznál egy hangmintát a dalból.
