Lehetne-e rektor Liszt Ferenc a mai Zeneakadémián? – Két vélemény a rektorválasztásról

„Rendszerszinten van probléma”

Az egész zeneoktatási intézményrendszert kéne rendbe tenni, hogy a Zeneakadémia ismét szárnyalni tudjon. Pozitív fordulatra van szükség – állítja Bolyki György. A zenész, producer, a Bolyki Brothers tagja, a KaposFest társalapítója, igazgatója, majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar igazgatója, jelenleg a tehetséges fiatal zenészeket felkaroló Szikra Projekt vezetője erről a zeneakadémiai rektorválasztással kapcsolatban beszélt a Magyar Nemzetnek.

„Az ötvenes éveim elején járok, és az én generációm még úgy nőtt fel, hogy Magyarországra mindenki zenei nagyhatalomként tekintett. A magyar zenészeket világszerte megsüvegelték, és a Zeneakadémiának – akkor még főiskolának – nagyon jó volt a híre. Aztán az elmúlt harminc évben sok minden megváltozott. Szeretjük magunkról továbbra is azt gondolni és mondani, hogy zenei nagyhatalom vagyunk, de ez a státus mára elkopott. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kiváló szólistáink, produkcióink, de a magyar klasszikus zene jelenléte a világban napjainkban teljesen más szinten van, mint akkor volt. Ezzel párhuzamosan megváltozott a Zeneakadémia helyzete is, melynek kimagasló eredményeit a közpénzből finanszírozott, világszinten egyedülálló képzési rendszer biztosította: hat év alapfokú zeneiskola, négy év középfokú konzervatórium, majd öt év Zeneakadémia.

Én azért próbálom ebben az új helyzetben az őszinte szembenézésre helyezni a hangsúlyt, mert sokkal jobb, ha mi, szakemberek találjuk meg a megoldást, mint ha a fenntartó kezd el tűnődni, vajon miért finanszírozná a világ egyik legjobb (és legdrágább) zenei képzési rendszerét az adófizetők pénzéből, ha utána az outputnál mindez arra elég, hogy a világ legjobb Zeneakadémiáinak rangsorában valahol az ötvenedik és századik hely között legyünk? Nincs itt valami alapvető probléma?” – tesz fel a kérdést.

Úgy látja, az egész zeneoktatási intézményrendszert rendbe kellene tenni, mert annyira kevesen mennek be a zeneiskolai képzési rendszerbe, hogy már az alapfokú intézmények sem dúskálnak a tehetségekben, középfokon pedig sokszor mindenkit fel kell venni, hogy elég növendék legyen.

„Sajnos még a Zeneakadémián is vannak olyan tanszakok, ahol lejjebb kellett tenni a lécet ahhoz, hogy meglegyen a kellő létszám. A felmérések alapján tíz felnőttből nyolc szeretne tudni játszani valamilyen hangszeren, azonban csak másfél tud. A többiek nem találták meg azt a képzési formát, ahol számukra megfelelő hangszeres tudáshoz juthattak volna. Amikor tíz-tizenöt éve többen is azon dolgoztunk, hogy megértessük az alapfokú zeneiskolai képzésért felelősökkel, hogy jobb az a modell, amikor a gyerekeket először nem kottát olvasni tanítjuk meg, hanem kedvenc popzenéiket eljátszani a hangszerükön, én voltam maga a sátán, és felháborodva vontak kérdőre, hogyan juthat eszembe ilyesmi. Nem fogadták el a gondolatot, amely szerint, ha nem nyújtunk számukra megfelelő képzést, akkor a gyerekek már az alapfokú képzésre sem fognak eljönni. Magabiztosan jelentették ki: akit ez a képzés nem érdekel, az nem jön ide, és kész. Úgyhogy ma már nem is mennek, és kész. Egyszerűen nincs meg a kiszolgálói attitűd a rendszerben, és ezzel rengeteg szülőt tereltünk a zeneiskoláktól más intézmények irányába. Rendszerszinten van tehát probléma, amivel kapcsolatban valamiért nem vagyunk hajlandók beszélgetést, előremutató vitát folytatni. Ehelyett úgy csinálunk, mintha a mai kitüntetett pozíció alanyi jogon járna a magyar zenei életnek, az adófizetők mindig finanszírozni fogják mind az oktatás, mind az előadó-művészet kimagasló költségeit. Azért adok hangot a véleményemnek, mert azt szeretném, ha hozzáértő szakemberek állnának össze és dolgoznának ki egy koncepciót a szükséges változásokkal kapcsolatban az alapfokú oktatástól a Zeneakadémia befejezéséig.”

Bolyki úgy látja, a két legfontosabb kérdés: honnan lesznek az Akadémiának minőségi növendékei, és ki fogja azt a folyamatot megfordítani, hogy a tehetségük révén mobilis gyerekek zöme nem tartja megfelelő alternatívának a budapesti Zeneakadémiát, helyette inkább külföldre mennek tanulni, hiszen karrierjük szempontjából sokkal többet ér ott megszerezni a mesterdiplomát, mint Budapesten.

„A karrierhez elengedhetetlenül szükséges nemzetközi kapcsolatok kiépítésére sokkal több lehetőség van külföldön, egy valóban nemzetközi, sokak számára vonzó felsőfokú intézményben. A zenésznövendékek számára ez a legfontosabb ugródeszka, és erre a kihívásra, úgy tűnik, nem tud választ adni a budapesti intézmény, így folyamatosan veszít a vonzerejéből. Komoly külső és belső problémákat kell megoldani, melyek okozója egyrészt a megfelelő vízió hiánya, másrészt az a belső felépítés, mely egyfajta renyheséget idézett elő a működtetésben.

Arra kérdésre, hogy mi jelenthetne megoldást erre a helyzetre, elmondta: szerinte

javítana az intézmény helyzetén, ha olyan személy kerülne a vezetői székbe, aki a világ legfontosabb zenei központjaiba régi ismerősként, teszem azt, barátként lép be.

„Nem egy-két hét lesz, amíg sikerül egy új, működőképes, jövőbe mutató koncepciót megalkotni, jó lenne, ha addig nem szabadesésben lenne az intézmény a nemzetközi térben, hanem egy elismert művész saját reputációja ejtőernyőként fékezné az esés sebességét.”

Hozzátette: nem erőltetné azt az utat, mely szerint nekünk kell a legjobb tudományos központnak és a legmagasabb színvonalú tanári gárdával büszkélkedő egyetemnek lennünk, mivel ez finanszírozhatatlan. „Lehet, hogy nem a Müpa konkurens koncerthelyszínét kéne működtetni a nagyteremben, hanem a fiatalokra kéne rástartolnia a kiváló szervezői csapatnak, és megszervezni, hogy például kétheti váltásban a világ minden zeneakadémistája idejöhessen egy-egy világhírű művésszel közösen dolgozni. Lehet, hogy még hátrébb kerülnénk az akadémiai rangsorban, mivel kevesebb energia menne a tudományos értekezések megjelentetésére, de a világ zenei életének körforgásába ez tudna fenntartható módon visszavinni minket. És hangsúlyozom, ez sokkal kevésbé pénzkérdés, mint koncepcionális feladat.”

A Zeneakadémia nem hanyatlik

Stefan Gies, az Európai Zenei Felsőoktatási Intézmények Szövetségének vezetője így kommentálta a Zeneakadémiának eljuttatott véleményében az intézmény nemzetközi pozíciójáról kialakult diskurzust:

„A Liszt Akadémia mindig is a legjobb 30 között volt a több mint 250 európai zenei felsőoktatási intézmény között. A QS World University Rankings Europe legfrissebb adatai pedig éppen nem azt mutatják, hogy az egyetem hanyatlóban lenne.”

(A QS World University Rankings egy összehasonlító egyetemi rangsort tartalmazó portfólió. A Nunzio Quacquarelli által 1990-ben alapított QS Quacquarelli Symonds a világ vezető szolgáltatója, amely a globális felsőoktatási szektorban készít elemzéseket – a szerk.)

A globális lista első 12 helyén a következő intézmények állnak:

1. The Royal College of Music, London

2. Conservatoire National Superior de Musique et Danse, Paris

3. Royal Academy of Music London

4. Universität für Musik und darstellende Kunst, Bécs

5. Julliard School of Music New York

6. Royal College of Music, Glasgow

7. Guildhall School, London

8. Curtis Institute of Music, Philadelphia

9. Norvég Zeneakadémia, Oslo

10. Csajkovszkij Konzervatórium, Moszkva

11. New York University, New York

12. Mozarteum, Salzburg

Gies szerint a 19. században jól működhetett az ötlet, hogy egy Liszt Ferenc típusú sztár legyen az intézmény élén, de ez a szempont ma már nem érvényes.

A listát vezető Royal College of Music (RCM) élére James Williamst nevezték ki igazgatónak, 2024. szeptember 1-jétől tölti be a posztot, aki jelenleg a Royal Philharmonic Orchestra (RPO) ügyvezető igazgatója. A mostani igazgató, Colin Lawson 2024 augusztusának végén nyugdíjba vonul, és azt nyilatkozta: „alig várom, hogy a következő hónapokban együtt dolgozhassak Jamesszel a zökkenőmentes átmenet érdekében”.

A Conservatoire National Superior de Musique et Danse Paris-t 200 éven át férfiak, főként zeneszerzők vezették. 2020 szeptemberében megtört a hagyomány, Stéphane Pallez kulturális menedzsert nevezték ki a Párizsi Konzervatórium igazgatótanácsának elnökévé.

A Londoni Királyi Zeneakadémia 14. igazgatója Jonathan Freeman-Attwood, korábban trombitaművész, rendező, író, oktató, producer és gyakorlott menedzser. Az oktatás iránti elkötelezettsége kétségbevonhatatlan.

Az Universität für Musik und darstellende Kunst Wien kapitánya 2015 óta Ulrike Sych. Korábban énekművészként nemzetközi koncertkarriert futott be, ezt adta fel, mert 2011-ben az egyetemi tanács az oktatásért és női előmenetelért felelős rektorhelyettessé választotta, 2014-ben általános rektorhelyettes lett, ma pedig ő a rektor.

A Guildhall School of Music and Drama vezetője Jonathan Andrew Vaughan. Az igazgatói tisztség vállalása előtt, 2007 és 2021 között alelnök és zenei igazgató volt. Nagybőgősként zenekari zenész pályát futott be, majd Nagy-Britannia Nemzeti Ifjúsági Zenekarának vezérigazgatói és művészeti igazgatói posztját, valamint a Londoni Szimfonikus Zenekar elnöki posztját is betöltötte. Jelenleg doktori disszertációját írja Művészi létforma és előadói kiválóság címmel. Megítélése szerint a zenészi tapasztalat napjainkban nem elegendő egy magas rangú intézmény működtetéséhez.

Az oslói Norvég Zeneakadémia igazgatója Astrid Kvalbein zenetudós és zeneteoretikus, aki 2025-ig tölti be a vezetői posztot.

Stefan Gies szerint a QS-rangsor alapvető hiányossága, hogy az angol nyelvű országok iskolái jelentősen felülreprezentáltak, ami nem tükrözi a valós helyzetet.

Ennek az eltérésnek a fő oka az lehet, hogy az öt kulcsfontosságú QS-mutató közül kettő tudományos publikációkra vonatkozik, de csak az angol nyelvűeket veszi figyelembe. Ez azt jelenti, hogy az angol nyelvű országok intézményei könnyebben érhetnek el magas pontszámot e rangsorban.

Összességében látható, hogy a 12 első helyezett intézményből tehát 9 európai, és közülük egyetlen igazgató sem felelne meg a Liszt Ferenc Zeneakadémia rektori pályázati kiírásában elvártaknak.

Mint Gies megállapítja: tíz éve még gyakori volt az intézményvezetők között az előadóművész, zeneszerző, karmester stb., az a modell azonban, hogy egy akadémia élére kiemelkedő előadó kerüljön, mára érvényét vesztette. Figyelemre méltó, hogy a 9 legjobb európai intézményből 4-et nők vezetnek, mindannyian férfiakat váltottak, amikor elfoglalták pozíciójukat.

Albert Mária

Nyitókép: a Zeneakadémia épülete. Fotó: Darabos György