Rá lehet kapni ezekre a látogatásokra, mert az ember olyan helyeken bámészkodhat, ahol egyébként semmi keresnivalója, és ahol jellemzően a hely történetében jártas szakember mesél, ami a tartalmon túl külön élvezet a szóvivőkkel és az úgynevezett profi kommunikációs munkatársakkal tarkított világunkban.
A KFKI atomreaktora 1959-ben lett kritikus (Mihályi Gábor két évvel korábban!) ? így mondják a maghasító szakemberek, ha reaktort helyeznek üzembe. Szovjet mintára készült, 1986-ig működött is rendben, amikor teljes körű rekonstrukció miatt hat évre leállították. 1993 óta újra üzemel, az utóbbi időszakban évi tizenötször tíz napot, tíz megawatt energiát termelve. Az épületet bejárva az embernek az a benyomása támad, mintha az Operában lenne egy Kovalik-rendezésen, ahol a központi vezérlő a hang és fénypult. Amire ideérünk, az elbeszélések nyomán már úgy tudunk uránt dúsítani 235-ös tömegszámúra, mint borsólevest galuskával; a közben keletkezett néhány neutronnal pedig lehet játszani. A kutatóreaktort Csillebércen az alapkutatások mellett fizikai, kémiai, biológiai vizsgálatokra, illetve gyógyászati céllal izotóp gyártására használják. Nondestruktív régészeti vizsgálatokat is végeznek, aminek közvetlen előnye, hogyha valaki Michelangelo Dávidjáról akarna egy vállízületi metszetet, nem kellene letörnie a szobor karját. A példám csak abból a szempontból nem dilettáns, hogy a közel négy és fél méter magas szobor beleférhetne a hat méteres tartályba. Elvetemült ötletnek hangzik, hogy az olaszok éppen idejöjjenek mérésre, mégis megtörtént, amikor a Ferrari itt tesztelte a motorját ? ellenőrizve, kíméli-e az autót Schumacher, vagy csak nyomja neki ész nélkül. Az eredmények sajnos ipari titoknak minősülnek. De a hely érdekesebb is: a színpad és a nézőtér arányai nem a megszokottak, ennek ellenére a csarnok tere tökéletesen alkalmas lenne színházcsinálásra ? amikor éppen nem működik a rendszer. Minden hónap utolsó péntekjén csoportos vezetést tart az intézet, bárki ellenőrizheti, amiről beszámoltam, ráadásul az idelátogatók, akik évek óta keresik hiába lent a megszokott helyén Joliot-Curie mellszobrát, itt a kertben megtalálják.
A néhai Fertőtlenítő Intézet belső udvarán szobor gyanánt egy hatalmas téglakémény áll, amelyik alatt valaha a trágya-, széna-, és szalmaégető működött, ahol rengeteg élősködő ? rühatka, bolha, tetű, galandféreg, májmétely, és a többi bújós szerzet ? boldogult meg. Ma ez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Közép-Magyarországi Regionális Intézete ? senkit ne tévesszen meg, csak a neve lett terjedelmesebb, a gyakorlati jelentősége csökkent: ma már nem mennek ki a dezinfektőrök lakásokat fertőtleníteni: nincsenek járványok, minden sarkon tucatszám kaphatók fertőtlenítők, és személyiségi jogok is vannak már a világon. Mikor láttunk utoljára sárga és piros cédulát az ajtóra ragasztva, ami jelzi, hogy ott fertőző beteg van? A szolgálat manapság leginkább hivatalként működik, gyakorlati feladata alig van: hajléktalanszállóknak dolgoznak ? senki nem jósol hosszú életet a költséghatékonyság szempontjából rossz konstrukciónak, tudniillik egy öltözet ruha szakszerű mosása, fertőtlenítése sokkal többe kerül, mint a ruha maga. Azonban penészes papírokat hathatósan tesznek itt spóramentessé. A parazitológiai laboratóriumban már kihalófélben levő élősködők szomorkodnak ? az állatvédők rájuk se hederítenek. Nem használják ma már a fertőtlenítőkádakat, a zsilipelve, szárazgőzzel dolgozó fertőtlenítőgépeket, nincs már a világot praktikusan kétfelé osztó rend: fertőzött-, és tiszta oldali dolgozó, kocsi, ló és patamosó. Kalanderek helyett is inkább kalandorok vannak.
A technika változik, persze, az ember nem tudom, mennyire: ahány tatától már hallottam a villamoson tujázó sztorit (ha csak a saját családomat veszem statisztikai mintának), akkor többen potyáztak az aktuális budapesti közjárműveken, mint most ? az emberek tehát ma tisztességesebbek. Az emlegetett villamosokat a város több remízében is megfogdoshatta a nagyérdemű. A Ferencvárosi kocsiszínt keresgetve ? nem szálltunk fel a nosztalgiajáratra (nosztalgiából nagyanyám ánizsos tallérja érdekelne, de a süteményörökség még nincs a tematikában), így elsőre nem találtuk meg ? egy olyan kocsmában kaptam útbaigazítást, amire a ferencvárosi szociológiabolondok is rácsodálkoztak volna. Örökségnapon az ember mindig talál valami meglepőt. A BKV történetéből egyébként a pályáját a közlekedési vállalat lapjánál kezdő, ott továbbra is publikáló Legát Tibor ? azóta a Magyar Narancs újságírója ? írt és szerkesztett egy attraktív könyvet; a bérletpénztárban gondolom, csak azért nem árulják, mert nem fér ki a biztonsági ablakon.
 |
| Kiállítás a Jézus Szege kápolnában |
A Kulturális Örökség Napjaihoz kapcsolódnak egyes templomok is, idén a Krisztus Szege kápolnát látogattuk meg, amely a Wesley János Főiskola udvarában, a mellette nyitva tartó hajléktalanszállókkal, általános iskolával, óvodával működik együtt. A valaha kóser mészárszékként használt pincehelységben most nyitották meg az első kiállítást fiatal roma, állami gondozásban felnőtt festők műveiből. A Dankó utcai szuterénkápolna nevét ? a legenda szerint Jézus keresztfájára szánt szöget lopott el egy cigány: ez a történet több kulturális toposzt tesz viszonylagossá ? élményszerűvé teszi a hely, bárki megélheti, hogy minden jó pillanat örökre szól.
