A felek által a közös adatbankba betárolandó dokumentumok egyebek közt feltárják a II. világháború idején az ukrán nacionalisták által lemészárolt lengyelek tragédiáját és a háború utáni Lengyelországban a szülőföldjükről más országrészekbe deportált ukránok hányattatásait. A rendszerbe betáplálják a kor titkosított dokumentumait, archivált anyagokat tárolnak el, és mindezekhez szabad hozzáférést biztosítanak főként a történészek, újságírók és diákok számára, akik így az eddigieknél objektívabban értékelhetik majd az 1917 és 1991 közötti korszakot.
Valentin Nalivajcsenko, az SZBU elnöke hangoztatta: a történelmi igazság feltárása nem egyszerű feladat, de a két ország illetékes intézményei az elmúlt években már számos nehézséget leküzdöttek a téren, hogy objektív látásmódot alakítsanak ki a két ország történelmének bonyolult és egymásnak ellentmondó fejezeteinek a feldolgozásakor. Janusz Kurtyka, a lengyel intézet vezetője szerint a megállapodás a dokumentumok és az archív anyagok cseréjén túl, segíti majd a lengyel-ukrán államközi kapcsolatok fejlesztését is. A várakozások szerint a közös adatbank jelentősen hozzájárul majd a Volinyban történt véres események és az úgynevezett Wisla-művelet tisztázásához.
A volinyi területet 1939 szeptemberében a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében csatolták el Lengyelországtól, és a Szovjetunióhoz került. A terület korábban jelentős létszámú lengyel lakosságának nagy részét deportálták. A németek 1942 folyamán csaknem teljesen kiirtották a zsidó lakosságot, a megmaradt lengyeleket pedig - a becslések 100 ezer főt - a nacionalista Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) mészárolta le. A háború befejezés után két évvel a lengyel kommunista hatóságok hadserege a Wisla-művelet keretében, hogy letörjék az ukrán ellenállást, mintegy 200 ezer ukránt telepített át erőszakkal Délkelet-Lengyelországból az úgynevezett visszaszerzett északi és északnyugati területekre. Az UPA számos harcosát megkínozták vagy kivégezték.
