Leslie Howard: a magyar származású filmcsillag, akit a legangolabb színésznek tartottak

Leslie Howard Steiner néven született egy Londonba kivándorolt magyar zsidó bróker, Steiner Ferdinánd és az angol Lilian Blumberg öt gyermeke közül a legidősebbként. Apja az első világháború idején angolosította németes hangzású nevét Stainerre, fia 1920-tól pedig már csak két keresztnevét használta.

Okos, de gátlásos, ráadásul rövidlátó gyerek volt, akit szülei a széltől is óvtak. Előkelő akcentusát egy jó hírű iskolában szerezte, de a tanulásban nem tűnt ki. Inkább a könyvek biztonságos világába menekült, anyja pedig arra biztatta, hogy a művészetekben találja meg önmagát. Tizennégy évesen írta meg első darabját, nemsokára drámaklubot alapított, amit apja nem nézett jó szemmel. Az idősebb Steiner ragaszkodott ahhoz, hogy fia banktisztviselőként helyezkedjen el, de Leslie megvetette az irodai munkát.

Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, méghozzá a lovassághoz, bár addig soha nem ült lovon.

A fronton 1916-ban légnyomást kapott, és leszerelték, a háborús traumák feldolgozására terápiaként javasolták neki a színészkedést, amit aztán hivatásának is választott.

Igazán a színpadon lett népszerű, később filmekben is remekelt, írt drámát, több lapnak is dolgozott, úgy tartják, hogy újságíróként is sikeres lett volna.

Az 1920-as évek elejére meghódította London, az évtized közepére a New York-i Broadway színpadait is. A hangosfilm megjelenése után fedezte fel Hollywood, ahol képzett hangú színészeket kerestek. Howard három év alatt kilenc filmben állt a kamera elé, a nagy stúdiók folyamatosan foglalkoztatták.

1933-ban Oscar-díjra jelölték a Berkeley Square című filmben nyújtott alakításáért, a következő évben készült el a híres Vörös Pimpernel (a magyar Orczy Emma bárónő regénye alapján), amelynek antifasiszta változatát 1941-ben forgatták le Howard rendezésében Modern Pimpernel címmel. Mindkettő főszereplője kettős életet él, látszatra ártalmatlan, különc arisztokrata, illetve tudós, a valóságban azonban a jakobinusok, illetve a fasiszták által üldözött ártatlanokat mentő, rettenthetetlen hős. Nem igazán köztudott a hős nevének eredete: a pimpernel a mezei tikszem, egy színváltó réti növény angol neve.

Howard általában végzetes szerelmek, súlyos drámák hőseit formálta meg fanyar eleganciával, iróniával.

A nők rajongtak érte, de ő 1916 óta boldog házasságban élt. 1936-ban A megkövült erdő forgatásán ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot a pályakezdő Humphrey Bogarttal, aki később barátja iránti tiszteletből Leslie névre keresztelte lányát.

A magyar születésű producer, Gabriel Pascal (Gábor Lehel) hosszas ösztökélés után 1938-ban érte el, hogy az addig a gondolattól mereven elzárkózó G. B. Shaw engedélyezze Pygmalion című darabjának megfilmesítését (a Time magazin ezért Pascalt az év három leghíresebb embere közé választotta). A forgatást figyelemmel kísérő szerző tévedésnek minősítette, hogy Higgins professzor szerepére Charles Laughton helyett Howardot választották, de véleményét sem a közönség, sem az amerikai filmakadémia nem osztotta. Howard megkapta második Oscar-jelölését, a morcos Shaw pedig a forgatókönyvért járó Oscar-díjat. (Howard 1934-ben már átvehette az Oscart, sajnálatos módon azonban nem saját jogán: felkérésre a távollévő Laughtont helyettesítette.)

Pályafutása csúcsára 1939-ben ért fel, amikor az Intermezzo és az Elfújta a szél című filmben is főszerepet játszott. A legenda szerint Howard, aki nem is olvasta Margaret Mitchell regényét, vonakodott elfogadni Ashley Wilkes szerepét. „Eszem ágában sincs megint egy gyenge, jellegtelen figurát játszani, már elég haszontalan karaktert formáltam meg” – mondta a producer David O. Selznick megkeresésére. Végül azzal a feltétellel mondott igent, hogy az Intermezzo főszerepét is megkapja. A sors iróniája, hogy nevét mégis a „jellegtelen” Ashley Wilkes tette ismertebbé.

A második világháború kitörésekor hazatért, hogy filmjeivel hadban álló hazájának nyújtson lelki támogatást.

A gyengébbik nem című alkotásban például csak narrátorként szerepelt, nehogy elvonja a figyelmet a hét fiatal lányról, akik a háború rémségei között a maguk módján próbálnak segíteni.

Utolsó munkája A lámpa csendesen ég volt, amelynek produceri teendőit vállalta. A színész a filmet népszerűsítő ibériai körútjáról tért haza, amikor Lisszabonból Angliába tartó repülőgépét 1943. június 1-jén a Vizcayai-öböl fölött lelőtték a németek. Egyes feltételezések szerint turnéja során hírszerző küldetése is volt, emiatt végeztek vele, mások szerint a híres filmsztár halálával a németek a briteket akarták demoralizálni. Egy harmadik, a háború után elterjedt (és alaptalan) legenda szerint önként vállalta a halált, mert a németekkel elhitették, hogy a gép utasa az Algírból hazatérő Winston Churchill miniszterelnök lesz, aki egy másik géppel biztonságban hazaért.

Olivia De Havilland, Leslie Howard és Laura Hope Crews az Elfújta a szél című filmben. Fotó: MGM / Photo12 via AFP