Számos negatív hatással bír az újságírás területén a digitális átállás ? mondta el köszöntőjében Móricz Ilona, a Független Médiaközpont igazgatója. Egy német egyetemi professzort idézve elmondta: a hálózatok fejlődésének hatására a 21. századnak az újságírás aranykorává kellene válnia. Bizonyos értelemben a jóslat valóra is vált, hiszen az újságírás termékei soha olyan mértékben nem értek el az olvasókhoz, mint napjainkban. A média nyitott a bírálatokra, sokkal több szereplővel működik együtt, mint valaha. Mégis úgy tartja, a jó újságírás veszélybe került.
?Nem gondolom, hogy a megszerzett információt azonnal piacra kell dobni. A minőségi újságírás során át kell ugyanis gondolni, mennyire humánus az, mennyire segíti az az információ azt, hogy az emberek dönteni tudjanak? ? egészítette ki a gondolatot Aidan White, az Ethical Journalism Network igazgatója. Felvetette: át kell gondolni, hogyan szerezhető vissza az újságírás iránti közbizalom. ?A legtöbb újságíró ellenséges környezetben él, tehát meg kell venniük helyüket a piacon. Tenniük kell ezt olyan környezetben, melyben a cégek kérdéses igazságtartalmú tartalmakat szponzorálnak? ? jelezte Aidan White az újságírás és a hirdetések egyensúly eltolódását. Valter Erik, a Berg Média igazgatója szerint az ő dolguk is nehéz, a szerkesztőségek nem nézik jó szemmel, ha saleses munkatárs lép a szerkesztőségekbe, holott a fenntarthatóság kedvéért nagyobb rugalmasságra lenne szükség. Szigeti Péter, a Kreatív főszerkesztője szerint ugyanez nem probléma, ha nem nehezíti meg az újságíró dolgát.
Híradóban hirdetés?
?Olyan televíziónál dolgozom, ami hasznot tud hajtani a piacon. A lehető legkevésbé érint minket a politikai, vagy gazdasági befolyás szándéka. A vezetőink is nehezen barátkoznak, ami egyedülálló dolog a piacon? ? mondta el Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója. Sajnálatát fejezte ki, hogy az ügynökségek sokszor a médiatörvényt sem ismerik, például előszeretettel kérik termékek híradóban való megjelentetését. ?A törvény szerencsére sok mindent véd, például a híradót. Az egyéb műsorokban pedig kreatívan kell kivédeni a csapásokat, mindig lehet azzal érvelni, hogy az nem tesz jót a műsornak? ? mondta. Defenzív módon kell megvédeni ezektől a felületeket, ki kellene találni a védekezés eszközeit. Persze vannak olyanok, akik erőszakosabban próbálkoznak: ?vannak olyan cégek, amelyek napi három emailt írnak, hogy vezetőjük bekerüljön a híradóba? ? árulta el Kotroczó Róbert.
?Valóban felborult az egyensúly, bár mi éppen az RTL Klubnál tudunk a hirdetési felületeken jóval túlmenően hirdetésekre költeni? ? tette hozzá Valter Erik. Ezért gondolja Alexander Warzilek, az Osztrák Sajtótanács elnöke az újságírónak egyben kapusként is játszania kell. Mindemellett soha nem látott lehetőségek tárulnak fel ma az újságírók előtt, az interneten alapos utánajárásra ad lehetőséget. ?Lassan, de lehet pénzt keresni ezzel. Persze lesznek olyanok is, akik elhalnak ebben a harcban.? A nagyvállalatokkal való kapcsolatról elmondta: ?sokszor egy-egy lap próbálja befolyásolni a nagyvállalatokat úgy, ha például az adott cég nem hirdet az adott médiumban, akkor negatív tartalmak jelennek majd meg? ? említett nevek nélkül példát saját hazájából.
Hiányzik a vita az etikus újságírásról
A cégek provokatív hozzáállására hozott példát Kövesdi Péter, a Hír24 főszerkesztője. Elmondta: egy klímát gyártó cég azzal kereste meg őket, ha írnak termékükről, a cikket készítő újságíró számára felszerelik a klímát. Ugyan ekkor még bízott abban, hogy viccről van szó, elvesztette abba vetett hitét, miután a cég munkatársa felajánlotta: a szerkesztőségben is megtennék ugyanezt.
Aidan White a szakmán belüli provokáció szükségességére hívta fel a figyelmet, vitát kell ugyanis indítani az üzleti élet által generált hatásról. ?Sokkoló, hogy az újságírók a politika szolgálatába szegődnek. Meg kell kérdezni a kiadókat szándékaikról: sokszor nem is a pénzkeresés, hiszen a befolyásolás miatt vásárolnak lapokat. Például a Gazprom sem a pénz miatt, hanem a befolyás miatt vásárol médiarészesedést. Amire szükségünk van, az az oknyomozó újságírás támogatása, ehhez azonban meg kell találni az oknyomozó újságírók finanszírozásának új modelljét.?
Nem mernek kérdezni?
Három milliárd forint az online médiában a hirdetési piac nagysága ? mondta Bogár Zsolt, a HVG.hu munkatársa. Véleménye szerint, amíg ez az összeg nem emelkedik a duplájára, vagy az olvasói szokások nem változnak, tehát továbbra sem adnak szívesen pénzt a hírekre, az újságírásra, nincs esély az online újságírás megmentésére. ?Olyan orgánumok maradnak fenn a politikai befolyás hatására, melyek egyébként teljesen életképtelenek ? hangzott el a beszélgetésen. Kotroczó Róbert hozzátette: munkatársai kétszer-háromszor annyit dolgoznak, mint korábban, szomorúan tapasztalja pedig, hogy lassan már csak ők azok, akik kérdeznek a sajtótájékoztatókon. Többen egyet értettek abban, hogy az újságírók magatartása sok esetben lemondó a nehéz körülmények miatt, holott a folyamatos provokáció lenne a feladatuk.
PR kontra szerkesztőségi tartalom
Stephen Pritchard, The Observer olvasói ombudsmana, a hírombudsmanok szövetségének elnöke elmondta: a hirdetőnek nincs beleszólása a cikk tartalmába, még akkor sem, ha szponzorált oldalról van szó. ?Elmosódnak a határok a hirdetés és az újságírás között, ami a rossz oktatás eredménye. Amikor az etikáról beszélünk, a képzésről is beszélnünk kell? ? mondta el Stephen Pritchard.
Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke szerint éles határt kell húzni a szerkesztőségi tartalom és a hirdetés között. A hirdető számára persze csábítóbb, ha kevésbé megkülönböztethető a pr cikk és a szerkesztőségi tartalom ? ezek egyesével apróbb kompromisszumoknak tűnnek, és rugalmasságot követelnek meg. Sokszor egy-egy interjúalanyhoz jutás feltétele egy-egy hasonló pr-tartalom, mégis úgy gondolja, az egy-egy kompromisszumból álló halmaz később veszélyezteti a minőségi újságírást, éppen ezért óvatosan kell bánni vele. ?Sajnos ma a farok csóválja a kutyát, mert több rovat nem az elindulását követően nyeri el egy hirdető tetszését, hanem fordítva, a rovatok számos esetben a hirdetők igényei szerint indulnak el.?
Suba János, a Vodafone kommunikációs igazgatója egyet ért azzal, hogy össze vannak kuszálódva dolgok. Megjegyezte: a lapok saleses munkatársai találták ki a 90-es években a hirdetők által támogatott mellékleteket a hirdetői piac bővülése láttán ? majd napjainkra ezek redukálódtak le a pr-cikkekre. Megjegyezte: sokan túlreagálják ezt a kérdés: pár tíz évvel ezelőtt a hotelek előterében elhelyezett újságokat és prospektusokat sem keverte össze senki, és szerinte ma sem arra figyel az olvasó, hogy található-e ?x? a szöveg végén, vagy hogy a fejlécben fel van-e tüntetve egy cég.
Dr. Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklámtestület főtitkára szerint nincs olyan, hogy pr-cikk. Ha valaki fizet, akkor az hirdetés, ha a szerkesztőség szerkeszt, akkor az cikk. Úgy véli, a kusza kapcsolatháló hatására az olvasók kevésbé hisznek már a reklámban.
Weyer Balázs szerint a hirdető és az újságíró színvonalas együttműködése nem kizárt, az eredmény azonban közreműködők etikáján múlik. Megfogalmazta: a Főszerkesztők Fóruma a mostani beszélgetés tapasztalatai alapján elkészít egy etikai kódexet a hasonló együttműködésekről.
Erre számos tapasztalatot látunk külföldön, itthon azonban Murányi Marcell, a Blikk főszerkesztője szerint túl kicsi ehhez a piac. Ha valakiről rosszat írnak, utána a felek között megszakad a kapcsolat, az pedig súlyos veszteségekhez vezet.
Takács Erzsébet
