Olyan sikeresen játszott, hogy egy időre a klarinété lett a főszerep, s komoly nemzetközi szólistapályát futott be. De továbbra is vezényelésre vágyott, s 1987 óta rendszeresen dirigál. Öt évvel később, 1992-ben lett a tokiói Musashino Zeneakadémia vendégprofesszora, s máig az iskola zenekarainak irányítója. Közel egy esztendeje pedig a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője, és számos újítást vezetett be az együttesnél.
- A zenekar történetében először, együttléptek feli a Győri Balettel.
- Farsangi koncertet adtunk táncosok részvételével, mert Kiss Jánossal, a Győr Balett vezetőjétől kinevezésem óta törjük a fejünket közös előadásokon. A jelenlegi helyzetben roppant lényegesnek tartom, hogy a kulturális intézmények egyesítsék erőiket, és közösen is életre hívjanak produkciókat. Jánossal egyébként nagyon régi az ismeretségünk, hiszen gyerekként közös művészideálunk volt: Fülöp Viktor.
- Muzsikusként balettművészt választott?
- Az édesanyám az operaházi balett gyógymasszőre volt, így rengeteget jártam a táncos előadásokra. Fülöp Viktort sok szerepében láthattam, s gyerekként is elvarázsolt. Girej kánként egyetlen kézmozdulata mindent elmesélt a férfi szerelemvágyáról... S csodálatra méltó volt, hogy mindent, még a százszor táncolt szerepeit is rengeteget gyakorolta. Sosem elégedett meg azzal, amit elért, jobbra és jobbra törekedett. Tőle is lehetett egészséges önkritikát tanulni. Büszke vagyok arra, hogy később közeli barátságba kerültünk, eljött a koncertjeimre. Az egyik, nagysikerű hangverseny után azt mondta, nagyon tetszett neki, ahogy játszottam, de színpadra lépés előtt nem töröltem le a cipőmet... Nemcsak remekül kell muzsikálni, arról se feledkezhetünk el, hogy a lakkcipőnket letöröljük!
- Harminckét éven keresztül készült a vezénylésre, pedig az egyik interjújában azt nyilatkozta, a karmesterség születési rendellenesség...
- Ezt így gondolom ma is. A dirigáláshoz kevés a tanulás, akinek nincs hozzá adottsága, azzal nem lehet mit kezdeni. A karmesterség ugyanis sokkal többről szól, mint technikáról. Szükség van pszichológiára, empátiára is. Magánúton, Ferencsik Jánostól tanultam dirigálni, aki azt mondogatta nekem: "Aranyoskám, azt meg tudom tanítani magának, hogy hogyan üsse az egyet, kettőt, sőt még a hetet is, de azt nem, hogy hogyan köszönjön a zenekarnak, pedig attól függ, hogy hogyan fognak játszani." A karmesterség a gyakorlatban sajátítható el a legjobban. S azt hiszem, az is lényeges, hogy az ember jól ismerje a zenekari működés minden pillanatát. Dirigensként nagy hasznomra volt, hogy korábban minden műfajt kipróbáltam. Évekig játszottam az Operaház zenekarában, alapító tagja voltam a Fesztiválzenekarnak, Fischer Iván próbametódusából is sokat tanultam. Muzsikáltam kamaraegyüttesekben, s én alapítottam a Budapesti Fúvósegyüttest. S fontos volt az is, hogy a Musashino Zeneakadémia együtteseivel is dolgoztam és dolgozom.
- S Győrben már megtanult köszönni a zenekarnak?
- Az eddigi koncertjeink azt jelzik... Az együttes sok dolgot megvalósít abból, amit kérek. 2008 decemberében beugrással kellett a győri zenekart vezényelnem, s olyan jól sikerült a közös muzsikálás, hogy néhány héttel később meghívtak az együttes művészeti vezetőjének. 2009. március 31-től töltöm be ezt a posztot.
- Milyennek látja az azóta eltelt, közel egy évet?
- Az eddigi hónapok alatt is sokat változtak artikulációban, frazírozásban, egymásra való odafigyelésben. A próbákon addig gyakorolunk egy-egy részletet, amíg a lehető legtökéletesebb nem lesz. Nem fáradhatunk bele az ismételgetésbe. Több kamaraformáció alakult, ez is jó hatással van az együttes játékra. A műhelymunkát segíti az is, hogy zenekari muzsikusok, szólamvezetők, koncertmesterek is jönnek majd vendégségbe hozzánk. Azt szintén lényegesnek tartom, hogy a zeneszerző eredeti szándékainak a lehető legjobban megfeleljünk. Tudom, ma ez egyre kevésbé divat. Az egyik kedves kollégám azt tanácsolta: "ha karriert akarsz csinálni, térj el minél jobban a szerző utasításaitól!" Nem a modernség ellen vagyok, hanem a szenzációhajhász előadásmód ellen. S úgy vélem, a változás érzékelhető már Győrben, de a zenekarépítés többéves munka.
- Hogyan fogadta a győri közönség?
- Már a taxisofőrök is megismernek az utcán. S arról mesélnek, hogy bár ők nem, de az ismerőseik voltak a koncerten, s milyen jó lett a zenekar. Ősztől saját bérletsorozatot indítottunk, nagy örömükre negyven százalékkal több fogyott belépőkből, mint az előző években. Teltházasak a hangversenyeink, s olyan emberek is eljönnek, akik eddig nem jártak koncertre. Igyekszünk a fiatalokat is megszólítani, olyan estünk is volt, amelyen jazzmuzsikusok - köztük Szakcsi Lakatos Béla - zenéltek az együttessel. A győri Vaskakas Bábszínházzal is tervezünk közös produkciót, szóval keressük a lehetőségeket.
- A zenekar fenntartója partner a változásban?
- Mindent megtesznek, amit tudnak. Karácsony előtt prémiumot oszthattunk szét a muzsikusoknak, s ezt kevés együttesnél mondhatták el. Támogatják a fiatalítást is, több szólamnál hirdetünk próbajátékot. A fenntartó mellett pedig szerencsére a muzsikus kollégáimra is számíthatok. Olyan neves művészek jönnek el Győrbe, mint Kovács János, Takács-Nagy Gábor vagy Schiff András. Mindenki vállalja, még a szerényebb gázsiért is a szereplést.
- Az olyan fiatal tehetségek, mint Baráti Kristóf vagy Várdai István, szintén koncerteznek a győri együttessel.
- Mindegyikükkel jó a kapcsolatom, sikeres, s akad még rengeteg terv. Farkas Gábor, Kelemen Barnabás, Banda Ádám, Lendvay József is fog játszani nálunk. A következő szezonnak már teljesen kész a programja, s ismét világsztárok lépnek fel a sorozatainkban. Remek karmestereket is hívok. Szeretném elérni, hogy a Győri Filharmonikusok koncertjeire úgy jöjjenek a fővárosból, ahogy egykor a Győr Balett előadásaira. S örülnék, ha külföldön is felfigyelnének az együttesünkre. Az idei szezonban már Ausztriában, Olaszországban, Tajvanon, Kínában és Oroszországban is turnézott a zenekar. Ennio Morricone pedig beleszeretett a Győri Filharmonikusokba, több nagyszabású fellépést tervez az együttessel. Összegezve jól mennek a dolgok, néha úgy érzem, túl jól...
- Mindemellett mennyi ideje marad a Musashino Zeneakadémiára?
- Szinte folyamatosan úton vagyok. Az életem a Tokió-Budapest-Győr háromszögben zajlik. A Japánban folytatott pedagógusi munkát is nagyon élvezem, s az ottani növendékeimet sem hagyhatom túl sokáig magára. Emellett még szólistaként is pódiumra lépek rendszeresen, így nem egyszerű mindenre időt szakítani.
- Pedig éppen rengeteg energiája miatt érdemelte ki a Zeneakadémia őszi, távol-keleti turnéján Batta András rektortól a biokarmester nevet...
- Gondolom, kiapadhatatlannak tűntek az energiám, hiszen a próbák mellett foglalkoztam a fiatalokkal, s mindegyik koncert kivétel nélkül jól sikerült, nem voltak mélypontok. A vendégszereplés a japán-magyar évforduló kapcsán született, a Zeneakadémia történetében ez volt az első interkontinentális turné. S azért is élveztem, mert a Liszt Ferenc Zeneakadémiához nagyon kötődöm, meghatározó volt pályámra nézve az a zseniális tanári kar, amelynek tagjai foglalkoztak velem.
- S akiknek a darabjait műsorra is tűzi Győrött, legközelebb Kurtág-művet játszanak...
- A művet a fővárosi közönség is hallhatja, hiszen a Művészetek Palotájában, a Szimfonikus Körkép sorozatában 2010. február 16-án adunk koncertet, s ezen hangzik fel az Üzenetek. Kurtág Györgytől emberséget, zeneiséget, igényességet, stílust tanultunk. Nagy öröm, hogy amikor megkérdeztem, előadhatjuk-e ezt a darabját, azonnal igent mondott. A győri zenekar most játszik először Kurtág-kompozíciót.
- Gyerekkora óta a vezénylésre készült, pedig Bruno Walter úgy vélekedik, a karmesterség az élet második felének a mestersége...
- Mindenképpen negyven fölött kezdődik, én is így vélem. Ilyenkor - szerencsés esetben - már van elegendő tapasztalata, s még hallja is az ember, amit dirigál. Ferencsik ugyanis azt mondogatta, mire megtanulja valaki ezt a hivatást, addigra megsüketül. Néhány évben azért még reménykedem...
