A MAO 2005-ös alapítása óta hamar a magyarországi jazzkultúra egyik fellegvárává vált. Alapítója és művészeti vezetője, Fekete-Kovács Kornél azért választotta ezt a nevet, hogy a jazz világában állva a kortárs zenei törekvések felé nyisson. Irányultságukat jól mutatja, hogy a Ligeti-évforduló alkalmából születő új átiratok az Eötvös Péterrel folytatott együttműködésük, majd pedig Bartók, Kodály és Liszt művei általuk készített adaptációinak sorába illeszkednek.
Fekete-Kovács Kornélék először is a korai korszak szóló zongorára és négykezesre írott darabjait tűzik műsorra május 24-én a Budapest Music Centerben. Ezek megszólaltatásában fontos szempont, hogy adaptációikat közelítsék az ismert Ligeti-hangzáshoz. A műsor záró részében azok a későbbi Ligeti-művek kerülnek sorra, amelyek visszatérnek a ritmika és a népi gyökerű dallamok kiemeléséhez. Az est válogatása ennek megfelelően a korábbi, jellemzően még itthon született és a kései, kis mértékben klasszicizáló darabokra korlátozódik, de elhangoznak a Ligeti-életmű által inspirált új darabok is.
A koncert első részében a négykezes Induló Fekete-Kovács Kornél átiratában hangzik el több Ligeti-darabhoz hasonlóan úgy, hogy a művet a MAO továbbgondolja, mintegy folytatja. Ehhez képest zártabb, de könnyen áttekinthető szerkezetet mutat a Szonatina, amit Ligeti szintén négykezesként komponált, átdolgozója Bacsó Kristóf. Ugyancsak Fekete-Kovács hangszereli az eredetiben kórussal és zongorakísérettel megszólaló Négy lakodalmi táncot, amely népdalfeldolgozásra épül. Szinte teljesen „nyitott mű”, ezért sokféle értelemzést megenged a Musica Ricertata első, összesen két hangra, azok oktávjaira és prímjeire épülő nyitó tétele (Sostenuto – Misurato – Prestissimo), amelynek újraértelmezését Csízi László dobosra bízta a zenekar vezetője.
Az est középpontjában egy nyilvánvalóan bartóki hatásokat felfedő darab, a négykezes Allegro továbbgondolása áll (Subicz Gábor). A szóló zongorára komponált Inventiont Cseke Gábor zongorista átdolgozásában fogjuk hallani.
A híres Hungarian Rock (Ávéd János) és a Prelude Ligeti egyetlen operájából (Korb Attila) már a zeneszerző hetvenes évekbeli opuszaihoz tartoznak. Az első arra fantasztikus példa, hogy milyen szerves és mély kapcsolatokat tud felmutatni Ligeti a hard rock, a magyar népdal és a bartóki felfogás között, a második, az „autódudás” pedig a rézfúvós hangszerek egyedülálló virtuózának hangszerelésében fog új életre kelni.
