Szinyei Merse Pál nemesi családba született, irodalom, zene és képzőművészet kedvelő családba 1845-ben Szinyeújfalun. Édesapja Kassán alispán, majd főispán volt, és támogatta fia művészi ambícióit. Édesanyja Jekelfalussy Valéria a Sáros vármegyei nőegylet létrehozója és első elnöke és a Kisfaludy társaság egyik alapítója volt, hiszen maga is verseket írt.
Évek az iskolapadban
Pál Eperjesen, a katolikus gimnáziumban tanult hatodikos koráig, amikor az egész osztályával együtt megbukott, mivel az iskola szlovák tanárait egy politikai tüntetésen megkergették a magyar diákok. Ezután magántanuló lett, majd Nagyváradra járt, és itt is érettségizett. Már ekkor festett, 1864-ben pedig beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol három és fél év kemény munka után végre bekerült Karl von Piloty osztályába. A fordulópontot 1869 jelentette, amikor megnyílik Münchenben a 3000 művészi alkotást bemutató nemzetközi kiállítás. Ekkor ismerte meg Gustave Courbet francia festőt, akinek a tolmácsa lett. A kiállítás olyan nagy hatással volt rá, hogy hirtelen ötlettől vezérelve otthagyta az Akadémiát.
Mi lehet az ablakon túl?
Ezután többet dolgozott, mint korábban az iskolában. Első önálló képét műterme ablakából festette Esthajnalcsillag címen. Idejét és éveit két helyszín: München és Jernye között osztja meg egészen házasságáig. Újlublói Probstner Zsófiát 1873. október 15-én vette feleségül, szerelmükből öt gyermek született.
Ki a Lilaruhás nő?
Innentől a gazdasági ügyek egyre inkább lefoglalták, a festésre alig maradt ereje. Felségével azonban boldog házasságban élt, és ekkor született művészetének egyik leghíresebb darabja: a Lilaruhás nő, amelynek modellje a Zsófia volt. A mű a magyar festészet Mona Lisája lett. Ezután azonban családi tragédiák miatt sokáig nem fogott ecsetet. Meghalt édesapja, nővére, és két gyermeke is. Úgy érezte, el kell hagynia Jernyét, és 1882 májusában családjával együtt Bécsbe ment. Itt festette A pacsirta című képet, amelyet sok negatív kritika ért. Csalódásai házasságát is tönkretették, Zsófia egy idő után nem bírta tovább elviselni férje dühkitörésit, ezért kezdeményezte a házasság felbontását, és magával vitte életben maradt leányaikat, majd hozzáment Ghillányi Imréhez, aki később földművelésügyi miniszter lett. Ebből a házasságából is öt gyermeke született, majd 101 éves korában halt meg.
A király is vásárolt tőle
A csalódott festő rokonai és barátai támogatásával tért vissza a festéshez, és az 1894?1895-ös, Képzőművészeti Társulat által rendezett tárlaton már nagy sikert arattak képei. A vadászati témájú képét, az Oculit, maga a király: Ferenc József vásárolta meg. Ezután újra a festészet lett életének legfontosabb része, és utolsó 25 évét állandó munkával töltötte, amely meg is hozta gyümölcsét: 1900-ban a párizsi világkiállításon a Hóolvadás című képe ezüstérmet kapott, míg 1901-ben egy müncheni kiállításon Majális képe aranyérmet nyert, és Velencében is bemutatták néhány képét. A festést azután is folytatta, hogy 1902 körül egyik szemére megvakult.
Díjeső és kiskereszt
Első önálló kiállítását a Nemzeti Szalonban 1905-ben rendezte, ahol majdnem 90 munkáját mutatta be. Elismerésként kinevezték az Országos Mintarajziskola és Rajztanár képző (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) igazgatójának, majd 1907-ben a magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK) alapító tagja lett. Az 1910-i berlini Sezession magyar kiállításán 20 műve aratott nagy sikert, majd áprilisban a müncheni Galerie Heinemannban 31 képből álló önálló kiállítását mutatta be. Aranyérmet kapott a Berlini Nemzetközi Kiállításon és a budapesti Téli Tárlaton is. A Római Nemzetközi művészeti Világkiállításon 19 műve különteremben szerepelt, és itt is nagydíjat kapott. Az Uffizi képtár elkérte 1897-ben festett önarcképét ? Önarckép bőrkabátban ?, amely ma is ott található. Érdemeit pedig a Szent István Rend kiskeresztjével ismerték el.
Az idős mester még megélhette élete legnagyobb kitüntetését, amikor is 1914-ben a Szépművészeti Múzeum felállította a Szinyei termet. 1920-ban érte a halál Jernyén. Negyven nappal halála után a szűkebb baráti köréhez tartozó művészek és írók megalapították a Szinyei-Merse Társaságot, mely a második világháborúig a magyar művészeti élet befolyásos társasága lett.
Forrás: Wikipédia
Fotó: mng.hu
