Liliom Bagdadban és Prágában

(MTI) - A prágai Ipari Palotában rendezett színházi seregszemlén Magyarország Forgách András kurátor által álmodott, Molnár Ferenc Liliomja nyomán született díszlettel szerepel. A díszletet Ágh Márton, Fodor Viola és Khell Zsolt tervezte, a megnyitó Fehér Ferenc táncos bemutatójával kezdődött.
    Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára a megnyitón elmondta: a kulturális kormányzat számára fontos, hogy hozzájáruljon a magyar művészek bekapcsolódásához a nemzetközi párbeszédbe, ezáltal segítve a magyar színházi szakma megújulását.
  A barna falemezekből készített magyar díszlet részvételre készteti a látogatót: a belépő ujjlenyomatát kérő kis eszköz után számot kap egy gépből, majd a fémdetektoros kapun is át kell jutnia. Ezt követően fénykép készül róla, és egy sarokban kétoldalas vízumkérő lapot kell kitöltenie a Magyar Köztársaságba történő belépéshez. Ezután egy kis ablakhoz megy, ahol azonban a kalitkában ülő hivatalnok a fényképre ráüti a Rejected (Elutasítva) pecsétet. Ezt követően a látogató kilép a díszletből, amelyben sok apró részlet idézi meg a közép-európai és távol-keleti bürokratikus hivatalokat. "Az utazók tortúráját mutatja be a kiállítás, azt, hogy sok különböző ellenőrzésen kell átesni ahhoz, hogy az ember egy másik kultúrába eljusson" - mondta a megnyitón Forgách András. Megjegyezte, hogy a többi standtól némileg eltérően a magyar "nem szép, nem csodálatos, egyszerűnek tűnik, mégis bonyolult, és játékossága a lényeg".

    A színházról, a díszletről, a díszletépítésről és a hatásról való közös gondolkodást teremti meg a Liliom Bagdadban című installáció - mondták a magyar koncepcióról a tervezők. "Molnár Ferenc Liliom című műve az egyetlen igazi nemzeti dráma" - mondták a témaválasztás okáról szólva. A koncepcióról egyénien, érdekesen, viccesen gondolkodott a három tervező - mondta el Forgách András. Hozzátette, nem az volt a cél, hogy bemutassák az elmúlt négy év díszlettervezőinek egyéni eredményeit, hanem hogy a művészek közös gondolkodását jelenítsék meg.
    

Forgách András elmondta, hogy a hatvan országot felvonultató seregszemlén vannak ugyan hasonló koncepciók, de a magyar az installáció és interaktivitás miatt szélső értéket képvisel. Hozzátette, hogy ennek megítélését, a zsűri szempontjait nem ismeri, a közönség azonban szereti, a második napon már 1020-nál tartott a sorszámosztó gép. "Igazi színház lett, ennyiféle dolgot máshol nem kell csinálnia a nézőnek ahhoz, hogy eljusson a végére, és mindenki színészkedik benne, beleélik magukat" - fogalmazott, megjegyezve, hogy az alapgondolat egy olyan kiállítás volt, ahova nem lehet bejutni.

     Fodor Viola elmondta: "a világ délkeletre eső országait, lepukkant, szegényes, mondjuk, szocreált idéző" díszletet terveztek. A "nagyon leszottyadt reptér vagy határátkelő" lehet Magyarországon, Romániában vagy arab országokban. A faliórák a Tel Aviv-i, a bogotai és a magyar időt mutatják, míg a bagdadit és a New York-i időt mutatók órák időtlenül állnak, a növények gondozatlanok, a piktogramok egymásnak ellentmondanak - ismertette azokat az apró, hivatalokat idéző részleteket, amelyek az "irrealitást idézik", fokozzák. Khell Zsolt a Molnár Ferenc Liliom című műve által ihletett koncepcióról szólva úgy vélte, hogy ebből az a jelenet maradt meg, amikor Liliomot nem engedik be a túlvilágba. "Ez a kiállításra be nem engedésben jelenik meg" - fűzte hozzá.

Korábban:
Megnyílt a 11. Prágai Quadriennále