Liszt-körút - VIVÁT LISZT!

Egyéb


vivatliszt_horvath.jpg
Wolfgang Horwath alkotása

Osztrák, német, luxemburgi, francia, magyar, angol, szlovák képzőművészek és zenészek találkoznak minden nyár végén a Cseley Malomban kialakított művésztelepen. A zene és a vizuális műfajok kölcsönhatása kínálta a 2010-es témát, Liszt zenéjének és alakjának megformálását a kortárs képzőművészet műfajaiban. Christa Prets, aki aktív időszakában az Európai Parlament képviselője volt, a tavalyi művésztáborban létrehozott alkotásoknak nagyszabású körutat állított össze. Budapestről Bayreuthba, onnan Weimarba, Pozsonyba, Lipcsébe megy tovább a kiállítás, majd London, Velence és Zágráb következik. Az útvonal Liszt állomáshelyeit követi végig, a koncepció pedig a magát európai művésznek valló Liszt öröksége, egy közös szellemi Európa megrajzolása, amelyben az alkotók nemzeti hovatartozása ugyanúgy erősen érvényesül, mint az egymásra gyakorolt hatásuk, a közös európai képnyelv megszólaltatása.

A nyelv megvan, ez nem kétséges, még a nagy műfaji változatosságban is lépten-nyomon megjelennek az elemei. A komplex festői világoktól ? mint amilyen Gudrun Schüler német festőnő mélyvörössel, égkékkel játszó, a romantikus tájképfestészetből kiinduló gesztusnyelve ? egészen a repetícióra épülő, pixelesített igazolványképekből komponált pop-art műig, mint Hans Wetzelsdorfer Liszt-kapucsengője, vagy Sabine Maier hajtogatott papírruhákkal megidézett Liszt-asszonyai. A szinesztézia minden műben jelen van. Hol plasztikus formák keltik a zene illúzióját mozgással, a felületen vibráló árnyékhatásokkal ? Jean-Luc Guin?Amant nagyszabású installációjában például egy selyem ejtőernyőn játszanak a csomagolópapírral borított drót-kompozíciók árnyai ?, hol pedig egy objekt és egy dallam találkozása a mű alapja. Martin Breindl egy ruhásszekrénybe rendezett fekete fellépő-öltönyöket, a becsomagolt, szigorúan sorakozó ruhák között ott szól a zene, a szekrényajtón pedig egy vaktérképen az összes európai város bejelölve, amerre Liszt koncertezett.

vivatliszt_szilagyi.jpg
Szilágyi Teréz műve

Anne Katrin Altwein digitális fotókkal csalta elő a zenészek emlékét annak a háznak a falából, ahol Liszt 1848-61 között rendszeresen játszott a zenész barátaival együtt, Johann Karner megfolyatott akrilfesték foltokkal alakította látvánnyá a romantikus zenét, Ralf Koenemann a német nyelvterületen Lisztről elnevezett lisztmajom ijesztő fizimiskájából készített szellemes karaktervázlatokat. Az egyetlen magyar résztvevő, Szilágyi Teréz olajfestményén a tükörlabirintus illúziójával bomlik fel a sík kép szerkezete, a párhuzamos és egymást metsző sávok találkozása valami misztikus dimenzióba emeli a látványt. Izgalmas felvetések, mégis a kiállításon nem egy-egy mű kínál nagy élményt, hanem a közös alap, az európai zenei és képnyelv összhangzása.