A két, igen eltérő személyiségű kortárs, barát és vetélytárs másféle zenei nyelven, különböző gondolatiság mellett alkotott és fogalmazott meg az emberi létet érintő, a mai napig érvényes műveket, többek között a szabadságról, a döntéseink, a döntéshelyzeteink szabadságáról.

A zenekar felhívja közönsége figyelmét, hogy az előzetesen meghirdetett koncert programja megváltozott.

A hangverseny nyitódarabja Liszt Ferenc 137. zsoltára, az eltaposott magyar szabadságharc egyik legelfeledettebb zenei emléke.

Liszt Ferenc születésnapján és a forradalom-szabadságharc emléknapjának előestéjén kétszeresen is aktuális. A német nyelvű mű az egyetemes kultúra részévé vált zsoltárszövegének alapjain a babiloni fogságban sínylődő, hazavágyódó nép bánatát és konok ellenállását énekli meg. Zenei utalásaiban, részleteiben azonban a magyar Liszt ellenállásának és magyarságának ad hangot.

Az est szoprán szólistáját, Cserna Ildikó Liszt Ferenc- és Artisjus-díjas operaénekest először ebben a műben köszöntheti a színpadon a közönség.

Bogányi Tibor (a zenekar egyik vezető karmestere) gordonkán, a Pannon Filharmonikusok muzsikusai, Bánfalvi Zoltán koncertmester hegedűn, Lakatos Ida hárfán, Hodozsó György zongorán működik közre. Orgonán Balatoni Sándor vendégművész játszik.

A Pannon Filharmonikusok Fesztiválkórus női kara lép színpadra úgy a Liszt műben, mint Wagner Tannhäuser című operájának nyitányában. Karigazgató Dobos László és Vass András, a zenekar állandó karmestere. Ezen az estén a Pannon Filharmonikusokat Bogányi Tibor vezető karmester dirigálja.

A hangverseny második felében Richard Wagner Tannhäuser című háromfelvonásos operájából csendül fel három részlet.

Ez a társadalom és szerelem ellentétét elénk állító opera méltán tartozott Liszt kedvencei közé. Tannhäuser szerepében kissé talán magát is láthatta, több részéből is készített koncertátiratot zongorára.

Lisztet és Wagnert egyaránt foglalkoztatta a transzcendencia kérdése. A Tannhäuser Wagner talán legtöbbet átdolgozott operája, a mester még halála előtt néhány hónappal is változtatni akart rajta. A klasszikus wagneri zenedráma hagyományait követve ötvöz különböző középkori legendát egyetlen szimbolikus történetbe, amelynek szimbolikája, ha jól értjük, ma is döntéseink, döntési szabadságunk egyfajta parabolája lehet. A mű magyarországi ősbemutatója 1862-ben, a pesti német Városi Színházban volt, az Operaház már első évadában, 1885 februárjában műsorra tűzte.

Darius Milhaud zenéje jóval későbbi, és stilárisan is más világ, ugyanakkor műfajában Liszt szimfonikus költeményeit idézi.

A világ teremtése című balettzene a századforduló jazz-zenével áthatott hangján szemlélteti a Föld és a világ létrejöttét, a világ lényeinek tudatra ébredését.

A mindössze 18 zenészt foglalkoztató zenekar összeállításában látványosan eltérnek a hangszerek arányai az Európában megszokottól: a vonós karban hiányzik a brácsa szólam, helyét az időnként középpontba állított szaxofon veszi át, illetve további fúvós hangszerek játszanak zongorával, timpanival és egy számos hangszeren játszó ütőhangszeressel kiegészítve. A mintegy 15 perces programzene hat szorosan fűzött részre tagolódik, így tulajdonképpen a szimfonikus költemény újragondolásának is nevezhetjük.

Fotó: Bublik Róbert