David Livingstone skót misszionárius, utazó, 1855. november 17-én felfedezte a Zambézi folyón azt a vízesést, amelyet az akkori brit királynőről nevezett el. Dél-közép-Afrikában, a mai Zimbabwe és Zambia hátárán fekvő Viktória-vízesés magassága 61-108 méter, szélessége, 1688 méter, s öt nagyobb zuhatagból áll. A Zambézi Dél-Afrika legnagyobb folyama, hossza 2736 km (a Dunáé 2842 km), vízgyűjtő területe 1 330 ezer km2, Angola, Zimbabwe, Zambia és Mozambik területén folyik keresztül. Évi átlagos vízmennyisége a vízesésnél 1400 köbméter/másodperc, legnagyobb vízhozama 5000 köbméter/másodperc. (A Duna vízhozama a delta előtt átlagosan 6400 köbméter/másodperc.) A vízesésnek a helyi lakosok a Mosi-oa-tunya nevet adták, ami mennydörgő füstöt jelent. Livingstone Dél-Afrika belsejének feltárását a folyón keresztül vélte megvalósíthatónak, de tévedett, mert a Zambézi a vízesés alatt sem volt hajózható. (Ezt a gondot a Zambia-zimbabwei Kariba-gát 1959. évi, és a mozambiki Cabora Bassa duzzasztógát 1974. évi felépítése oldotta meg.) Livingstone 1855-ben elsőként utazott keresztül Afrikán, a Zambézi torkolatától az angolai Luandáig és vissza. Dél- és Kelet-Afrikában kutatott, s nagy részben az ő nevéhez fűződött a Kongó vízrendszerének megismerése. A Viktória-vízesés alatt a Zambézi cikk-cakkos szurdokvölgyben folyik. Balázs Dénes magyar kutató ismerte fel, hogy az egyes szakaszok a vízesés korábbi korokbeli helyzetét jelölik. Amikor a vízesés lassan hátravágódott a kemény bazaltrétegben, a víz a törésvonalakat szélesítette újabb mederszakaszokká. Így alakult ki a zegzugos alsó szakasz, amely ma a rafting-sport legnépszerűbb területe.
