Lódobogás, fénykard és rémálmaink zajai

Hangzavar – ha jelenkorunk hétköznapi tapasztalatait, a minket körülvevő világ jellemzőit vesszük számba, ez a szó a legtöbbünk számára valószínűleg az első öt leíró kifejezés között szerepel. Hangzavar vár az utcán, a munkahelyen, a bevásárlóközpontokban, hangzavar van az otthonunkban, sőt, bizonyos értelemben a fejünkben is: a külvilág zajai elől a fülhallgatóink alkotta privát hangzó környezetbe menekülünk.

Ebben az ingergazdag élettérben talán meg is feledkezünk arról, mennyire fontos a hang a mindennapjainkban, és hogy milyen hatást tehet a hangulatunkra, az éberségünkre, a munkatempónkra vagy akár az egészségünkre az, ha nem élünk harmóniában a hangzó környezetünkkel. Nem is beszélve arról, hogy az audiovizuális művészeti alkotások és multimédiás tartalmak – amelyek a ma emberének alapértetődőnek mutatkoznak – esztétikai megformáltsága, a velük szerzett élmény is nagyban függ attól, milyen műgonddal tervezték meg hozzájuk a hangokat.

Ezt a tervezést értjük a hangdizájn (néhol angolul hivatkozva: sound design) alatt. Korábban már röviden ejtettünk szót arról, hogy milyen – első ránézésre meglepő, ám nagyon is fontos – területeken találkozhatunk a kimunkált hangokkal. Legutóbb a hangdizájn autóiparban való hasznosítását érintettük. Ezen írásunk egyik megszólalója, Hajnóczy Csaba zenész, zenekutató ugyanakkor kiemelte: közel sem újdonság a hangtervezés metódusa, épp csak szavunk nem volt rá korábban, hogy ezt a tevékenységet megnevezzük. Meglátása szerint akár egészen a 15. századtól találhatunk példát az alkalmazott zeneszerzésre, amennyiben azt úgy tekintjük, mint minden olyan zenei megszólalást, amelyet nem kizárólagosan zenei tevékenység alá rendelnek.

Ha a bővebb történeti kitérőt magunk mögött hagyva napjaink gyakorlati valóságában igyekezzük megragadni a hangdizájn jelentőségét, a legkézenfekvőbb területként a filmművészet adódik. Egy rövid gondolatkísérlet erejéig képzeljük el kedvenc filmünk egy jól ismert jelenetét úgy, hogy kizárólag a dialógusok járulnak a mozgóképhez! Meglehet, először nem tűnik kínzónak a további rétegek hiánya, ám minél pontosabban, mélyrehatóbban idézzük fel a jelenetet, annál egyértelműbbé válik, hogy a párbeszédeken kívüli hangnak milyen kardinális szerepe van egy-egy filmbéli cselekmény hangulatában, hatásában, értelmezésében.

Alább némi segítség a hangokkal való játék szemléltetéséhez, a Rocky című klasszikus Stallone-film jelenetsorait megidézve – zene nélkül, kizárólag a képen történő eseményekhez „természetesen” illő hanghatásokkal.

A hangok megtervezésének filmművészetben betöltött szerepe szembeötlő (hovatovább: fülbeötlő!), ha a filmzenéket kezdjük vizsgálni. Bár szűk értelemben véve a filmzenék kiválasztásától elkülönül a sound design tevékenysége, mivel előbbi feladat teljesítésére alakult ki a music supervisor nevű foglalkozás a filmiparban. Annak, hogy egy médiaprodukció vagy bármilyen művészeti alkotás hangzó összetevőinek megfontolt, átfogó megtervezése, kiválasztása vagy megalkotása, majd összefésülése miért töredezett külön-külön megnevezett szakmákká, több oka is van.

Ha a filmipar példájánál maradunk, jól látható, hogy a 20. század során az iparági fejlődés folytán egyre bonyolultabb feladat lett filmet készíteni. A profi stábokban pedig az egyre növekvő minőségi igényeket követve felbukkantak a szűk részterületekre specializálódó szakemberek. Külön figyelmet kellett szentelni mind a mozgókép-, mind a hangfelvételek egyes alkotórészeinek, így a hangok megtervezésében is különálló szakmaként kezdett megjelenni a „világteremtő” atmoszférahangokat, zörejeket megkomponáló és alkalmazó hangdizájner és a már meglévő zeneművekből válogató zenei szupervízor is. Utóbbi különválása pedig nem függetleníthető a zeneipar – a filméhez hasonló – mindegyre bonyolultabb felépülésétől. A zeneipar fejlődése miatt a két, egymással rengeteg módon összefonódó ágazat találkozási pontjainál egyre körültekintőbben kellett eljárni. Idővel folyamatosan figyelemmel kellett követni a divatokat, a zenei szubkultúrák alakulását, de mások mellett ugyanígy a kereskedelmi folyamatokkal és a szerzői joggal is tisztában kellett lenni egy-egy zenemű megválasztásánál a filmprodukciók gyártása során.

A két terület azonban sokszor mindmáig kéz a kézben jár, és gyakran adódik úgy is, hogy egy hangokkal foglalkozó kreatív szakember egyszerre hangdizájnerként és zenei szupervízorként, vagy akár filmzeneszerzőként is jelen van a filmiparban. A végcél és az eszköz mindenesetre közös: a hangok segítségével valódi belemerülés-élményt nyújtó, élvezhető és esztétikus filmalkotásokat vinni a közönség elé.

Csak a filmművészetben számtalan ponton találkozhatunk a hangok tervezésével: a prérin vágtató lovak dobogása, a havas hegycsúcsokon kíméletlenül tomboló szélvihar, vagy épp a háborús filmek puskaropogása sokszor az alkalmazott zeneszerzés, zajkeltés műve. Ezen hangok felhasználásának sokrétű példatárát hozhatjuk.

Akadnak olyan filmkészítők, akiknek védjegyévé vált a zörejek és szintetizált környezeti hangok meglepő alkalmazása. Közéjük tartozik például David Lynch, akinek stílusára legtöbbször szürrealizmusként hivatkoznak a filmszakértők. Műveinek sajátosságaként pedig sokszor előkerül a zörejek, nem e világinak tűnő hanghatások kreatív, a filmbéli események értelmezését nagyban árnyaló alkalmazása. Ebben pedig segítségére volt állandó szerzőtársa, a 2022-ben elhunyt Angelo Badalamenti zeneszerző is, akinek neve feltűnik mások mellett a Kék bársony, A sötétség útja – Mulholland Drive, a Lost Highway – Útvesztőben című filmekben, valamint a Twin Peaks sorozatban.

A hangdizájnnak ugyanakkor a művészeti alkotások terén azokban az esetekben van a legfontosabb, mindenre kiterjedő szerepe, amelyekben a valóságtól jobban elrugaszkodott fikciós világok hangjait kell megteremteni. És sokszor mindezt a nulláról kell felépíteniük a hangdizájnereknek: olyan dolgok hangjait kell megalkotniuk, amelyekhez nem szolgál referenciapontként semmi sem a valódi hangzó környezetünkből. Ezen kihívások tetemes részben a sci-fi- és fantasyfilmeknél, rajzfilmeknél és videójátékoknál fordulnak elő.

Utóbbi két művészeti ágazatban a laikusok számára közel felfoghatatlan munkamennyiséggel szembesülnek a hangtervezők. Minden szereplő minden lépését, az őket körülvevő elképzelt világ minden apró környezeti zaját egyenként kell megkomponálni, a lehető legnagyobb pontossággal, a fiktív térben elhelyezve.

Talán ezen a ponton mutatkozik meg leginkább, hogy milyen sokrétű készségkészlet szükséges ahhoz, hogy valaki jó hangdizájner legyen: nem pusztán a hangelőállításhoz és -rögzítéshez kell értenie, de a feltalálókéhoz hasonlatos képzelőerővel és technikai találékonysággal is bírnia kell. És ez bizony nem túlzás. Leghíresebb példaként áll a Csillagok háborúja-filmek fénykardjainak hangtervezése, mely Ben Burtt nevéhez köthető. A művész mechanikai és elektronikus zörejek felhasználásával alkotta meg azt a hangrendszert, amellyel később rögzítette a filmtörténet egyik legegyedibb fegyverének zúgó, sistergő zajait. De hasonlóan invenciózus hozzáállást tanúsít a hangtervezéshez a horrorfilmek világában jártas Mark Korven zeneszerző-zörejmester is, akinek egyedi hangszerpadjából pattant ki A boszorkány című folk horror velőtrázó háttérzenéje.

A hangdizájn ugyanakkor közel sem korlátozható pusztán a filmekre és videójátékokra. Mint korábban említettük, a hétköznapi élettereink, használati tárgyaink esetében is fontos a fülünk számára kellemes ingerek megalkotása. Minden hangjelzésre képes eszközünk, így például telefonjaink, számítógépeink, tévéink, sőt, autóink is hangtervezési folyamaton esnek át a fejlesztésük során. Ezeken felül a multimediális képzőművészeti installációk terén is sok lehetőséggel kecsegtet az alkalmazott zenszerzői, zajkeltői munka – erre hazai példaként említhetjük Nagy Ágoston audiovizuális alkotót, de a zenei szerzemények hangtervezése terén is akad magyar képviselő Huszár Kristóf személyében.

A jövőnket tekintve valószínűleg nagy jelentősége lesz a hangdizájn azon részterületeinek, amelyek a városok hangtervezésével, valamint az ökológiai hangtervezéssel foglalkoznak. A növekvő járműforgalom, a viszonylag kis területen nagy tömegekben élő lakosság, az utcák és más élettereink zajait a hangdizájnerek feladata élhetővé szelídíteni. Erre jó eszközöket kínál a természet hangjait is vizsgáló és azokkal operáló ökológiai hangdizájn, ám ennek a részterületnek más felelősség is jut.

A pusztulóban lévő természeti területek, a közeljövőben kihalásra ítélt állatfajok és az éghajlatváltozással eltűnő (például az elsivatagosodó területeken az eső zörejeit), vagy épp annak jeleként felbukkanó hangokat (például a sarkköri jégsapkák morajló széttöredezését) az ökológiai hangtervezés tudja majd átmenteni az emberemlékezet számára. Nem is tűnik olyan távolinak az, hogy erdőjárás helyett „hangbankokból” kölcsönözzünk tájakra jellemző környezeti hangkompozíciókat – hogy ha már megmenteni nem tudtuk a természetes területeket, legalább a hallásunk által emlékezni tudjunk rájuk.

Nyitókép: akciójelenet felvétele az Assassin’s Creed című film forgatásán. Fotó: Photo12 via AFP / New Regency Productions