Hogy kezdődött? Honnan jött a zenei érdeklődés, és hogy kerültél kapcsolatba először az elektronikus zenével?

A szüleim miatt gyerekkoromban állandóan szólt a zene otthon és a kocsiban, és az érdeklődésem miatt hamar beírattak zeneiskolába is. Az igazi kezdet a gimnáziumi évek elején történt, amikor elkezdtem basszusgitározni. Csináltunk egy kis zenekart pár akkori barátommal. Semmit nem tudtunk arról, hogy működik a felvételkészítés, de nagyon szerettünk volna felvenni pár demót, ezért elkezdtem utánajárni, belemélyedni a digitális hangfelvétel készítésének mikéntjeibe.

Sajnos egy tragikus történet miatt ez a zenekar feloszlott, viszont én addigra felfedeztem magamnak az Ableton Live hangszerkesztő szoftvert, amivel kinyílt egy teljesen más világ. Lenyűgözött a kimeríthetetlen eszköztár és az, hogy pár eszközzel már össze lehet hozni érdekes ötleteket a számítógépen. Ezzel párhuzamosan Esztergomban elkezdtünk egy DJ-estet a Kaleidoszkóp Házban, ahol rendszeresen játszottam, és ezáltal folyamatosan kutattam az új megjelenéseket, izgalmas zenei stílusokat, ami tovább nyitott az elektronikus zene felé. A gimnázium után elvégeztem egy hangtechnikus iskolát, de emellett leginkább autodidakta módon fejlődtem, bújtam az internetet a különféle zenekészítési trükkök után, és teszem ezt azóta is.

Olyannyira, hogy azóta megalapítottad a Pluto Sound audio-vizuális stúdió is. Hogy született meg az ötlet, hogy lemezkiadót alapíts?

Tinédzserkorom óta azt láttam, hogy a kortársaim, akik zenét csinálnak, nem alakítanak közösségeket, mindenki a saját kis platformján posztolgatja a zenéit. Emiatt nagyon nehéz rátalálni egy csomó tehetséges előadóra. Azt gondoltam és a mai napig gondolom, hogy ha egy kalap alá veszünk több dolgot, akkor sokkal erősebben tud működni mindenki számára. Ez indította el az érdeklődésemet a kiadóalapítás felé, plusz a nagyon sok érdekes kis kiadó, amelyeket akkoriban fedeztem fel, például a Kompakt, a Future Classic vagy a 4AD. Laikus húszévesként, 2015-ben késznek éreztem magam, hogy belevágjak − ebben sokat bátorított Pápai Mice barátom, akivel együtt kezdtük el az ötletelést-megvalósítást. Mindenképpen olyan kiadót szerettem volna, ami nem feltétlen zenei stílus alapján kategorizál, hanem sokkal színesebb a felhozatal,

inkább a minőség és a különlegesség a mérvadó.

Szerintem ez szépen finomodott az évek során. Lett azért egy megfoghatóbb irány, de így is simán megfér egy akusztikusabb énekes-dalszerző egy technoproducer mellett.

Hogy magyaráznád el egy laikusnak, hogy mi történik egy ilyen stúdióban? Hogy segítitek a zenekarok munkáját?

Az esetek nagy részében már határozott elképzelésekkel, majdnem kész számokkal keresnek meg az előadók, én a keverés vagy a mastering fázisában kapcsolódok bele a projektekbe. Egy-egy kiadványnál nálunk vettünk fel hangszeres, énekes részeket vagy besegítettem a produceri munkába is. Nem ez a mérvadó, az ilyesmit a saját projektjeimben élem ki inkább, és nem is szeretnék nagyon belenyúlni más víziójába zeneileg, inkább azon van a hangsúly, hogy a keverés, a mastering során hogyan juttassuk el az anyagot a lehető legjobb formájába. Ami nagyon fontos szerintem, hogy a munkafolyamat során meglegyen valamiféle kapcsolat. Ha tehetem, mindenképp leülök beszélgetni, áthallgatni az anyagokat az előadókkal, hogy jobban képbe kerüljek az alkotói motivációkkal, és ne csak a saját benyomásaim alapján dolgozzak. Erre az elmúlt egy évben sajnos kevésbé volt lehetőség, de az online kommunikáció ugyanúgy pörgött.

Emellett kiadóként vállalok grafikai tervezést is, pár kivétellel az összes Pluto-megjelenés arculati megjelenését felügyelem. Nagyon jó kollaborációk születnek. Van, hogy az előadónak már van egy fotója mondjuk, amit nagyon szeretne borítónak, és akkor én ehhez tervezek logotípiát vagy grafikai körítést.

Ezek szerint a képzőművészet is közel áll hozzád?

Rajzzal, digitális képalkotással ugyanolyan régóta foglalkozom, mint zenével, de ez soha sem vált a fő iránnyá. Viszont nem is tudom szétválasztani: a zenekészítésnél jönnek a képek és fordítva, egymást inspirálva, alakítva. Pont a kiadózás kapcsán került előtérbe, hogy kicsit jobban foglalkozzak a grafikával, a tipográfiai megoldásokkal. Szeretem összecsatornázni a különféle hobbijaimat, hogy ne külön utakon haladjanak, hanem egy produktumhoz tudjak hozzáadni több oldalról. Különösen kedvelem a digitális fotókollázs-készítést, mert tereket, érzeteket lehet társítani a zenékhez hasonló alkotási folyamatban, mint ahogyan az elektronikus zene is készül, rétegekből, átalakítva, vágva, hozzárajzolva. Emellett korábban próbálkoztam kis animációkkal is. Bár még nem bontottam ki jobban ezt, de a kiadványokhoz készülő promóciós anyagokban nagy segítség.

Ha már kiadványok: a hetekben jelent meg a Pluto50. Milyen szempontok alapján állítottad össze, és milyen érzés most végighallgatni?

A kiadó kezdete óta dédelgettem az ötletet, hogy a Pluto törpebolygó öt holdjához címezve készítsek válogatásokat. 2019 őszén kezdett el körvonalazódni, hogy mit is szeretnék ezzel. Még meg sem kértem senkit, de már összeállítottam a teljes koncepciót és a borítóképeket, hogy úgy kereshessek meg előadókat, hogy tudok nekik valamit prezentálni.

Egy ilyen kiadványnál ennél jobban nem lehet nagyon előre tervezni, mert nem biztos, hogy azok közül, akiket megkeresek, mindenki szerepelni szeretne vagy elkészül az anyagával.

Viszont nekem alapból az volt a célom, hogy az előadókat mutassam be, ne a kiadóról szóljon, hanem fordítva.

Emiatt nem határoztam meg semmit, csak annyit, hogy küldjenek zenét. Amikor összejött kellő mennyiségű anyag, akkor elkezdtem kialakítani, hogy mi hová passzol, hogyan legyenek egymás után a számok, és megcsinálni a mastert az egész anyagra.

Nem hallgattam meg mostanában, mert az évem első fele ezzel a 32 számmal telt, szóval kívülről-belülről ismerem az összeset. Várok vele egy kicsit, hogy objektíven meg tudjam ítélni, hogy mi is ez az elektronikus zenei korlenyomat, ami összeállt a hónapok során.

Nemcsak a lemezkiadás kapcsán kötődsz a zenéhez, de van egy zenekarod és szólóprojekted is, emellett sound-designerként is tevékenykedsz. Hogy hatnak ezek egymásra? Mi alapján döntöd el, hogy egy zenei ötleted melyikbe fordítsd?

Alapvetően folyamatosan készülnek zenei ötleteim, kis témák, akár jobban kidolgozott struktúrák, amiknek nem határozom meg előre a helyét. Ezeket szoktam utána mutogatni a kollaboratív projektjeimben, hátha valaki lát benne fantáziát. Aztán ahogy körvonalazódik egy kiadvány iránya, onnantól már rögtön tisztábban látszik, hogy hova melyik ötlet passzol jobban. Mindig akkor pörög fel az írási folyamat, amikor már van egy nagy vonalakban felvázolt koncepció. Ilyenkor teljesen új ötletek születnek a már meglévők mellé. Sokszor ezeket szeretem a legjobban, mert gyorsabban elkészülnek amiatt, hogy már más számokon gondolkozva kialakult egy hangzás, tematika.

Az Agavoid és a Christopher Waver névre keresztelt szólóprojektem mellett tavaly elkezdtünk egy új felállást Matos Gergővel Synonyms néven. Itt olyan ötleteket valósítunk meg, amik nem passzolnak egyikünk zenekaraihoz sem, viszont közösen meg egy teljesen új irányt alkothatnak. Egy nyolcszámos albumot készítettünk, ami kislemezenként jelenik meg február és augusztus között az idei év során.

A kiadó kapcsán is sok kiadvány átfut a kezeim közt, akár keverés vagy mastering szinteken, szóval ezek is nagyon beleszövődnek az inspirációim közé. Emellett dolgozom a Móra-BookR Kids cégnek, ahol pedig interaktív hangoskönyvek, oktatóanyagok, animációk hanganyagait felügyelem és készítem. Ez is teljesen tud kapcsolódni ahhoz, amit szeretek csinálni.

Ha lehet ilyet kérdezni, mitől lesz számodra emlékezetes egy zene? Mi kell ahhoz, hogy benne maradjon a fejedben napokra valami?

Folyamatosan kutatom az új zenei inspirációkat, emiatt elég magas az ingerküszöböm sajnos. Inkább újzene-hallgató vagyok, nagyon szeretem azt, hogy a jelenkor hatására mit készítenek világszinten a jelenleg aktív zenekarok, előadók. A kötődésemben nagy szerepet játszik az is, hogy ezeket a formációkat láthatom élőben is, ha erre turnéznak.

Sok tényezőnek kell együtt állnia, hogy valami ténylegesen elkapjon, nem elég egy jó refrén.

Még mindig inkább teljesalbum-hallgató vagyok, mint hogy számokat pakoljak lejátszási listákba. Emiatt inkább az számít, hogy egy előadó hogyan tud történetet mesélni több számon keresztül, hogyan használja az eszköztárát. Nagyon szeretem, ha meg tudnak lepni, legyen az akár egy friss harmóniamenet, szokatlan hangszerelési megoldás, váratlan számstruktúra, a tradícióktól eltérő keverés.

Most jött ki a második lemezetek az Agavoiddal, és az új klipetek is nemrégiben debütált. Hogy jellemeznéd a Stratumot? Miben más és miben hasonló a Casussal?

A Casus volt a zenekar és egyben az én első albumom is. Sok kísérletezésből és évek alatt felgyülemlett ötletből született, útközben jöttek az új megfejtések. Az, hogy egyáltalán hogyan is képzelek el egy albumot, hogyan legyen felépítve az íve, milyen melléktevékenységek kellenek egy ilyen kiadványhoz, mind ezen az albumon lett „tesztelve”.

A Stratumnak már sokkal koncepciózusabban álltunk neki, több év koncerteken szerzett tapasztalattal a hátunk mögött. A kiadó is beindult közben. Szólóban is adtam ki albumokat, EP-ket, és mások munkáiban is segédkeztem, emiatt sokkal gördülékenyebb volt a folyamat.

Emellett külön érdekes volt, hogy először életemben volt tanácsadó, mentor az alkotásban Tövisházi Ambrus személyében, aki folyamatosan meghallgatta, véleményezte a félkész demókat. Jó volt egy ilyen régóta szakmában lévő emberrel dolgozni, és leküzdeni ezáltal a makacsságaimat. Az ő hatására könnyebben el tudtam engedni a kevésbé működő ötleteket, túlcsordulásokat.

Késztettünk két videóklipet is a lemezhez, a márciusban megjelent Aviate-hez Damokos Attila rendezésében, a Pearl-höz Bakos Barnával és Galambos Leventével. Ez a videó június 24-én debütált a Toldi Klubban tartott koncertünk után vetítve, az online premierre másnap került sor. Nagyon jó élmény volt ezeket a klipeket leforgatni. Ezelőtt nem forgattunk olyan anyagot, amiben szereplünk, és mindenképp olyan videóklipeket éreztünk a lemezhez passzolónak, ami filmszerűen egészíti ki a zeneiséget.

Milyen megjelenésekre, koncertekre számíthatunk még tőled a nyáron?

Jelenleg nem dolgozom új saját zenei kiadványon. Nagyon sok és sokféle anyagot adtam ki az elmúlt egy-fél évben, és most kicsit inspirálódok, hogy ne kerüljek bele önismétlő körökbe. Van egy csomó félkész ötlet, csak még nem rendeződtek csokorba, vagy akár az sincs eldöntve, hogy melyik formációba kerüljenek, de körvonalazódnak már dolgok. Szerintem leghamarabb őszre várható új kiadvány.

Emellett a kiadó is kis nyári szünetre vonul. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek meglepi kiadványok, csak az év első felében történt dömpinghez képest lesz egy kis nyugalom. Ami biztos, hogy a Synonyms projektünkkel fellépünk a Kolorádó KERET színpadon, további koncertek, bulik szerveződnek. A platformjaimon jelzem a friss történéseket!

Egy dal, amit bárcsak te írtál volna meg: Radiohead Pyramid Song
Egy zenekar, akikkel szívesen együttműködnél egyszer: Nincs konkrét, inkább szeretnék friss feltörekvőkkel együtt dolgozni, akik lehet, hogy csak nemsokára fognak felbukkanni a radaromon!
2021 eddigi legizgalmasabb zenei kiadványa szerinted: Squid Bright Green Field (WARP Records)
Egy művészeti ág, amiben szívesen kipróbálnád magad: filmkészítés, videózás

#pénteki kultúrrandi

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu