Lóháton a kastélytoronyba

Békés vármegyéről sokaknak a ringó búzamezők között egykedvűen bólogató olajkutak jutnak eszükbe, és a kis piros Bzmot vonatok, amelyek úgy haladnak el az erdősávok mellett, mintha nem is jobb sorsra érdemes szárnyvonalat, hanem nagyra nőtt terepasztalt látnánk. Ugyanezek az emberek bizonyára meg is lepődnének, ha azt mondanánk, a megye a magyarországi kastélyturizmus egyik dinamikusan fejlődő területe. És nem csak azért, mert itt található az 1879-ben épült és tavaly felújított, Ybl Miklós tervezte Wenckheim-kastély, amelyet 1893-ban Ferenc József is meglátogatott.

A Monarchia-rajongók számára a neoreneszánsz hatású, eklektikus szabadkígyósi kastély kötelező célpont, de a mezőgazdasági művelés alá vont környéken további szebbnél szebb kastélyok is láthatók. Például Szarvason, a Holt-Körös partján a Bolza-kastély, az Anna-ligeti Csáky-Benz kastély, vagy ha északi irányból haladunk a megye központja felé, Békéscsaba közelében megtekinthetjük a pósteleki erdőben lévő Széchenyi-Wenckheim kastély impozáns (vagy inkább felújításért kiáltó) romját. Gyulán a gótikus téglavár mellett két kastély is várja a látogatókat: interaktív kiállítással az Almásy-kastély, illetve a közeli Gyulaváriban található Wenckheim-Almásy-Pongrácz-kastély, amelyben látogatóközpont működik.

És akkor még nem beszéltünk a Foucault-inga másolatát őrző, a mediterrán villák hangulatát idéző lőkösházi Bréda-kastélyról, amely a Vicenza melletti, 1554-ben Andrea Palladio tervei alapján készült Villa Capra másolata. Váratlan és meseszerű, ahogy az elhagyott, határ menti zónában, a kukoricatáblák között előbukkan egy kastély, amelyet súrolt a történelem is: kápolnájában 1942 júliusában Kállay Miklós miniszterelnök fia, Kállay Kristóf és Vásárhelyi Veronika esküdött örök hűséget egymásnak.

A kastélyok olyanok, mint a történelmi regények: felkeresésük során a turista részese lesz egy történetnek, amelyet minden irányból keresztez a történelem, a generációs konfliktusok, a szerelmi rejtekutak, így aztán egy itteni séta szerencsés esetben igazi interaktív kaland. Meglepő, hogy számos nagy múltú kastélyunk kínálata sokszor pusztán a 19. századi enteriőrök bemutatója, s ezek semmiféle nagy kalandba nem vonják be a látogatókat. Nem így a Körös-Maros Nemzeti Park területén található Wenckheim-kastélyban, amelynek parkja 1954 óta természetvédelmi terület.

A Wenckheim-kastély a titkok háza. Tervezésekor Wenckheim Krisztina azt kérte Ybl Miklóstól, hogy annyi ablaka legyen az épületnek, ahány nap van egy évben, annyi szobája, amennyi hét, és annyi bejárata, ahány évszak.

A kastélyhoz hatalmas park tartozik szökőkúttal, tóval, szigettel és kovácsoltvas híddal. A grófi család 1944 augusztusában hagyta el Szabadkígyóst. Bécsbe menekültek, és ott éltek 1947-ig, majd Algériába költöztek. Az épületet a második világháború után államosították, mezőgazdasági és élelmiszeripari szakiskola létesült a falai között. A kocsiszínt konyhává, az istállót ebédlővé alakították, a gázházból buszgarázs lett, míg a repülőgéphangár helyén fiúkollégium épült. Hányatott sors ez, de végül minden jól alakult, hiszen az épület nemcsak átvészelte a rombolást, a pártállami időket és az elmúlt harminc évet, de nemrég meg is újult, szemben azzal a több száz kastéllyal, kúriával, amely a szocializmus ideje alatt pusztult el.

A Vendégségben Wenckheiméknél című interaktív kiállítás nem éri be az idegenvezetés klasszikus megoldásaival. Olyan élményt kínál, mintha szerepjáték részesei lennénk, a Wenckheim család vendégeként érkezve a kastélyba. Megismerjük a hajdani hétköznapokat, ünnepeket, az arisztokrácia hagyományait, szertartásrendjét, szerelmi életét és a múlt technikai vívmányait. A hangsúly a személyességen van, azon, hogy a látogató úgy érezze, mintha csak délutáni teázás közben mondaná el neki valaki a család történelemmel keresztezett históriáját.

A visszaállított terek a Konkrét Stúdió remek restaurátori és kézműves munkájáról tanúskodnak. Grandiózus a rekonstrukció, sőt még a modern műtárgyak beillesztése, a szaniterek tervezése is stílusos, mintha luxusszállóban lennénk. Épp ezért hökken meg a látogató, hogy egyes kültéri felületek vizesednek, mállik a vakolat. A 3,2 milliárdból helyreállított épületegyüttes felújítását irányító tervezőcsapat tudta, hogy nedves a fal, a talajvíz évszázados probléma, hogy kontármunka volt annak idején a tetőlefolyók kivitelezése. Hiába ásták körbe az épületet, hiába kapott habarcsszigetelést, és hiába volt vízszigetelő injektálás a problémás falszakaszokon, észrevehetők még mindig foltos felületek. Sejthető volt hát, hogy a falakba szorult víz nem távozik idejében, akkor sem, ha a mesterséges szárításra nagy gondot fordítanak, a munkák mégis gőzerővel folytatódtak. Idővel az úgynevezett párafaló gépek talán eredményt érnek el. Jó hír, hogy a hibákat a kivitelező garanciálisan javítja.

Lépjünk is túl e problémákon, hisz feledteti őket, hogy a látogató valódi interaktív élmény részese lesz a kastély bejárása során. Amikor a pénztárnál regisztrál, személyes vizitkártyát kap, amely az interaktív elemek mozgatásának a kulcsa. A visszaállított könyvtár kisebb, mint a keszthelyi Helikon kastély impozáns bibliotékája, ugyanakkor Szabadkígyóson egy dekoratív monitoron feltárulnak a kötetek. Megismerkedhetünk Ybl munkásságával, valamint a Wenckheim család rokoni és birtokhálózatával is.

A nagyszalon egyes bútorai utángyártottak, de ez nem zavaró, a fennmaradt eredeti enteriőr hatása épp elég, hogy a replikákon ne akadjunk fenn. Már csak azért sincs időnk erre, mert a szalonban elhelyezett kép, amely Ferenc József második látogatását ábrázolja, a mozgásérzékelőnek köszönhetően életre kel, és animációs filmen mutatja be a nagy tekintélyt biztosító vizitet. Az egy-egy élményszobához kapcsolódó, bemozgatott jelenetekben profi színművészek láthatók.

Azt, hogy a kiállítás mennyire korszerű, mi sem mutatja jobban, mint hogy megismerhetjük a női szerepvállalás fontosságát a kastély életében. A csengők meghúzásával a kastély személyzetének hétköznapjairól szóló kisfilmeket nézhetünk, amelyek az olvasni még nem tudó gyerekeket is lekötik.

A kiállítás a fürdők és öltözők kulisszái közé is meghív. Megcsodálhatjuk a felújításkor megtalált, majd restaurált, talajba süllyesztett fürdőt, és parfümös üvegcséket szagolhatunk. A „divatinstallációval” a korabeli módit ismerhetjük meg, hologramok segítségével felöltöztethetjük az egykori úrinőket, a kastély digitális fényképezőgépével pedig fotókat készíthetünk egy századfordulós műterem díszletei között. Kár, hogy a képfájlokat kizárólag egy látcsőre emlékeztető készségbe applikálva vehetjük meg az ajándékboltban. Akiket elbűvölnek a számok, az interaktív barométer segítségével még a múltbeli átlaghőmérsékletekkel is megismerkedhetnek.

A legnagyobb attrakció a repülést imitáló VR-installáció, melynek köszönhetően a kastély fölött repülhetünk egy régi gépen. Ennek háttere, hogy a két világháború között gróf Wenckheim (V.) József volt az első magánrepülőgép-tulajdonos Magyarországon.

Végül, ha nem is repülőgéppel, de lépcsőn valóban feljuthatunk a magasba, ugyanis mindenkit vár a kastélytorony, ahonnan pazar kilátás nyílik a parkra. Nem könnyű túra a lépcsőmászás, a két világégés közt az egyik örökös egy alkalommal lóháton lépcsőzött fel itt, de az állat lejönni már nem tudott, így daruval hozatták le. Persze már az elején megmondtuk, hogy a kastélyba belépni olyan, mintha fellapoznánk egy kalandregényt.

Nyitókép: Kovács Zoltán / NÖF