- Mennyit változott a decemberi bemutató óta az előadás?
- Természetesen minden előadáson formálódott, a magam részéről a huszonötödik, jubileumi alkalommal éreztem úgy, hogy azt játszom, amit kell. Ez az anyag pont alkalmas rá, hogy változtasson rajtunk - és fordítva. A rendező, Radoslav Milenkovic hosszú idő után a Vidéki Színházak Találkozója apropóján fogja újra látni a darabot, nagyon kíváncsiak vagyunk, vajon ő is úgy gondolja-e, hogy jó irányba vittük az előadást.
- Mennyire hangsúlyos szerep jutott ezúttal Lopahinnak a Cseresznyéskertben?
- Az elmúlt század közepén sokat játszották Csehov darabjait a színházak. Akkoriban egy másik fontos szereplő, Trofimov gondolkodásmódja volt népszerűbb, azóta viszont Lopahin elvei kerültek előtérbe, az ő kapitalista hozzáállása bizonyult előremutatóbbnak. Anélkül, hogy politikáról beszélnék, számomra a Cseresznyéskert ezen előadása a két különböző törekvésről szól, amit ez a két figura jelenít meg. Egyikük sem igazán főszereplője a darabnak, de ezáltal szerintem mégis jelentősek lesznek.
- Esztergomban születtél, pályád is itt indult. Hogyan kerültél Miskolcra?
- Szülővárosomban egy diákszínjátszó-csoport tagja voltam, majd felvételizni próbáltam a Színművészetire, de nem sikerült, aztán még vagy hatszor nem sikerült. Mindeközben Zalaegerszegre kerültem a Stúdióba, akkor az ottani színházba kerültem, majd három nagyszerű évet Kecskeméten játszottam, végül Miskolcra hívtak. Némi gondolkodás után idejöttem, és ha jól számolom, a kilencedik évadomat töltöm éppen.
- Sok dicsérő kritikát olvasni rólad.
- Van egy alapelvem, amihez nagyon régóta tartom magam, miszerint: a rossz kritikával nem szabad foglalkozni, mert akkor el fogod hinni a jót is. Hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem törődöm vele, de nem határozza meg a munkásságomat. Bár volt erre is példa: éppen egy a Cseresznyéskertről írt kritika volt az, ami segített átlendülni egy problémán. Minden, a rendezővel és a kollégákkal történt egyeztetés után is úgy éreztem, hogy a többi szereplő felé ábrázolt viszonyom szép tisztán megvan, de épp Lopahin maga veszett el közben valahol. A kritika hatására azonban ráébredtem, hogy melyik az a viselkedésforma, amivel meg tudom tartani a kapcsolatok jellegét, de egy kicsit többet tudok elárulni a karakterről is.
- A Vidéki Színházak Találkozója kapcsán milyen tapasztalatra számítotok?
- Mivel sok darabot játszunk, fontos a visszhang. Most Budapesten több kolléga és szakmabeli tudja majd megnézni az előadást, akinek számítunk a véleményére. Lehet, hogy csak egy kézrázás a büfében, vagy ugyanott egy elküldés a fenébe, ha valakinek nem tetszett - mindenképpen hasznos. A másik dolog, ami fontos, hogy nem baj, ha a fővárosban is hallanak róla, hogy vidéken is van színjátszás. Remélem, hogy jó színvonalon tudjuk ezt megmutatni.
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
Nemzeti Színház
2007. május 4. 19:00
Cseresznyéskert
| A Miskolci Nemzeti Színház előadása | |||||||||||||||||||||||||||||
|
Fordító: Spiró György
Rendező: Radoslav Milenkovic
díszlettervező: Fabry Juraj
jelmeztervező: Laczó Henriette
ügyelő: Rack Zsuzsa
ügyelő: Orehovszky Zsófia
súgó: Gah Erzsébet
rendezőasszisztens: Pöltz Júlia
|
|||||||||||||||||||||||||||||
Ismertető: Csehov a Cseresznyéskertet - mint több más darabját - komédiának tartotta, s ezért elégedetlen volt a bemutatóra készülő Művész Színház vezetőinek értelmezésével. Velük ellentétben Gorkij már akkoriban felismerte Csehov szándékát: "Anton Pavlovics - úgy vélem - teljesen újfajta darabot teremtett: a lírai komédiát. Amikor elegáns darabjait drámának játsszák, ettől elnehezednek és megrongálódnak."
A Cseresznyéskert 1904-es moszkvai premiere óta a legtöbbet játszott Csehov-darabok egyike: a Ranyevszkaja elárverezésre váró birtokán játszódó "történet" ma is ugyanúgy aktuális, mint száz évvel ezelőtt.
"Könnyen abba a hibába eshetünk, hogy naturalista drámaírónak tekintjük Csehovot" - írta korunk egyik legnagyobb rendezője, Peter Brook. - "Csehov soha nem egyszerűen az élet egy szeletéről beszél - orvos volt, aki rendkívüli érzékenységgel, óvatosan fejtette le az életről annak ezernyi finom rétegét."
A Cseresznyéskert 1904-es moszkvai premiere óta a legtöbbet játszott Csehov-darabok egyike: a Ranyevszkaja elárverezésre váró birtokán játszódó "történet" ma is ugyanúgy aktuális, mint száz évvel ezelőtt.
"Könnyen abba a hibába eshetünk, hogy naturalista drámaírónak tekintjük Csehovot" - írta korunk egyik legnagyobb rendezője, Peter Brook. - "Csehov soha nem egyszerűen az élet egy szeletéről beszél - orvos volt, aki rendkívüli érzékenységgel, óvatosan fejtette le az életről annak ezernyi finom rétegét."
Bemutató időpontja: 2006. december 1., Miskolci Nemzeti Színház
