Agatha Mary Clarissa Miller angol-amerikai családból származott, ifjúkora egy részét Franciaországban töltötte. Az első világháború kitörésekor ápolónőnek jelentkezett, és 1914 karácsonyán egy repülőtiszthez, Archibald Christie-hez ment férjhez. A hadikórházban szerezte jártasságát a mérgek terén, s itteni élményei ihlették első detektívregényét, amelyet hat kiadó utasított vissza. A titokzatos stylesi eset végül 1920-ban jelent meg, igaz, a tárgyalótermi nagyjelenetet a következetlenségek miatt újraíratták vele. Ezután aztán mindig konzultált szakértőkkel - kivéve, ha mérgekről volt szó
Már sikeres írónő volt, amikor 1926 végén elvesztette anyját, férje nem sokkal később bejelentette, hogy válni akar. Agatha eltűnt, s hiába kereste egy egész ország, csak tizenegy nappal később került elő. A valós krimit azóta sem sikerült megfejteni: egyes feltételezések szerint idegösszeroppanást kapott vagy amnéziába esett, egészen prózai vélemények szerint csak a figyelmet akarta felhívni magára.
Az immár elvált asszony 1930-ban egy mezopotámiai ásatáson ismerkedett meg második férjével, a nála 14 évvel fiatalabb Max Mallowan régésszel. Ők ketten 46 évet éltek együtt boldogan - az írónő szerint azért, mert minél idősebb az asszony, annál jobban érdekel egy régészt... 1971-ben lovagi rangot kapott, de ekkor már sokat betegeskedett, s öt évvel később, 1976. január 12-én meghalt.
Sikerének titka tulajdonképpen megmagyarázhatatlan: figurái gyakran két lábon járó sztereotípiák, könyvei nem mentesek az előítéletektől és a sznobizmustól. Műveiből hiányzik az erőszak, a szex, talán még a szenvedély is, igaz, a megoldás mindig korrekt és logikus. Az olvasó minden információt megkap a rejtély kibogozásához, de szinte mindig téved, annyi a hamis nyom és a blöff. Christie állítása szerint legzseniálisabb gyilkosságait mosogatás közben ötlötte ki, annyira gyűlölte ezt a házimunkát.
Alakjai közül a leghíresebb a különc, fura bajszú belga mesterdetektív, Hercule Poirot és a részben saját magáról mintázott éles eszű vidéki vénkisasszony, Miss Marple. Számos művét vitték filmre, némelyiket többször is, ezek közül különösen jól sikerült a Gyilkosság az Orient Expresszen, A vád tanúja, a Tíz kicsi indián és a Halál a Níluson. Színművei közül az Egérfogó a leghíresebb: a bűnügyi játékot Londonban 1952 óta megszakítás nélkül játsszák, már túl van a húszezredik előadáson, s ezzel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
Az irodalom talán legnagyobb "tömeggyilkosa" összesen 147 kisregény, 15 dráma, és 90 regény szerzője, de publikált Mary Westmacott néven is. Csak az angol nyelvű Christie-kiadásokból másfél milliárd példány kelt el, világszerte további egymilliárd, ezt csak a Biblia és Shakespeare múlja felül. Írásait több mint 45 nyelvre fordították le, az Egérfogót 45 országban mutatták be. Talán leghíresebb (és egy nemrégiben végzett felmérés szerint Magyarországon a legnépszerűbb) munkája a Tíz kicsi néger, amely angol nyelvterületen ma már mindenütt - a politikai korrektség miatt - And Then There Were None (És vége is, mert többen nincsenek) címmel jelenik meg.
