 |
A keddi matiné picit túlszabott volt, ám elképesztő produkciók sorjáztak. Ligeti György Kürttriója sem az ismert, sem a könnyű darabok közé nem tartozik. Zempléni Szabolcs mértéktartóan adta elő a kürtszólamot, és ez nagy dicséret, mert a fúvósok hajlamosak kicsit erőszakosan fújni. Rendkívül muzikálisan és precízen játszott, mint Nagy Péter zongorán és Keller András a bitang nehéz hegedű szólamban. Mozart F-dúr oboanégyesében Alekszej Ogrincsuk lehengerlő oboajátékkal ragadta magával a közönséget, méltó partnere volt Alina Ibragimova, Maxim Rysanov és Kokas Dóra. Anders Koppel dán szerző Tarantella című kis remekében Kelemen Barnabás hegedűn és Colin Currie marimbán a szokásos virtuóz játékkal szórakoztatták magukat is, nemcsak minket. A szünet után nem tettem volna be Bottesini gyengécske fantáziáját, de értem a szándékot, itt nyílt lehetősége Fejérvári Zsoltnak nagybőgő szólóhoz jutni. Ő is, hangszere is megérdemli ezt, noha a művész játéka ezúttal nem volt hibátlan, de egy ilyen fesztiválba egy kis kócosság nagyon is belefér.
Bartók vonósnégyesei köztudottan a komponista legnehezebben elfogadott és megértett, nagyszabású művei, így az 5. vonósnégyesnek érdemes lett volna egyedüliként uralnia a koncert második felét. Sőt, így jutott volna igazán levegőhöz. Kelemen Barnabás, Homoki Gábor, Kokas Katalin és Kokas Dóra, azaz a Kelemen Kvartett technikailag a világ legjobb vonósnégyesei között van. Lenyűgöző technikával bírták le a művet. Érzelemben és fejben még nem mind a négyen tartanak ezen a szinten, de nem is tehetik: Kokas Dóra 19, Homoki Gábor 22 éves. Kelemen Barnabáson múlik, merre dől el a sorsuk: elmegy a virtuozitás irányába, vagy lassan haladva, a nehezebb utat választva a legnagyobb együttesek közt lesznek, maradnak. Ahogy Kelemen Barnabás bánik a hegedűvel, úgy kevesen ezen a világon. Kokas Katalin is rendkívül erőteljes és dinamikus művész, a két fiatalabbnak érés kell még, hiszen ők mindketten növendékek. Ezekhez az óriás művekhez, mint ahogy Schubert C-dúr vonósötösénél is elmondtam, pedig meg is kell érni, bölcsülni, akkor az igazi. De ez az előadás is majdnem az volt.
Az esti koncerten Mendelssohn c-moll trióját Frankl Péter, Alina Pogostkina és Jonathan Cohen nagyszerű előadásában hallhattuk. A zongora talán egy kissé jobban dominált helyenként, mint kellett volna, de a Scherzo virtuozitást igénylő részei mindhármuknál tündököltek. Hét haszid dal következett Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora előadásában (zongorán Lukács Judit kísért). A Máramarosszigeti térség zsidó vallási dallamait rendkívül szuggesztív előadásban élvezhettük. Mendelssohn finom kis darabját, a Dal szöveg nélkül címűt Perényi Miklós és Perényi Benjámin adta elő megkapóan. A zongora finom arányérzékkel hagyta érvényesülni a csellót, Perényi Miklós pedig bemutatta a formálás és kifejezőerő magasiskoláját.
 |
A következő napot Strém Kálmán emlékének szentelték a szervezők. A kiváló zeneszociológus és hangversenyrendező igazi értékeit főként a muzsikus világ őrzi emlékezetében. Földvári napok címet viselte kortárs zenei kis fesztiválja, ennek szellemében ez a nap zömmel e zene jegyében telt. Egyúttal a 75 éves Steve Reichről is megemlékeztek több művével. A Zene fadarabokra Colin Currie, Rácz Zoltán, Holló Aurél, Szabó Mátyás és Váczi Zoltán bravúros előadásában aratott sikert, majd ugyanők, Currie nélkül adták elő a Mallet kvartettet 2 marimbán és 2 vibrafonon, Currie és Rácz pedig este a Nagoya marimbast, a szokásos, imponáló precizitással. Mértéktartással és belátással a koncert második részében csak Messiaen monumentális, ötvenperces, héttételes műve, a Kvartett az idők végezetére szerepelt. A darabot a szerző fogsága alatt szerezte és a hadifogolytáborban volt az ősbemutatója, ennek megfelelően megrázó. Jézusba és az életbe vetett hitének szárnyalása és elvesztése, derű és ború, meditáció és fájdalom szólal meg a négy hangszer (hegedű, zongora, cselló, klarinét) együttes, szólisztikus és legkülönbözőbb összeállítású sóhajaiban. Az elgondolkodtató, nagy koncentrációt igénylő darabot egyetlen pisszenés nélkül hallgatta végig a közönség, éppen csak az utolsó tíz másodperc lehelet-elhaló hegedűhangját bombázta szét egy mobiltelefon. Soha nem hittem volna, hogy megérem, hogy fütty és dobogás, dörgő vastaps fogad Magyarországon egy Messiaen-művet, de ez történt. A négy művész: Alina Pogostkina, Nagy Péter, Perényi Miklós és Reto Bieri szó szerint lélegzetelállító, helyenként éteri produkcióval jutottak el a mű filozófiai mélységeiig.
Ligeti György 1. vonósnégyese erősen őrzi Bartók hatását, de már egyéni ízeket is felvillantó, pompás mű, amely szintén a Kelemen, Hámori, Kokas, Kokas felállásban csendült fel este ? a zenekari árokból, mert ezúttal Andrea Merlo koreográfiájával a Magyar Nemzeti Balett kiváló táncosai foglalták el a színpadot. A kvartett játéka újra csak nagyszerű volt, mint ahogy a táncos produkció is. RIchard Dubugnon Incantatiója Maxin Rysanov brácsaművésznek nyújtott pazar megszólalási lehetőséget, aki élt is ezzel. Játéka elsöprő volt. Zongorán Nagy Mira működött közre. A kortárs napot egy örökzöld szerző, Bach zárta. C-moll kettősversenye oboára és hegedűre Alekszej Ogrincsuk oboaművésznek kínált hasonló lehetőséget, mint amilyet Rysanov kapott, és semmiben sem maradt el mögötte. A fúvósok ezen a napon remekeltek. Kelemen Barnabás lenyűgöző volt a Ligeti-darabban, a barokkban egy lehelettel halványabb. Kicsit távolinak érzem tőle ? egyelőre ? ezt a területet, a barokk formálásban, nyelvben nincs annyira otthon, mint szinte minden másban, amit tőle ezen a fesztiválon eddig hallani lehetett.
