Madonna sorban állással - MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA - ESZTERHÁZA

A festmény itteni bemutatásának ötletét egy jubileum adta: Esterházy Miklós kereken 250 éve fogott a palota építtetésébe. Este ért a kép Budapestről a kastély ugyancsak felújított díszudvarára. Míg elrendezték Raffaello Santi 1508-ban festett remekét a Díszteremben, egy másik teremben egy felvezető kiállításon kaphattak a látogatók előzetes tájékoztatást a képről.
Május 9-én, a kastély átadásakor nyílt a XVII-XIX. századi arisztokrata gyermekportrékat felvonultató kiállítás a Nyári ebédlőben negyven olyan képpel, amelyek jó része az Esterházy-család gyermekeit és korán elhunyt tagjait ábrázolja, de köztük más nemesi famíliák gyermekeinek portréi is láthatók: későbbi nádorok, országbírók, főispánok, hercegprímások, püspökök, köztük Barkóczy Ferenc későbbi esztergomi érsek háromévesen, papi ruhában.
A parkséta során vezetők mutatták be az angolparkot és az egykori rózsakertet, amit IV. Miklós herceg és felesége, Cziráky Margit grófnő építtetett 1908-ban. A helyreállítás végén ismét 20 ezer rózsatő nyílik majd a 220 méter hosszú, futórózsákkal borított, kereszt alakú rózsalugasban.
Zenei ínyencségek is helyet kaptak a múzeumi éjen. Az Esterházy Kamarakórus este 10-től óránként énekelt a díszudvaron.

Egy régi-új hagyomány folytatódott-kezdődött el. 27 év után Soprontól Eszterháza-Fertőd vette át a Régi Zenei Napokat, azaz a helyszínt mostantól ez a város biztosítja, mégpedig a kastélyban, annak számos, csodásan felújított termében. Az idei fesztivált a Pálmaházban nyitotta meg az A:N:S Chorus Bali János vezetésével, gregorián és reneszánsz koncerttel, mely az Esterházy Madonna bemutatásához illesztve csupa Mária-témájú művet sorakoztatott fel. Éjfélkor a Budapesti Vonósok XVIII. Nemzetközi Haydn fesztiváljának beharangozó koncertje csendült fel.
A hangulatról a kastéllyal szemközti, ugyancsak felújított Gránátos Házak étel- és italkínálata gondoskodott.
Ennyit a pozitívumokról. Ami a szervezést illeti, az döcögött. Az egyébként is működő Nosztalgiafotó-stúdión kívül sehová nem lehetett ingyen bemenni. Ez az újságírókra is érvényes volt. Varga Kálmán vezérigazgató utasítására újságíró akkor sem juthat be igazolványával, ha cikket ír.

A kastély felújított termeit látni fogom a most következő Régi Zenei Napokon, a Madonnát láttam a Szépművészeti Múzeumban, azon meg eldohogok magamban, hogy miért kell így bánni a kultúra munkásaival, akik beszámolnának a nagy erőfeszítésekkel elért eredményekről. Hogy miért kellett hosszan sorba állni jegyért azoknak, akik nem hajnal 3-kor, hanem az ünnepélyes megnyitó után akarták kisgyermekeikkel bejárni a kiállításokat. Megkérdeztem a díszteremhez hatos sorokban a két főlépcsőn tódulókat, honnan van máris jegyük: egész délután sorban álltunk, mondták. Vajon miért nem lehet erre az egy, nevezetes éjszakára legalább 4-5 jegyárust beállítani, netán az udvaron szanaszét, ahelyett, hogy a várhatóan többezres tömeget beterelik egyetlen, pici szobába, az említett mogorva úrhoz? Sok éve Múzeumok Éjszakáját járó újságíróként ez volt eddig a legbarátságtalanabb tapasztalatom, egyben a legkedélytelenebb is. Az a feldobott hangulat, ami ugyanitt például néhány éve a lampionos kínai tematikájú éjen várt, ennél messze euforikusabb volt. Igaz, akkor a múzeum idegenvezetője maga vitt be és vezetett körbe az akkori kiállításon. Ingyen. És sok színes magyarázattal.