Hatfős magyar expedíció dolgozott heteken keresztül az asztrofotózás nemzetközi paradicsomában, a délnyugat-afrikai Namíbiában. A csapat tagjai között volt Schmall Rafael, a Kaposvárhoz közeli Zselici Csillagpark munkatársa, aki az égboltot és a felszíni tájat egyszerre ábrázoló asztrotájképekre specializálódott.
Két ok miatt vonzza szinte mágnesként az asztrofotózás szerelmeseit Namíbia. Az egyik, hogy a déli féltekés elhelyezkedésének köszönhetően teljesen más égboltot lehet innen megfigyelni, mint Magyarországról. Még az ismerős csillagképek is máshogyan látszanak: például a Göncölszekér éppen csak a látóhatár fölé emelkedik. A Tejút, saját galaxisunk centruma viszont a horizonttól távol, a megfigyelő feje felett lehet. Láthatóak a Magellán-felhők, a Tejút körül keringő kisebb galaxisok is.
Ennél is fontosabb érv azonban a kivételes tisztaságú égbolt. A Magyarországnál kilencszer nagyobb területen alig több mint kétmillió ember él. Hatalmas kiterjedésű térségek szinte teljesen lakatlanok, így az emberi települések fénye nem ragyogja túl az égboltot. Az 1800 méteres tengerszint feletti magasság és az alacsony páratartalom szintén kedvező körülményeket teremtenek. A Tejút és a csillagok fénye olyan erős, hogy árnyékot vetnek, és akár lámpa nélkül is lehet tájékozódni a sivatagban. ?Fotós szempontból, ha namíbiai égbolt átlátszóságát száz százaléknak vesszük, akkor Magyarországon a nagyobb városokban 10?20 százalékot, a kisebb falvakban legfeljebb 50?60 százalékot tapasztalhatunk? ? mondta Schmall Rafael.
A lenyűgöző fotók elkészítése kihívásokkal is járt. Több hónapos tervezést igényelt a nagyméretű távcső és a precíziós műszerek csomagolásának és szállításának megtervezése, hogy egyetlen érzékeny eszköz sem sérüljön meg útközben. A helyszínen is több száz kilométert utaztak a fotósok a legjobb képekért a sivatagi éjszakában, a homokdűnék között.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
