Több mint harminc éve dolgozik kommunikációs területen a médiában. Hogyan került ilyen közel a borkultúrához?
Dacára annak is, hogy városi vagyok? A válaszom egyszerű: beleszerettem. Ezt bizonyára sokan megértik, hiszen az én történetem nem egyedi, legfeljebb abból a szempontból, hogy kiléptem a hobbiborász szerepből.
Minden egy baráti találkozóval kezdődött Etyeken, ahol megismertem a borkultúrát, és ahol húsz évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy elkészítem az első saját boromat. Majd a romantika találkozott a realitással, és a borkészítésbe is belevittem a kommunikációt, hiszen ez az én területem. Mára az etyeki borvidék országszerte ismertté vált, az etyeki borok pedig a villányi és tokaji palackok mellett már mindenhol megtalálhatók. Talán kimondhatom, hogy sikerrel ötvöztem a két területet. Jelenleg a harmincéves fiam vezeti az etyeki borbirtokot, miközben én kormánybiztosként már az egész országra koncentrálok a borkommunikáció szempontjából.
A feladatait mindenki láthatja, pontos listát közöltek arról, hogy a piackutatástól a márkaépítésen át a turisztikáig mivel kell foglalkoznia. Nagyon szerteágazó pozíció!
Talán azért bíztak meg ezzel a feladattal, mert látják, hogy sikereket értünk el a bor és a kommunikáció találkozásával az etyeki borvidéken, illetve a nemzetközi Bor- és Pezsgőkonferenciákkal, a Borászok Borásza díjjal. De nagyon büszke vagyok a fiatal borászoknak indított Jövő borásza ösztöndíjprogramunkra is. Hiszek benne, hogy ezeket a sikereket országos szinten is képesek leszünk megteremteni. Igen, ez a pozíció nagy feladat, és nagy a tét is, hiszen a „magyar bor” kifejezést világszerte híressé kell tennünk. Mindehhez megfelelő eszközeink és lehetőségeink vannak. Például a piackutatás, amit eddig korlátozottan használtak.
A kinevezés után két nappal még nem lehet letisztult stratégiáról beszélni, viszont a sarokpontokról már biztosan. Melyek ezek?
A cél egyértelmű: a magyar bor ne csak itthon legyen világhírű, hanem valóban elismerjék nemzetközi szinten is, hiszen a globális piacon még nincs jelen abban a pozícióban, amiben lennie kell. Négyéves programban gondolkozunk, aminek az alapja egy kutatásokra épülő stratégia. Ennek megalkotása most a legfontosabb feladatunk.
Eddigi szakmai munkám is azt mondatja, hogy az érzelmek és a megérzések helyett a tudományos alapot, a kutatást kell priorizálni. Fontos, hogy a termelők fejébe is belelássunk, ami nekem viszonylag könnyen megy. Közgazdasági racionalitásra van szükség, hogy a készülő boraink pontos költségével mindannyian tisztában legyünk. Csak így tudjuk reálisan, jól beárazni világszinten is a magyar bort, megítélni annak valódi értékét. A tőlünk fejlettebb borországok ezen már túl vannak. Étterem-tulajdonosként tudom ennek a jelentőségét, most élet-halál kérdése ez a gasztronómiában is.
A magyar bor esetében nagyon fontos összevetni a Kárpát-medence kivételes adottságait, lehetőségeit a világban jelentkező igényekkel. Nagyon szoros együttműködést tervezek az Agrárminisztériummal, hiszen az eredetvédelemnek és a bormarketingnek kéz a kézben kell járnia. Nagyon bízom a borászok együttműködésében, az egészséges versenyben, de leginkább a fiatal borászgeneráció aktivitásában, kreativitásában. A világban való megjelenésünket kiemelten segítheti a külgazdaságért felelős minisztérium, de ugyanígy fontos itthon és külföldön a Magyar Turisztikai Ügynökséggel való borturisztikai együttműködés. Bár friss a kinevezés, de a szakmai csapatommal már elkezdtük a munkát. Most a stratégiára koncentrálunk.
Háború és gazdasági válság alatt beszélünk bormarketingről. A körülmények mennyire nehezítik meg a munkáját?
Ez egy nehéz időszak mindannyiunk számára. Tisztában vagyok vele, hogy az emberek elsőként a luxusról mondanak le, de a bor nem egyszerű luxustermék vagy nem csupán alkohol. Az elmúlt években nagyon megnőtt a borkultúrával szembeni érdeklődés, egyre többen választanak tudatosan bort az ételek és a találkozások mellé. Bízom benne, hogy a magyarokban ez tovább erősödik, és idővel fontos lesz, hogy mi van a palackban.
Huszonkét borvidék és hat borrégió pincészete kínál számunkra remek italokat, és szeretném, hogy erre külföldön is felfigyeljenek. Még egyszer kiemelem kiváló földrajzi adottságainkat. Érdemes azonban azt is tudni, hogy a világ szőlészei, borászai jelenleg nagy változások elé néznek. A globális felmelegedés miatt előrébb kerültek a naptárban a szüretek, arról nem beszélve, hogy a kevés csapadék miatt a déli országok háttérbe szorultak az északiakkal szemben. Változik a világ, például Anglia egyre jobb pezsgős szőlőterületeket birtokol. Világszinten megoldást kell találnunk a magas alkoholok elkerülésére. Tülekedés van az alkoholos piacon, változnak a feltételek, a pozíciók, most kell nagyon odafigyelnünk, és jó válaszokat találni a kérdésekre.
Kis országként egyedül a csúcsminőséggel kerülhetünk látótérbe.
Erre kell koncentrálnunk, ebben nem lehetünk kényelmesek. Bízom benne, hogy ebben partnerek lesznek a magyar borászok, mert nélkülük hiába minden munka.
Közös érdekünk, hogy növeljük a borexportot. Sikerülni fog?
Erre egy válaszunk lehet: persze, a magyar bor sikertermék. A mai döntéseink évek múlva lesznek láthatók, és ha jól dolgozunk, akkor újra megismer minket a világ. Nem lehetetlen ez a vállalkozás, de dolgozni kell rajta mindannyiunknak. Az ideális földrajzi és kulturális adottságaink, a kitűnő borászaink, a szakembereink, sőt a magyar borra szomjas közönség is megvan hozzá. Annyi a dolgunk, hogy mindezt közös nevezőre hozzuk. Hajrá!
Vermes Nikolett
Nyitókép: Németh András Péter
