Ferenczy Károly, a nagybányai művésztelep első nemzedékének kiemelkedő képviselője 1862-ben született. Édesapja földbirtokos volt, a bécsi Magyar Minisztérium magas rangú hivatalnoka, később az Első Erdélyi Vasúttársaság igazgatója, míg bátyja, Ferenczy Ferenc idővel a Kereskedelmi Minisztérium osztálytanácsosa és ismert színműíró lett.
Gazdálkodóból lett festő
Károly először a pesti piaristáknál, majd Sopronban tanult egy német nyelvű magániskolában. Nem foglalkozott mindig festéssel, először jogra járt, majd gazdálkodó gyakorlatot szerzett mielőtt megkapta mezőgazdász oklevelét. Ezután bánsági családi birtokára tért haza, ahol gazdálkodni kezdett.
Érdeklődése itt fordult a festészet felé, amelyben szerepe lehetett unokatestvére, Fialka Olga festőnő iránt érzett szerelmének is. Ahogy átvette a fontossági sorrend első helyét a művészet, felhagyott a birtok irányításával, és Rómába utaztak tanulmányútra, majd egy ideig Münchenben tanult képzőművészetet. Hazatérve Körmöcbányán feleségül vette Fialka Olgát, és rá nyolc napra megszületett első gyermekük, Ferenczy Valér.
A következő évben családostól Münchenbe utazott tanulni, ahol megismerkedett Hollósy Simonnal és Csók Istvánnal is, majd Nápolyban a Képzőművészeti Akadémiám és Párizsban folytatta képzését. Hazatérve Szentendrén telepedett le családjával, és itt születtek ikergyermekei, Noémi és Béni.
Tanárként is segítette a tehetséges festőket
Festőtársaival: Hollósy Simonnal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Csók Istvánnal és Iványi-Grünwald Bélával megalapították a nagybányai művésztelepet. Tanított is, 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola egyik vezető mestere lett, majd következő évben magániskolát nyitott Budapesten, az Andrássy úton, később pedig a Magyar Királyi Mintarajztanodában alakrajzot és festést oktatott.
A közönség a Műcsarnok téli kiállításán ismerhette meg munkásságát. Első gyűjteményes tárlatát pedig a Nemzeti Szalonbanban tartotta, ahol nyolcvanhat képét láthatták. Eközben családja a dalmáciai Lussin Grande szigetén élt, ahol a festő többször is meglátogatta őket, és tengeri motívumokat festett.
Képeivel több nemzetközi kiállításon is nyert. A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) alapító tagjaként pedig 1908-ban Szinyei Merse Pállal és Rippl-Rónai Józseffel hármasban ő szervezte a MIÉNK első kiállítását, majd 1911-ben a Művészház első tisztújító közgyűlésén az igazgatóság tagjává választották, a megalakuló Nagybányai Festők Társaságának pedig első elnöke lett.
Krónikus betegsége azonban egyre súlyosbodott, így több helyen: Sziléziában, Svájcban és Szlavóniában is kezelték. Azt azonban még megélte, hogy közös tárlata lehessen tehetséges gyermekeivel az Ernst Múzeumban. A Szépművészeti Múzeumban ravatalozták fel, majd a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Síremlékét fia, Ferenczy Béni tervezte, és apja 100. születésnapján, 1962-ben avatták fel.
Napfény és emberalak
Ferenczy Károlyt a magyarországi impresszionizmus legjobb mesterének tartják, bár első korszakában inkább naturalistának mondható, zsánertémákat dolgozott fel dekoratív stíluselemekkel kombinálva. A nagybányai évek során azonban már megjelent az impresszionistákra jellemző színgazdagság. Nagy hangsúlyt helyezett a napfény festésére, de fontos volt számára az emberalak és arc kifejezése is. Alkotásait hatalmas önkritikával vizsgálta, többször újrafestette őket, amelyekkel nagyon elégedetlen volt, meg is semmisítette. Azok a képek, amelyek fennmaradtak, máig hirdetik tehetségét, nagy hatással volt az utána következő festőnemzedékre is. Képeit a szentendrei Ferenczy Múzeumban csodálhatjuk meg eredetiben.
Forrás és fotó: Wikipédia
