Magyar Kreatívipar itthon és külföldön

Mint azt Ács Zoltán kezdésképp elmondta, mindhárman különböző eszköztárral, különböző pozícióból és lehetőségekkel dolgoznak azon, hogy a magyar kreatíviparra is büszkék lehessünk. „A kreativitás nemzetközi nyelv, ahogy az összes alkalmazott művészet is az: mindenhol érthető, mindenütt tudjuk saját magunkat és az országot is pozícionálni vele.” Ács Attila és Misztarka Eszter az előadáson mindezt Helsinkiben töltött csoportos tanulmányútjukról készült prezentációval illusztrálták. Itt a Design Hét keretében számos kiállítást megnéztek, magukba szívták a város és az úttörő finn designkultúra jellegzetességeit. Az élményeket később itthon kiállítás formájában szemléltették: infógrafikákon és összegyűjtött szólásmondásokon át mutatták be a magyar és a finn kultúra közti különbségeket, de a tíz legnagyobb finn találmányt, a finn szaunát és a híres finn oktatást is.

Hogy miért az infógrafika-nyelve volt a legalkalmasabb erre? Mert nemzetközileg is érthető, de rugalmas: azt mindenki saját személyiségére formálhatja azzal, hogy letisztultabb, piktogramos elemeket vagy illusztrációkat alkalmaz. „Egy abszolút szubjektív vizuális kifejezést mutatnak” – egészítette ki a gondolatmenetet Misztarka Eszter. „A tíz nap alatt, amíg kint voltunk Helsinkiben, akkora mennyiségű információs és vizuális töltet ért minket, hogy ez volt a legkézenfekvőbb grafikai kifejezésmód, ami bele tudtuk mindezt sűríteni.” Csoportjukban mindenki magának választott szívéhez közelálló témát, majd saját stílusában feldolgozta finn élményeit. A kiállítás azt is megmutatta, miért érdemes más országok kreatívipara felé nyitni: mint mondta, különösen az északi dizájnkultúra az, amely hasznos tapasztalatokat nyújthat. Ezt egy finn logógyűjtéssel is bemutatták, a kiállított infógrafikák mellett pedig az útjuk során összegyűjtött finn szólásmondásokat illusztráló plakátok voltak láthatók. A kiállító terem középét Helsinki térképe foglalta el installációkkal és QR-kódokkal, hogy a helyszíneket is könnyedén tudják szemléltetni és kontextusba helyezzék a plakátokon kiragadott témákat.

A tanulmányútról rengeteg tapasztalattal tértek haza a vizuális nyitottság tekintetében is, melyet véleményük szerint itthon is meg kellene ismertetni az emberekkel. „Ott nem elég kipakolni az embernek azt, amit létrehozott, hanem egy brandet kell megalkotni: együtt kell dolgozni egy mérnökkel, közgazdásszal, létre kell hozni egy márkát. Az autonóm művészet elmozdulása az alkalmazott művészet felé ott hamarabb megkezdődött.” – fejtette ki Ács Zoltán elmondva, hogy jelenleg ők is hasonló együttműködések támogatásával foglalkoznak. Beszélt Észtországról is, ahol megkezdték azoknak a cégeknek a fejlesztését, amelyek már alapításuktól fogva a globális piacban gondolkodnak: ezek elsősorban a technológiai és a kreatívipari cégek. Ez a gondolkodás termelte ki például a Skype-ot és jó pár sikeres startupot is: ezek eladásával kialakult az országban egy új gazdasági elit, melynek tagjai a tudásukból gazdagodtak meg. Ők aztán ügyesen fektettek be és erős mecenatúrát gyakoroltak, amelynek eredményeképp egy izgalmas befektetői szemlélet alakult ki. „A kialakult elvek felismerik azt, hogy a technológiai és a kreatív innováció táptalaja a nagyon erős kulturális élet.”

Természetesen ahhoz, hogy ez Magyarországon is megvalósulhasson, a Képzőművészeti Egyetem is hozzájárul. „Legtöbb csoporttársunk egyéni vállalkozásban gondolkozik.”- mondta Ács Attila. Mint azt Misztarka Eszter kiemelte, a legfontosabb talán a nagyfokú szabadság, amit számukra az egyetem biztosít, az, hogy nem szorítják őket keretek közé. De segíti ezt a 2014-ben a Design Terminál által elindított inkubációs program is, amely hozzájárul a kreatívipari szereplők vállalkozási ismereteinek megalapozásához, segíti a vállalkozások hazai és nemzetközi piacra lépését, illetve a szakmai befektetők megtalálását. Ács Zoltán a program vezetőjeként hozzátette: „A kreatívipar ellátási láncában nem kapcsolódnak össze a láncszemek: a tervezők, a gyártók, a finanszírozók, a kiskereskedelem, és a többi. Ez azt eredményezi, hogy rengeteg olyan magyarországi kis- és középvállalkozás létezik, melynek dizájninnovációra lenne szüksége - nekik azonban erről fogalmuk sincsen.” A mentorprogramjukba jelentkezők felismerték, hogy a jövedelmezőségen akkor tudnak javítani, ha dizájnvezérelt huszonegyedik századi vállalkozássá válnak. „Ha a kkv-k nem építik be a dizájnt, a technológiát, el fog mellettük menni a világ”.

A kreatívipar jelenleg évente átlagosan 10-12%-ot bővül, ötször gyorsabban növekszik tehát, mint a magyar gazdaság. „Óriási potenciál van benne, és a terület szereplői még össze sem kapcsolódtak egymással: mi lenne, ha összekapcsolódnának?” – tette hozzá Ács Zoltán. „Egyetlen kitétel van: csak annak a vállalkozásnak van relevanciája, amely születésétől kezdve a globális piacban gondolkodik.”