Vajon mit jelent a szépség?

Ízlés kérdése? Lájkokban mérhető? A fröccsöntött giccs is lehet olyan szép, mint egy Fabergé-tojás? A szépség igazi arca a rászánt időben mutatkozik meg: az láthatja, aki elidőz vele. A Magyar Kultúra magazin legújabb, Szép lapszámát ajánljuk.

024_3713364.jpg
Antonio Canova Ámor és Psziché című alkotása a Louvre-ban. Fotó: Mattes René / Hemis via AFP

„Szép az, ami érdek nélkül tetszik” hangzik Immanuel Kant filozófus elhíresült gondolata, amely szerint a szépség megítélése független a tárgy hasznosságától vagy más egyéb célunktól. Valamit tehát pusztán önmagáért találunk szépnek, nem azért, mert bármilyen anyagi vagy egyéb hasznot hajt. Az évezredek bölcselete persze sokrétű gondolatfolyamokban igyekezett megragadni a szépség mibenlétét – mára szofiszikált meghatározást könnyebb megfogalmazni, mint egyszerűt és vitathatatlanul igazat. Mindezt figyelembe véve a Magyar Kultúra magazin szerkesztői és szerzői két állítás igazságát próbálták tetten érni a világ dolgaiban:

   1. A szép tetszik.

   2. A szép nem az, ami tetszik.

Ez a paradoxon rávilágít arra, hogy míg a tetszés alapvető ismérve a szépnek, a tetszetős milyen könnyen megtéveszti a felületes nézelődőt. A legfrissebb lapszámban leginkább azt igyekeztek feltárni, mi miért tetszik az embernek – mondhatnánk azt is, hogy miközben keresték a szépség megértéséhez vezető utat, bejelölték a zsákutcákat a térképen. A szépség igazi arca a rászánt időben mutatkozik meg: az láthatja, aki elidőz vele. Ebben a szemlélődésben egyre különlegesebb, bonyolultabb, megrendítőbb és felemelőbb lesz, ami szép. A tetszetős pedig egyre sekélyesebb, üresebb, unalmasabb és zavaróbb.

De vajon mi minden fért bele a vizsgálódásba? 

Fröccsöntött képek, hazaszeretettől dagadó mellkas, anyaság, síró gyerek, naplemente, távolban vágtázó lovak, tengerpart, szerelmespár – mindannyian találkoztunk már giccsel, még ha nem is tudunk róla. De ha ennyire közkeletű jelenségről van szó, hogyan tudjuk megfogni a lényegét? Ezt a furcsa és egészen fiatal jelenséget járhatjuk körbe Pálfalusi Zsolt esztéta, filozófus, íróval, A világ legszebb kutyatemetője és a Performansz című könyvek szerzőjével, Martin Heidegger A világkép kora című tanulmányának és Tomáš Kulka Giccs és művészet című műveinek fordítójával.

EA__7995.jpg
Pálfalusi Zsolt. Fotó: Éberling András / Magyar Kultúra

Dr. Horvát Márta a művészetterápia erejébe avatja be az olvasót, abba a folyamatba, amikor a tudattalan a rajzlapra szivárog, Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel pedig játékosságról, képzeletről és női mintákról beszélget Szilágyi Diána – valamint arról is, miféle fájdalmakból és titkokból születhet meg a kiegyensúlyozottság és a harmónia. Dr. Makai Gábor a szépség pszichológiájáról és a lájkokban mért szeretetről mesél. A külső megjelenés és az önértékelés kölcsönhatásban áll egymással – manapság jobban, mint bármikor, a testképünk pedig bizony befolyásolja az önértékelést. És vajon mi lesz akkor, ha kevesebb lájkot, visszajelzést kapunk, mint amennyire vágyunk? Leminősítjük saját magunkat?

Ha pedig már itt tartunk, felmerül a kínzó kérdés: a szépség vajon ízlés kérdése? Dr. Bereczkei Tamás szerint egyáltalán nem, ugyanis rejtett minták irányítják, kihez vonzódunk. Hogyan dönti el az agyunk, ki tetszik és ki nem? Változik-e az életünk során az, hogy kikhez vonzódunk? Miért bízunk jobban a szép emberekben? Miért méregetik egymást a nők? Miért választják a férfiak a fiatalabb nőket? Miért hasonlítanak egymásra a házastársak? Bonczidai Éva főszerkesztő az evolúciós pszichológia nemzetközileg elismert képviselőjével, a Pécsi Tudományegyetem professzorával, a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport vezetőjével beszélget ezekről a kérdésekről. A professzor az MTA doktora, végzettsége szerint kutatóbiológus, a filozófiai tudományok kandidátusa és a pszichológiai tudományok doktora. Dr. Bereczkei Tamás abba is beavat, hogy milyen rejtett mozgatórugók határozzák meg a párválasztási stratégiáinkat, a szépségnek milyen szerepe van az elköteleződésben, milyen túlélési minták rögzültek a génjeinkben, amelyek – a felgyorsult kulturális evolúció ellenére – máig hatnak.

L1190527.jpg
Bereczkei Tamás. Fotó: Belicza László Gábor / Magyar Kultúra

Pécstől aztán kissé északnyugatra haladva, nem messze a siófoki autóbusz-állomástól egy Bauhaus stílusú, szürke épületet találunk. Az aljában dohánybolt, bank és zálogház működik. Az első emeleten él és alkot Tamás Lóránt aranyművesmester. Innen indult minden: az ékszerészi pálya, itt nyitottak üzletet testvérével és szüleivel, innen költözött el egy huszonöt hektáros birtokra, nemrégiben pedig vissza. Műhelyében az aranyműves- és az órásszakma találkozik: ennek metszéspontjában definiálja magát. Nem szokás összekötni a két mesterséget, a fúzió mégis működik. Itt kapnak új testet olyan szerkezetek, amelyekből ma már alig elérhető egy-egy darab a világon: az aranyműves és a Fabergé magyarországi partnerének alkotóműhelyében fény derül az aprócska tárgyakba rejtett hatalmas tudásra.

A műhelyből pedig egészen a porondig vezet az utunk: a modern cirkusz világába, amely a kezdeteitől fogva a fegyelem terepe, a test kontrollált mozgásának, a testi erőnek és ezek harmóniájának látványos felmutatása. A színházzal ellentétben a szépség itt nem az átlényegülésben vagy a szerepben rejlik, hanem a test fegyelmezettségében. A cirkusz fellépői – emberek és állatok – nem „alakítanak” valakit, hanem saját testük tökéletes uralásán keresztül válnak látvánnyá. A manézs a fegyelem színpada, ahol a test egyszerre válik a szépség és a hatalom eszközévé. Pál Dániel Levente Urbán Ádám fotóival karöltve a szépség és a hatalom cirkuszban való megjelenését járja körül az állatszámok által, majd a Holle anyó-előadás alkotóinak útját is végigkísérik, ahogy együtt megtalálják a saját meséiket és újraírnak egy „érinthetetlen” klasszikust.

A Magyar Kultúra magazin Szép lapszámát végül Dsida Jenő Kóborló délután kedves kutyámmal című írása zárja. Ráérős szemlélődésre hívjuk az olvasót.

Ez is érdekelheti

Olyan, mint egy kapcsolat, vagy valóban az?

Kivel beszélgetünk, ha imádkozunk? Ha álmodunk? Ha elképzelünk egy beszélgetést, vagy fejben teljes vitákat folytatunk le? Valódi kapcsolatba léphetünk, ha nem tudjuk pontosan, ki – vagy mi – válaszol? Mi történik, ha egy gép felel? Spitzer Fruzsina képzőművész, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Számítógépes Művészeti Szakosztályának alelnöke az alkotásai által nem válaszokat ad, hanem egy határhelyzetbe visz: oda, ahol az ember és a gép közötti kapcsolat megtapasztalható.

Van Facebook a halál után?

Egyszer meghalunk, és a túlpartra semmit nem viszünk magunkkal – ez az élet nagy alapigazságainak egyike. Mindaz, amit egész életünkben gyűjtöttünk, amire időt, energiát és pénzt áldoztunk, itt marad. Az örökösök megosztoznak rajta, majd saját belátásuk szerint kezdenek vele valamit. Ebben az írásban utánajártunk, hogyan hat a digitális kor a gyász megélésére és az öröklésre.

A varrógéptől a mesterséges intelligenciáig vezet a Magyar Kultúra magazin legújabb száma

Mindnyájunk életét behálózzák, meghatározzák, hogyan és kivel kommunikálhatunk, ha kell, műtenek, akár gondolkodnak is helyettünk – a gépek a mindennapjaink részei, mégsem biztos, hogy kellően ismerjük a működésüket és ránk gyakorolt hatásukat. A Magyar Kultúra magazin Gép lapszáma a technológia és az ember kapcsolatát boncolgatja.

A komatáltól a playlistig: hogyan hagy nyomot a barátság?

Bár elsősorban lelki-szellemi kötelék, a barátságnak legtöbbször tárgyi „bizonyítékai” is vannak. A baráti ajándékozás, a kapcsolódást fizikailag is megörökítő emléktárgyak gazdag története a komatálaktól egészen a digitális relikviákig vezet.