Az utóbbi években csak az nem hallott a kriptovalutákról, aki nem akart. Mit érdemes tudni ezekről?
Érdemes inkább kriptoeszközöknek hívni ezeket az instrumentumokat, az új EU-s szabályozás is „crypto asset”-ként kezeli. Valutának jellemzően a fizikai fizetőeszközöket nevezzük, devizának pedig annak digitális verzióját, a fizetőeszközre szóló követelést. Fontos megjegyezni, hogy a nemzeti fizetőeszközök biztonsága, stabilitása felett a jegybankok őrködnek. A kriptoeszközök ezzel szemben nagyon volatilisek, a pénznek pedig van egy tranzakciós funkciója: hasznos, ha nem ugrál az árfolyam szélsőségesen. Korábban például felmerült, hogy a Tesla bitcoinért áruljon autót. Ezzel a kezdeményezéssel éppen az volt a probléma, hogy a bitcoinnak nagyon volatilis az árfolyama, így értelemszerűen akkor vásároltak volna vele, amikor lent van az árfolyam. Végül tudomásom szerint egy próbaidőszak után ki is vezették ezt a fizetési lehetőséget.
A pénz tranzakciós funkciójának lényege ugyanis, hogy ne legyen ennyire volatilis az árfolyam, mert akkor nem tud árazni a zöldséges vagy bárki más. A másik fontos pénzfunkció az elterjedtség, azaz hogy széles körben elfogadják a gazdasági szereplők. Ez a bitcoinnál jelenleg szintén hiányzik. Ezért a kriptoeszközök jellemzően nem tekinthetők pénznek, mert nem teljesítik maradéktalanul az alapvető pénzfunkciókat. Ezek magas kockázatú befektetési eszközök, akár potenciálisan komoly veszteséggel. Ezért mindenki ennek tudatában döntsön arról, hogy fektet-e ilyen eszközbe vagy sem.
A digitális jegybankpénzek miben különböznek a kriptoeszközöktől?
Nagyon más a kettő. Alapvetően 2009-ben indult el az első, szélesebb körben ismert kriptoeszköz-kezdeményezés, a bitcoin. 2008-ban jelent meg Satoshi Nakamoto – akiről máig nem tudjuk, hogy egy személy vagy egy csoport áll-e mögötte – úgynevezett white papere, amely leírta az eszköz alapvető tulajdonságait és működését. A kezdeményezés arról szólt, hogy a 2008-as pénzügyi válság után megrendült a bizalom a hagyományos pénzügyi rendszerben, és megjelent az igény, hogy egy mindentől független eszköz jöjjön létre, amely nincs egy állam vagy hatóság ernyője alatt sem.
A rendszer kialakítása során felhasználták azokat a technológiákat, amelyek egyébként már korábban is rendelkezésre álltak, itt elsősorban a blokkláncra gondolok. Ez egy olyan megoldás, ahol az elosztott főkönyv mentén úgynevezett blokkokba rendeződve nagyon biztonságosan lehet úgy tárolni adatokat, hogy azt visszamenőlegesen ne lehessen módosítani. Az elosztott főkönyvjelleg pedig azt biztosítja, hogy ne egy központi vagy csak néhány szereplőnek legyen meghatározott jogköre az adatok módosítására (az eszközök kibocsátása, tranzakciók kezelése), hanem sok-sok szereplő közös vagy többségi döntése alapján, egy bizonyos mechanizmus segítségével bocsássák ki a bitcoint, illetve kezeljék a tranzakciókat. A bitcoin megjelenése óta természetesen már megjelent sok másféle kriptoeszköz is, azonban ezek jellemzően szintén nagyon volatilis befektetési eszközöknek tekinthetők. Érdemes még megemlíteni az úgynevezett stablecoinokat is, amelyek mögött jellemzően valamilyen nemzeti fizetőeszköz (dollár, euró stb.) fedezete áll. Ezeknek sokkal stabilabb az árfolyamuk, azonban ezt a stabilitást éppen a nemzeti fizetőeszköz-fedezet biztosítja.
A digitális jegybankpénzek más fókusszal rendelkeznek, más mögöttük a motiváció. Egyre inkább digitálisan fizetünk, nemcsak itthon, hanem világszerte is. Svédországban például már 90 százalék fölötti a digitális fizetési tranzakciók aránya, ők éppen ezért is az elsők között kezdtek bele digitális jegybankpénzekkel kapcsolatos kutatásokba. Digitális fizetések esetében a kereskedelmi bankoknál tartott pénzünket használjuk; jelenleg nincs lehetőség erre, de felmerülhet az igény, hogy lehessen digitális formában is jegybanki pénzt használni, amely – a készpénzhez hasonlóan – kockázatmentes. De emellett nagyon sok más lehetséges motivációs tényező is felmerülhet a digitális jegybankpénzek kapcsán. Elősegítheti például a pénzügyi bevonódást.
Viszonylag magas azok száma, akiknek nincs bankszámlájuk, vagy van bankkapcsolatuk, de nem nagyon használják: az ő esetükben egy digitális megoldás, amelyet viszonylag olcsón, akár ingyenesen igénybe tudnak venni, elősegíthetné a digitális pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, javíthatja a monetáris politika hatékonyságát, és erősítheti a monetáris politika kamatcsatornáját. Ennek eredményeképpen gyorsabban és kisebb költségek mellett érhetné el a jegybank az árstabilitási célját. Emellett a szürkegazdaságot is csökkentheti a digitális jegybankpénz bevezetése, erősítheti a monetáris szuverenitást, a piaci versenyt és innovációt, vagy akár egy biztonsági backup-rendszert is biztosíthat a digitális fizetések esetében, amennyiben a rendszer képes offline digitális tranzakciókat is kezelni.
A digitális jegybankpénzek és a kriptoeszközök tehát elsőre nagyon hasonlónak tűnnek, de valójában elég távol van egymástól a kettő. A digitális jegybankpénz, vagyis a Central Bank Digital Currency – a CBDC – nevében benne is van, hogy egy központi fél (jegybank) által kezelt, kibocsátott digitális pénz. A kriptoeszközök pedig jellemzően megosztott főkönyvi technológián alapulnak, ott pont az a lényeg, hogy az eszközkibocsátás sok szereplő együttműködésében történik.
A digitális jegybankpénz csak abban különbözik a jelenleg is a számlán tartott pénzektől, hogy ebben az esetben nem a kereskedelmi bank csatornáit használjuk?
Nem kizárólag. Egyrészt nagyobb biztonságot is jelenthet a felhasználóknak, másrészt egyes technológiai fejlesztések a rendszer működésének hatékonyságát is növelhetik. Ha a bankszámlámon van valamekkora összeg, az azt jelenti, hogy a kereskedelmi bankkal szemben ekkora követelésem van. Ha bármi történik a bankkal, és nem tud fizetni, akkor egy ideig nem férhetek hozzá a pénzemhez. A jó hír, hogy Magyarországon az Országos Betétbiztosítási Alap feladata, hogy ha egy bank bajba kerülne, akkor kifizesse az ott lévő betétek összegét százezer euróig. És természetesen a Magyar Nemzeti Bank mint felügyeleti hatóság is afölött őrködik, hogy egyik bankkal se legyen ilyen probléma. A digitális jegybankpénz azt jelentené, hogy konkrét követelésünk van a jegybankkal szemben, és mivel egy központi bank mindig fizetőképes marad a saját fizetőeszközében, ilyen szempontból kockázatmentes pénzt jelent a digitális jegybankpénz. A digitális jegybankpénz megjelenése azonban nem feltétlenül jelenti a kereskedelmi banki csatornák kihagyását, a hozzáférés például akár rajtuk keresztül is megvalósítható.
A digitális jegybankpénzeknek két nagy csoportjuk van: a lakossági, melyek széles körben elérhetők lehetnek az állampolgárok számára és az úgynevezett wholesale, amelyet a kereskedelmi bankok és egyéb intézményi szereplők tudnának használni bizonyos tranzakciókban. Ez utóbbira egy felhasználási eset például a határon átnyúló tranzakciók hatékonyabbá tétele. Jelenleg a határon átnyúló utalások bonyolultak, lassúak és drágák. Egy új keretrendszerben a jegybankok kibocsáthatnának digitális jegybankpénzt az egyes országokban, és egy digitális jegybankpénzeket kezelő, a kereskedelmi bankokkal közös infrastruktúrán keresztül történhetne a határokon átívelő tranzakciók elszámolása. Ezáltal gyorsabbak és olcsóbbak lehetnének ezek a tranzakciók. A Bank for International Settlementsnek, vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankjának van is olyan nemzetközi pilot projektje, amelyik erre fókuszál.
A digitális jegybankpénzek kibocsátása nem bírna olyan inflációs hatással, amelyet mondjuk a pénzkibocsátásnál figyelembe kell venni?
Nem, sőt éppen ellenkezőleg. Az eszköz kibocsátásától a pénzmennyiség nem változna. Ugyanakkor az eszköz újabb közvetlen csatornát teremt a jegybank és a felhasználók között. A nemzetközi irodalom alapján egy ilyen eszköz hatékonyabb monetáris politikát eredményezhet, így a jegybanki célok könnyebb elérését és fenntartását teheti lehetővé. Olyan szempontból azonban fontos a kérdés, hogy a monetáris politikai hatást kiemelten figyelembe kell venni a digitális jegybankpénzek kialakításánál, mivel szorosan kapcsolódik a jegybank elsődleges céljához. Egy digitális jegybankpénz kialakításának ugyanakkor számos dimenziója van. A kifejtett hatást befolyásolhatja, hogy a lakosság széles köre fér-e hozzá, vagy csak a bankok, vagy hogy például kamatozik vagy sem. A monetáris politikai hatás szempontjából kevésbé kritikus kérdés, de az eszköz elérését befolyásolhatja a technológiai megvalósítás, hogy a digitális jegybankpénzhez való hozzáférés direkt valósul-e meg, vagy a kereskedelmi bankokon keresztül, lehetséges-e offline használni, vagy pontosan milyen innovációt erősítő funkciói vannak. Minden az alapmotivációtól függ, a digitális jegybankpénz bevezetése kapcsán ezeket érdemes azonosítani.
Magyarországon mi lehetne az alapmotiváció?
A korábban jelzett motivációk közül több felmerülhet nálunk is. Az MNB nemzetközi összehasonlításban meglehetősen elöl jár a digitális jegybankpénz kutatások kapcsán, több pilot projektet is indítottunk a témában. Ez főleg azért fontos, hogy amennyiben bármikor megszületne egy döntés a digitális jegybankpénz széles körű bevezetése kapcsán, akkor a jegybank technológiai és szervezeti értelemben felkészült legyen arra, hogy ezt sikeresen megvalósítsa. Több ilyen projektünket is megemlíteném: kettő ezek közül inkább lakossági dimenzióra fókuszál, kettő pedig kifejezetten a wholesale digitális jegybankpénz témakörére.
A lakossági dimenzióban az egyik kezdeményezés a Pénzmúzeum mobilapplikáció, amely kettős céllal készült. Egyrészt a múzeum kapcsán minden fontos információt meg tud találni benne a látogató, például híreket, térképet, programajánlót, de emellett a blokklánc-technológia gyakorlati alkalmazására egy úgynevezett non-fungible token (NFT) kibocsátási platformot is létrehoztunk benne. Ezek az NFT-k olyan tokenek, amelyek az MNB saját blokkláncán kerülnek kibocsátásra, és technológiai értelemben teljesen egyediek. Két évvel ezelőtt májusban indult az applikáció, az első ilyen gyűjtőversenyünkkel a forint hetvenötödik évfordulójára lehetett különböző NFT-ket gyűjteni. Ezeket pénztörténeti kvízek helyes kitöltésével szerezhették meg az érdeklődők. Aki összegyűjtötte a sorozatot, digitálisan beküldhette, és egy fizikai érmeszettet nyerhetett vele. Azóta már többféle hasonló NFT-sorozatot indítottunk, és bennünket is meglepett, hogy a felhasználók milyen aktívak: már közel hétszázezer NFT-t bocsátottunk ki ezen a platformon.
A másik kezdeményezésünkben valódi pénz kezelésére is alkalmas pilot projektet indítottunk, ez a Diákszéf mobilapplikáció. Kifejezetten a 8–14 éves diákokra és szüleikre fókuszáltunk, létrehoztunk egy platformot, amely a pénzügyi ismeretterjesztést és bevonódást is támogatja. Ebben a projektben a korábbi takarékbélyeg-program adta az inspirációt – megnéztük, hogyan lehetne ugyanezt megvalósítani a digitális világban. A kezdeményezés 2020-ban indult, a diákok pénzügyi, fenntarthatósági és digitalizációs kvízek megoldásért cserébe digitális bélyegeket kaptak meghatározott diáktallér értékben, ezt tudták beváltani egy dedikált webáruházban tényleges ajándékokra. 2023 májusától pedig már valódi pénzt is képes kezelni a rendszer, a szülők feltölthetik saját és gyermekeik egyenlegét a bankkártyájukkal, és pénzt utalhatnak a gyerekeiknek – ők pedig megtakaríthatnak, vagy akár el is költhetik. Így tehát egyszerre segíti a pénzügyek megismerését, és egy mini mobilbankként is funkcionál szülői kontroll mellett, akik költési limiteket állíthatnak be, és teljes egészében rálátnak a felületre. Tudomásunk szerint ez az első olyan digitális jegybankpénz pilot projekt az egész Európai Unióban, amelyet valós lakossági felhasználók tudnak használni. A projekt különdíjat kapott a 2023-as Mastercard Év Bankja versenyén, illetve jelentős a nemzetközi érdeklődés is a projekt iránt, számos jegybank keresett meg bennünket, hogy mutassuk be a kezdeményezést.
A wholesale digitális jegybankpénz témakör kapcsán sikerült az egyik legígéretesebb ilyen kezdeményezéshez csatlakoznunk megfigyelőként. Ez az mBridge projekt, amelyet a BIS hongkongi innovációs központja koordinál, és a határon átnyúló utalásokat tenné olcsóbbá. Ebben lehetőségünk nyílik egyeztetni a részt vevő intézményekkel, valamint megismerni a technológiai rendszereket. A másik hasonlóan izgalmas kezdeményezés a Rosalind Techsprint volt, amelyet a BIS londoni innovációs központja indított a Bank of Englanddel, vagyis az angol jegybankkal közösen. A verseny célja az volt, hogy a résztvevők a digitális jegybankpénz felhasználási eseteire dolgozzanak ki javaslatokat, és ezeket technológiai szinten meg is valósítsák. A Műszaki Egyetemmel való együttműködésben két csapat is jelentkezett a versenyre. A nagyon erős, nagy techcégeket is felvonultató mezőnyben mindkét BME–MNB-csapat bejutott az elődöntőbe, az egyik csapat pedig a 12 fős döntőbe is.
Folyamatosan szóba kerülnek a digitális megoldások. Mekkora váltást hozott a digitális pénzügyek világába a koronavírus-járvány, amikor rengeteg mindent online valósítottak meg az emberek?
Az MNB a jegybakok között elsőként publikál évek óta egy FinTech és digitalizációs jelentést. Ebben három területtel foglalkozunk: nemzetközi kitekintést adunk a FinTech és a digitalizációs pénzügyek témakörében, bemutatjuk a magyarországi FinTech szektor fejlődését, és felmérjük a hazai bankok és biztosítók digitalizációs szintjét. Utóbbi nagyon érdekes eleme, hogy az emberek milyen csatornákon bankolnak. Öt-tíz évvel ezelőtt azt láttuk, hogy a kifejezetten bankfiókba járók aránya mintegy ötven százalék volt az aktív banki ügyfelek között. Tavalyi jelentésünk alapján ez az arány már csak 18 százalék. Most készítjük elő az idei jelentésünket, és már látható, hogy ez tovább csökkent. A koronavírus-járvány idején ez nyilván nagyon alacsony volt, azóta visszarendeződött kicsit, de ez a 18 százalék várhatóan már csak kevesebb lesz. A szektorban dolgozók többsége nem gondolt arra, hogy néhány év alatt ekkora változás történik majd. A tavalyi felmérésünkből nemcsak az derült ki, hogy egyre többen használnak digitális csatornákat, de egyre erősebb a mobiltelefonok térnyerése is. A teljes banki ügyfelek legalább egyharmada már elsődlegesen mobilappal bankol.
Természetesen a digitális fejlődés mellett a Magyar Nemzeti Banknak továbbra is fontos feladata, hogy ha bárki szeretne Magyarországon készpénzt használni, könnyedén megtehesse. Ennek biztosítására több szabályozói kezdeményezést is indított a jegybank. Egy tavaly kiadott MNB-rendelet például azt célozza, hogy az országban legyen elegendő, az ügyfelek számára elérhető ATM. Fontos, hogy az egyes fizetési szituációkban számos alternatíva álljon az állampolgárok rendelkezésére. Használhatják az azonnali fizetési rendszert átutalásoknál, a bankkártyás fizetést, a mobilfizetést és természetesen a készpénzt is: mindenki eldöntheti, hogy neki melyik a kényelmesebb, melyik biztonságosabb, melyikkel érzi magát komfortosan.
A készpénz kapcsán az embernek olyan benyomása van, hogy itt van a zsebemben, és csak úgy kerülhet el tőlem akaratom ellenére, ha ellopják tőlem, vagy elhagyom. A digitális pénzügyek között viszont rengeteg az átverés és a csalás. Hogyan áll a lakosság digitális pénzügyi tudatosság tekintetében?
A becslések szerint a kibercsalások összvolumene világszinten akkora, hogy különálló nemzetgazdaságként a harmadik legnagyobb lenne a világon az Egyesült Államok és Kína után. Ez a globális GDP 8-9 százaléka, és a rossz hír az, hogy jelentősen nő. A jó hír, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarországon alacsonyabb ezek aránya, de ettől függetlenül természetesen komolyan kell venni. Ezért is indította el az MNB több állami és piaci intézménnyel közösen a Kiberpajzs nevű kezdeményezést, ami szeretné felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy nagyon tudatosan kezeljék az online pénzügyeket: ne adjanak meg sehol online banki jelszavakat és felhasználóneveket, ne kattintsanak olyan linkekre, amelyek adathalász SMS-ekben vagy e-mailekben érkeznek. A csalók egyre kifinomultabb megoldásokat használnak, és az egészen tudatos ügyfeleket is képesek becsapni, a telefonos átveréseknél pedig ügyesen alkalmazzák a pszichológiai nyomást. Előre fel kell készíteni a lakosságot az ilyen veszélyekre. Mivel a digitalizáció egyre inkább teret nyer, ez egy állandó kihívás lesz, és a szabályozó hatóságoknak mindent meg kell tenniük a visszaszorítása érdekében.
A pénzügyi tudatosság kapcsán nemrég jelent meg az OECD, vagyis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet pénzügyi ismereteket mérő nemzetközi felmérése. Ez alapján nem állunk rosszul, azonban Magyarországon elméleti tudásban vagyunk erősek, a legjobbak között szerepelünk. A pénzügyi ismeretek gyakorlati alkalmazásában már nem vagyunk az élmezőnyben, itt érdemes erősítenünk.
De nem is kell feltétlenül hogy átverjenek bennünket: a bitcoinból származó hatalmas vagyonok, az ezekhez kapcsolódó történetek arra biztatják az embert, hogy ugorjon fejest egy olyan világba, amelyet nem feltétlenül ismer. Ebben mi csökkentheti a kockázatokat?
A kriptoeszközök nagyon vonzó befektetési lehetőséggel kecsegtethetnek, ehhez az optimális szabályozás is szükséges, azonban az egyes szereplők jelenleg nem hívják fel a lakosság figyelmét a kockázatokra. Idén két fázisban, június 30-tól, aztán pedig december 30-tól lép hatályba a MiCA, vagyis az Európai Unió kriptoeszközökre vonatkozó szabályozása. Jelenleg a kriptoeszközök piaca nincs egységesen szabályozva az Európai Unióban, a MiCA egy egységes keretet biztosít: hogyan kell a kriptoeszközöket kezelni, értékesíteni, és milyen szabályok lesznek érvényesek az ezekkel kereskedő intézményekre. Gyakorlatilag az EU lesz az egyik legjelentősebb olyan piac a világon, ahol egységes módon szabályozzák a kriptoeszközöket. A szabályozás fontos eleme az ügyfél-tájékoztatás, tehát ha valaki vesz egy magas kockázatú kriptoeszközt, akkor az értékesítő intézménynek megfelelő módon tájékoztatnia kell az ügyfelet a kockázatokról. Az ügyfél legyen tisztában azzal, hogy ez egy nagyon spekulatív eszköz, tehát ne az egész megtakarítását tartsa benne.
Sok minden változott a pénzügyek világában az utóbbi időszakban. Meg lehet mondani, hogyan alakul mindez a jövőben?
Rövid távol túl-, hosszabb távon pedig jellemzően alulbecsüljük a technológia fejlődésének hatásait, emiatt nagyon óvatosan mernék jósolni. Az biztos, hogy a digitális csatornák még erősebbek lesznek, sokkal több dolgot tudunk majd elintézni a telefonunkon. Már most drámaian más a helyzet, mint hat-hét évvel ezelőtt. Csaknem minden banknál lehet már online számlát nyitni, egyre több helyen lehet online személyi hitelt felvenni, és rengeteg más pénzügyi szolgáltatást igénybe venni – ez a skála drámaian nőni fog. Ha valamit mégsem lehet így elintézni, annak főként jogszabályi oka lehet majd. Szokták mondani, hogy Észtországban már mindent meg lehet oldani digitálisan, csupán három dolgot nem: ingatlant vásárolni, házasodni és elválni. Azért, mert ezek annyira fontos döntések egy állampolgár életében, hogy szükséges a személyes részvétel. Másrészt pedig szerintem a fizikai találkozásra lehetőséget biztosító csatornák is megmaradnak. Húsz év múlva is használunk majd készpénzt, és lesznek bankfiókok. Utóbbiak funkciója átalakul, nem biztos, hogy a napi bankolás miatt megyünk majd oda, hanem mondjuk befektetési tanácsadás, jelzáloghitel vagy ingatlanvásárlás kapcsán.
Nemrég megnéztük, hogy tíz évvel ezelőtt hogyan nézett ki a digitális banki piac. Akkoriban jelentek meg az első, komolyabb funkciókkal rendelkező banki mobilapplikációk, ma pedig ezek alapelvárások. A felmérésünk szerint is érdemben javult a hazai bankrendszer digitalizációs szintje: egy egy és száz közötti skálán a négy-öt évvel ezelőtti 50-es szintről mára 60 fölé nőtt úgy, hogy közben az elvárásrendszer inkább emelkedett. Ami biztos, hogy a fejlődés és a digitalizáció nem áll meg a pénzügyek területén.
Fotók: Éberling András / Magyar Kultúra