Magyar rocktörténet képregénykockákban elmesélve

A zenés sétához csatlakozott Bródy János, a kötet egyik megformált hőse, Jávorszky Béla Szilárd rockzenei szakíró és Szabó Csaba, a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Képes Krónikák Kiadó közös kiadásában megjelenő kiadvány egyik grafikusa. A beszélgetést Mészáros János, a Képes Krónikák Kiadó igazgatója vezette.

A Magyar Rocktörténet projekt célja, hogy bemutassa hazánk minden idők legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A projekt alappillére egy illusztrált kiadvány, amelyet Futaki Attila, napjaink legismertebb magyar képregényrajzolója készített el. A képregény kreatív és szórakoztató módon mutatja be a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait, általa a fiatalabb generációk is könnyedén bekapcsolódhatnak a történetbe, és még közelebb kerülhetnek a múlt értékeihez. A projekt tehát nemcsak arra teremt lehetőséget, hogy mélyebben belemélyedjünk a magyar zenei kultúrába, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a mai fiatalok is megismerjék és megbecsüljék azokat az ikonikus zenészeket, akik hozzájárultak páratlan zenei örökségünk létrehozásához.

A zsúfolásig megtelt teremben Bródy János egy vallomással kezdte: fiatal korában nagyon szeretete a Füles rejtvényújság képregényeit, és szinte csak ezért vásárolta a lapot. Különösen a Rejtő Jenő-féle adaptációkat kedvelte, de voltak olyan kötelező olvasmányok, amelyeket csak rajzolt formában „olvasott el”. Hozzátette: Rejtő rajzolt figurái, Tuskó Hopkins, Fülig Jimmy, Török Szultán és Vanek úr nem tudták megnézni a róluk készült rajzokat, hiszen kitalált, regénybeli alakok, szemben vele, aki össze tudja hasonlítani a rajzokat saját magával. És úgy látja: túl szépre sikerült, szerinte ő a valóságban kevésbé volt vonzó.

Ezt persze fogjuk fel afféle rá jellemző szerénységnek, hiszen az egykori ún. trafikos fotók közül az ő fényképeit vitték leginkább a tinilányok. Bródytól – aki Szörényi Leventével együtt megírta az első magyar nyelvű beatdalokat – persze már megszokhattuk a szerénységet. Ezúttal azt mondta, hogy ő nem volt olyan karakteres, mint Szörényi, akit bizonyára egy képregényben sokkal könnyebb lehetett ábrázolni.

Jávorszky Béla Szilárd szerint maga a képregény leegyszerűsítő műfaj, de ezt nem tartja problémásnak, már csak azért sem, mert bizonyos szempontból a popzene is az. A képregénnyel kapcsolatban nincs hiányérzete, mert szerinte a lehetőségekhez képest – a könyv 48 oldalas – minden jelentős előadónk benne van, olyanok is, mint a Syrius, a Kex vagy akár Radics Béla. Fontosnak tartotta, hogy ne csak a tévében és rádióban sokat szereplő előadók kapjanak felületet, hanem azok is, akik egy adott területen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak.

Jávorszkyban volt némi szkepszis, amikor megkapta lektorálásra Kántor Mihály lexikonját, mert nem volt benne biztos, hogy minden elfér a tervezett oldalszámon. Főleg, mert ehhez háttértörténet is készült. Pallaghy Karcsi, egy átlagos fiatalember a főhőse, aki – mint a korosztályából oly sokan – dalszövegeket ír, zenekart alapít és persze szerelmes. Az ő sztoriján keresztül ismerjük meg a magyar beatzene kibontakozását, a formálódó zeneipart, valamint a korszak társadalmi hátterét. És aztán megnyugodott, hogy igen, el lehet mesélni így is a magyar rock történetét.

Szabó Csaba grafikus, aki a világhírű Futaki Attilát tartja mesterének, elmondta: nem akarta megnézni a hasonló nemzetközi képregényeket, hogy ne hassanak rá, mert nem szerette volna, hogy óhatatlanul is másoljon belőlük valamit, így – ahogy ő fogalmazott – kizárólag a saját feje után ment. Ő is kissé zsúfoltnak érezte a kötet tervét, ugyanakkor tudta, hogy nem lehet kihagyni szereplőket, ezért inkább arra koncentrált, hogy minden figurának megtalálja a jellegzetes karakterét.

Bródynak sem volt hiányérzete a kötet olvasásakor, szerinte is benne vannak azok a figurák, akik a rock induló generációjában igazán fontosak voltak. Sokszor eszébe jutott, hogy mi lett volna, ha hatvan évvel ezelőtt, 1963-ban nem találkozik a balatongyöröki mólón Koncz Zsuzsával, mi lett volna, ha a fiatal énekesnő nem ajánlja be őt az Illés zenekarba, ha nem ő írja Szörényivel az első magyar nyelvű beatdalokat… Az biztos, hogy ez a képregény is – amely október végén kerül a boltokba a Petőfi Irodalmi Ügynökség és a Képes Krónikák közös kiadványaként – másképp nézett volna ki.

Magyar rocktörténet. Írta: Kántor Mihály. Rajzok: Szabó Csaba és Fritz Zoltán
Művészeti vezető: Futaki Attila. Előszó: Jávorszky Béla Szilárd

Fotók: Bach Máté