Mély szakadék tátong a magyar kulturális életben, a konfliktusok pedig a színházakat sem kerülik el. Ezek ma már a színpadon esztétikai és kultúrpolitikai vitákká nőtték ki magukat, amik a kulturális és nemzeti identitás kérdését vetik fel. A berlini Heinrich Böll Alapítvány éppen ezért hív össze szakértőket a gazdaság, a kultúra és a politika területéről, hogy megvitassa, mi is történt a magyar színházzal. A színházi világ képviselőin túl azonban az állami kultúrafinanszírozás gyakorlatáról is szó esik, amit más európai megszólalók segítségével össze is hasonlíthat a hallgatóság.
?A konferencia hiányt kíván pótolni, a témával kapcsolatban ugyanis mindig ugyanazok a kritikusok kerülnek az előtérbe. A konferencia éppen ezért szeretne a kormánykritikus művészek és értelmiségiek mellett a jelenlegi politikai kurzus képviselőőinek is szót adni? ? mondta el az eseményről az egyik szervező, Christian Römer.
A konferencián levetítik KissPál Szabolcs tavaly elkészült Szerelmes műföldrajz című kísérleti rövidfilmjét, ami a budapesti Állatkertben a műhegy építésén keresztül érzékelteti a 20. század legfontosabb magyarországi eseményeit, mint a Horty-korszakot, a Holokausztot és Trianont. A múltról és annak jelenlegi értelmezéséről aztán Ablonczy Balázs, a francia Magyar Intézet igazgatója és Ungváry Krisztián történész beszélget. Később arról, hogy milyen színházra lenne szüksége hazánknak, Schilling Árpád, Vidnyánszky Attila, a Trafót vezető Szabó Győző és a regensburgi színházi rendező, Stephanie Junge beszélget. Ezt követően derítenek fényt a kultúrfinanszírozásra, a magyar példa mellett ? melyet L. Simon László tolmácsol ? az észt, a holland és német gyakorlat mutatkozik be.
