A Magyar táncok forrásai

Emlékszik még, hogy idén hány koncertet adott?

Nem igazán, de ha felütöm a noteszem, akkor valamennyi fellépésemnek utána tudok nézni. Így, év vége felé inkább az év során kialakult, egy-egy produkcióhoz kötődő időszakok, valamint a sűrű és a lazább hetek maradnak meg az ember emlékezetében.

Mennyi koncertestet tekint ideálisnak egy évadban? Vannak művészi és műszaki határai a koncertezésnek?

Ez nagyon sok mindentől függ. Ha megtanulok egy új műsort, akkor a legideálisabb esetben jó azt egymás után többször is előadni, sőt kisebb-nagyobb szünetek után újból elővenni. Egyes programok nagyon hosszú tanulási, felkészülési időt igényelnek, míg másokat rövidebb idő alatt is elsajátíthatóak. Ezért nehéz kategorikusan kijelenteni, hogy mennyi az ideális koncertest egy évben.

Koncertszervezőként többször kerültem abba a helyzetbe, hogy az adott koncerthelyszínen beígért zongora nem volt megfelelő állapotú, még ha fel is hangolták. Hogy tapasztalja: milyen a fővárosi és a hazai koncertezés technikai feltételrendszere?

Ezek a feltételek általában előre megismerhetőek, legalábbis kellő körültekintés mellett. Az én tapasztalataim itthon inkább pozitívak. De az is lehet, hogy csak az én egyéni szerencsémnek tudható be, hogy általában olyan helyekre hívnak, ahol hangversenyképes zongora van. A többi körülmény (öltözőhelyiség, próbalehetőségek stb.) persze, igen sokféle tud lenni. Öltöztem én már éttermi konyhában, de zuhanyozós, egyszemélyes, fésülködőasztalos öltözőszobában is.

Sokan vészharangot kongattak a magyarországi kamaraestek felett. Ön viszont évek óta lép fel kisebb-nagyobb hangversenytermekben egyedi szerkesztésű műsoraival. Hogy látja: időszerű a vészharangkongatás?

Bizonyos szemszögből nézve időszerű. Arra ugyanis biztosan nem lehet számítani, hogy egy ? akárcsak a legkiemelkedőbb muzsikusok által előadott ? kamarahangverseny komoly tömegeket vonzzon. Tudomásul kell vennünk, hogy a kamarazene a koncertlátogatók egy szűkebb rétegéhez szól, és a különösen egyedi szerkesztésű műsorok még inkább.

Említettük, hogy nem a szokásos repertoárműsorokat játssza. Hogy fogadja a közönség? Papírforma szerint ezt főként az elmélyült szakembergárdának kellene csak értékelnie?

Műsoraim közül jó néhány közönség barát, vagyis nem szükséges szakértőnek lenni azok befogadásához. Sőt ?zeneszínházi produkcióim? egyik fontos célja ? a nemes szórakoztatás mellett ? az ismeretterjesztés. Jóleső érzés például egy-egy zeneszerző, alkotó életének bemutatása ürügyén annak munkásságát, művészetét is feltárni.

Kap bármilyen, nem csak szakmai támogatást ehhez az önfeláldozó értékmentéshez?

A legfőbb támogatásom a közönség biztatása, vagyis a tetszésüket kifejező taps. És a nézők rácsodálkozása, visszajelzése. Amikor arról hallok, hogy valaki az estem után azonnal az általa még csak most megismert szerzőről akar még többet megtudni.

Az Arany János-emlékévben ön talán a legtöbb koncertet adó művész (és intézmény). Miért tartotta fontosnak, hogy a költőhöz kapcsolódó zenének ekkora hangsúlyt és nyilvánosságot adjon?

Egyrészt azért, mert e szerzők jelentős része ma már ismeretlen, holott megérdemelné az ismertséget. Másrészt Arany igazi muzsikus költő volt, így életműve felelevenítésekor kihagyhatatlan a muzsika.

Hűvösvölgyi Ildikóval közös estjeik inkább mesélősek vagy vérbő melodramatikus koncertek?

Az est nagyobbik része zenével együtt hangzik fel. Az eredetileg is melodrámaként komponált művek mellett felcsendül számos vers is, amelyek közül többet már mi formáltunk melodrámává, úgy, hogy korabeli szerzők műveit illesztettük a versekhez. Egy saját magam által szerzett melodráma ? a Hídavatás című balladára ? is elhangzik kis stiláris kirándulásként. A további zenék átvezetésként, összekötésként vagy hangulatfestésként jelennek meg, de komoly dramaturgiai funkciójuk is van.

Ismert önről, hogy kutat. Kapott segítséget valakitől a műsorterv összeállításához?

A versek kiválasztása Hűvösvölgyi Ildikó érdeme, az én feladatom pedig az odaillő muzsikák megtalálása volt. Sok korabeli zeneművet blattoltam végig, de természetesen nagy segítséget kaptam a páromtól, Sziklavári Károlytól is, aki e korszak szakavatott zenetörténész-kutatója.

Melyik dal, melodráma áll a szívéhez a legközelebb?

Egyik kedvencem Lányi Ernő Zách Klára című melodrámája, amelyet szerzője a 20. század elején komponált, kivételesen egyéni és remek dallam- és harmóniavilággal.

Az Arany kapcsán írt zenéjében mi adott ihletet, és milyen külső tényezőket vett figyelembe közben?

Saját zeném komponálása során az elsődleges kiinduló pont Arany szövege, dallamisága és hihetetlen erejű képi világa volt. És a későbbiek folyamán az általam meghatározott hangszerelésből eredő sajátosságok, az egyes hangszerek lehetőségei, tulajdonságai.

A Magyar táncok ősforrásaival már több kutatás is foglalkozott. Legutóbb Szerző Katalinnak jelent meg tanulmánya, amely lényegileg írta újra a szakirodalmat. Ön milyen forrásokat alkalmazott?

Az ötletet számomra Szerző Katalin ? imént említett ? kottakiadása jelentette. Az Editio Musica Kiadónál megjelent kottában számos forrás kottája is megtalálható. A megkezdett kutatás egyik legjelesebb folytatója azonban Sziklavári Károly, aki az eddig megismert források forrásait is felkutatta, és így aztán több műnél valóságos forrásláncról is beszélhetünk. E források általában hangszeres művek (leggyakrabban zongoraművek), de számos dal, sőt szóló hegedűre írott mű is szerepel köztük.

Sziklavári Károly szakmai segítségét említi újra. Meddig lehet/kell/érdemes figyelembe venni zenetörténeti szempontokat? Van-e a koncertezésnek olyan autentikus szempontrendszere, amely felülírja akár Szabolcsi, akár Dobszay, akár más szakszerzők által lefektetett narratívákat?

Az a véleményem, hogy az élő hangversenyek szerkesztésekor ? annak ellenére, hogy a koncertek felépítése tudományos szempontból sem kifogásolható ? minden esetben a közönség teherbírása, érdeklődése kell, hogy döntő legyen. Nem lehet túlságosan hosszú műsorokat játszani, és a figyelem fenntartása és a zenehallgatás öröme pedig meg kell, hogy maradjon.

Kassai Istvánnal, a magyar zenehistória feltárásában kiemelkedő szerepet játszó muzsikussal négykezeseznek az esten. Ő is legendás művészi játékmódot képvisel. Hogyan alakították ki a közös stílust?

Igen, valóban mindketten más háttérrel, más iskolákból, tanároktól ? noha a képző intézményünk mindkettőnknek a budapesti Zeneakadémia volt ? érkeztünk. De ez egyáltalán nem baj. Én nagyon sokat tanulok Istvántól, és úgy látom, hogy helyenként én tudom őt meggyőzni bizonyos előadói kérdésekben, olyanokban, ahol inkább ?régizenei? előéletem tudását kamatoztathatom. A közös nyelv végül is hamarosan kialakult köztünk.

Miért érezte fontosnak, hogy bevonjon másokat is a produkcióba?

A dalok és a hegedűművek előadásához kértünk fel még két énekművészt; Kun Ágnes Annát és Bándi Jánost, valamint Kuklis Gergely hegedűművészt. A program így, velük együtt válik igazán színessé, élvezetessé.

Melyik a kedvenc ?forrás?-zenéje? Melyiket választotta vagy választaná csengőhangjának?

Ezzel a kérdéssel megfogott? Talán a kicsit megmosolyogtató, dúr hangnemben megszólaló kalocsai emlék lehetne, amelynek még a szerzője is kétséges? De ezt a dallamot halljuk Brahms IV. Magyar táncának fő dallamaként, csak gyönyörűséges moll hangnemben!

Mikor hallhatunk kortárs csembalóestet öntől?

Legközelebb 2018 márciusában lesz egy zenekari csembalóestem a Miskolci Szimfonikus Zenekarral, amelyen régi és kortárs művek egyaránt elhangzanak majd. Bemutatok egy új csembalóversenyt is: Györe Zoltán 2. csembalóversenyét, és épp most készül egy vadonatúj saját csembalóművem zenekari kísérettel, a zenekar felkérésére szintén erre az alkalomra. De nem maradhat el majd J. S. Bach vagy régi francia szerzők zenéje sem.

Nem üti egymást egy Bach-darab, egy Bartalus-kompozíció és Ligeti Hungarian Rockja?

Nem! Sokkal izgalmasabb, ha többfélével foglalkozhat az ember egyidejűleg.

Hogy értékelné az idei évadot? Arany, Brahms, Elek mind békében megfért egymással?

Azt hiszem, színes és mozgalmas év volt és még lesz is. Mindegyik programomat nagyon szeretem, ezért jól megférnek!

Verset és drámát is ír: mikor jut erre ideje?

A prózai nagyformákkal inkább nyaranta szoktam foglalkozni, ilyenkor minden mást próbálok félretenni. Verset pedig bármikor, amikor kedvem van hozzá. Be kell osztanom az időt, mert valóban kevés van belőle.

Windhager Ákos