? Mi alapján és hogyan állt össze a kiállító művészek névsora?
? Amikor az ember valamit kérni akar, akkor többnyire olyanhoz megy, akit jól és személyesen ismer. 15-17 alkotót szerettem volna elcsábítani erre a tárlatra, és ez szerencsére sikerült is. Persze ehhez némi magyarázatra is szükség volt: el kellett mondanom nekik, hogy Magyarország kis ország, és a kortárs műtárgypiaca sem túl erős. Annak ellenére, hogy a művészek döntő többsége már elismert, és az idősebb generációhoz tartozik, megértették ezt a helyzetet, és rendelkezésünkre bocsátották alkotásaikat. A 16 alkotóból csak négy francia, a többi japán, olasz, holland, magyar vagy dél-amerikai, de mindegyik jelenleg is Párizsban alkot, vagy legalábbis hosszasan a francia fővárosban tevékenykedett.
? Milyen szerepe van és volt nemzetközi szinten a magyar képzőművészeknek a geometrikus absztrakció alakításában?
? A magyar származású, geometrikus stílusban alkotó művészek mindegyike úgy vált nemzetközileg elismerte, hogy elhagyta Magyarországot. Ez részben annak is köszönhető, hogy ezek az alkotók több forradalmi újítást már hazájuktól távol, valamely nemzetközi művészeti központban hoztak létre. Nem kell bemutatni a világ egyetlen művészének sem például Moholy-Nagy Lászlót, Victor Vasarelyt vagy Kassák Lajost. Ha egy alkotó Magyarországról hall, nagy valószínűséggel ezek a nevek ugranak majd be neki elsőként. Hazánk ismert geometrikus művészetéről, ami nem meglepő, hiszen ez szoros kapcsolatban áll gondolkodásmódunkkal. Azokban az országokban, ahol elsősorban a matematika határozza meg a gondolkodást, ott a geometrikus művészet sokkal jobban beépül a köztudatba. Így van ez például Németországban, Svájcban, Hollandiában vagy akár épp Magyarországon. Franciaország ilyen szempontból különböző, mivel a filozófia ott sokkal meghatározóbb és értékeltebb tudomány, mint a matematika. Részben ez lehet az oka annak, hogy ott kevésbé népszerű a geometrikus művészet, és az erre fogékonyak csoportja is kisebb.
? Miben más a művészetük azon kiállító alkotóknak, akik nem a MADI csoport tagjai?
? A MADI csoport művészeti alapkoncepciója: szakít a kép konvencionális négyzet vagy téglalap alakú voltával. A MADI fő teoretikusa, a nemrég elhunyt Carmelo Arden Quin volt az, aki a fent említett alaptézist egy kiáltványban meg is fogalmazta. Ebből adódóan a csoport tagjainak alkotásai szabálytalan, a megszokottól eltérő alakúak, de ezek ettől még megkérdőjelezhetetlenül geometrikus művek maradnak. A MADI-n kívüli művészek viszont megmaradtak a szokványos képformánál. Természetesen mindkét csoport a geometria alapelveit elismeri.
? Mitől egyedülálló ez a tárlat a többi magyar kortárs kiállításokhoz képest?
? Ez egy olyan, eredetileg magánszemélytől induló kezdeményezés, aminek anyagi terheit és szervezésének egyes részeit az Abigail Galéria vállalta magára. Magyar galériában még nem volt úgy kiállítva ilyen kvalitású kortárs nemzetközi anyag, hogy az ott szereplő műveket meg is lehessen vásárolni. Eddig itthon csak múzeumok szerveztek nemzetközi kortárs kiállítást, de ott a művek alkotói többnyire már nem is élnek. A Párizsi kocka szereplőivel a magyar közönség csak nagy külföldi művészeti vásárokon találkozhatna. Ez a tárlat tehát kultúrtörténeti szempontból is fontos, hiszen lehetővé teszi a magyar művészetkedvelőknek, hogy végre élőben láthassanak ilyen típusú kortárs alkotásokat.
? Miért az Abigail Galéria fogadta be ezt a nemzetközi tárlatot?
? Az Abigail Galéria kezdte el a Proféták című kiállítássorozatot, ahol külföldön élő és alkotó, magyar származású művészeket mutatott be. Az évek során a geometrikus művészekkel lett a legaktívabb a kapcsolatuk. Többek közt ez az együttműködés tette lehetővé azt, hogy a Párizsi kocka létrejöhessen. Amikor az Abigail Galéria elhatározta, hogy kortárs nemzetközi kiállítást szeretne létrehozni, egyértelművé vált, hogy egy Párizsban élő művészekről szóló tárlat lenne a legkézenfekvőbb. Azért is Párizsi kocka lett a kiállítás címe, mert a tervek szerint, a Proféták-kiállítássorozathoz hasonlóan, ez a tárlat is egy széria első állomása.
? Mivel ön jól ismeri a párizsi gyűjtési szokásokat és művészi munkája mellett komoly kortárs gyűjteményt is épít, nemzetközi viszonylatban látja a magyar kortárs műgyűjtést. Mik az alapvető különbségek a két világ között? És mit gondol, egy ilyen kiállítás változtathat a hazai viszonyokon?
? A fő különbség az, hogy Magyarországon, kevés kivételtől eltekintve, a gyűjtők szinte kizárólag hazai művészek műveit keresik. Más országokban a nemzetközi gyűjtemény fogalmát nem is ismerik, hiszen alkotásokat gyűjtenek, és nem érdekli őket a festő nemzetisége. Ez leginkább azért lehet, mert a legtöbb nagyvárosban több náció él együtt. Ezek a helyek részben befogadóbbak, részben pedig jobban együtt tudnak élni egymással a különböző nemzetiségek. A művészek is szívesebben költöznek olyan városba, ahol gazdaságilag, kulturálisan és szociálisan is kedvező a közeg. Bár Magyarország egyelőre nem igazán kedvelt célpont a művészeknek, remélhetőleg ez hamarosan megváltozik. Ez a kiállítás arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy a művészet, ezen belül a képzőművészet: nemzetközi nyelv. A Párizsi kocka-tárlat lehetőséget ad arra, hogy a főleg magyar műveket gyűjtő művészetkedvelők nemzetközi kontextusban láthassák saját kollekciójukat. Jelenleg a helyzet viszont még nem túl kedvező. Magyarországon a nézők még nem elég befogadóak a kortárs művészetre. A hazai múzeumok és más állami intézmények többnyire biztosra akarnak menni, és olyan nemzetközi alkotókat hoznak ide, akik garantálják a sikert. Részben ebből is adódik az, hogy itthon nincs meg a kiállításoknak az az időbeli kontinuitása és lefedettsége, ami által a pár száz évvel ezelőtti művészetet ugyanúgy bemutatnák, mint a száz évvel ezelőttit, az ötven évvel ezelőttit vagy akár a mait. A hazai művészetoktatás szintén tehet erről a helyzetéről. A képzőművészeti tananyag szinte teljesen kizárja a kortársakat, és a XX. század eleje utáni alkotókról tulajdonképpen tudomást sem vesz.
? Hogyan győzné meg a magyar műgyűjtőket, hogy érdemes az itt kiállított képekbe és más, a határainkon túl élő, neves kortárs művész alkotásába pénzt fektetni?
? Ha ilyen szempontból nézzük: egyszerűbb a pénzt bankba vagy aranyba fektetni, ugyanis egy műtárgyból nem lehet levágni, ha csak pénzünk egy részéhez szeretnénk hozzájutni. A műtárgy ilyen szempontból problémás invesztíció. Műalkotásból olyat érdemes venni, ami garantáltan tartja az árát, mint például egy Matisse, Van Gogh, vagy Gaugin-festmény. Ezzel a megoldással csak az a probléma, hogy ilyen értékes munkákat kevés ember engedhet meg magának. Ha az ember kortárs művészethez fordul pénzügyi és a könnyebb elérhetőség miatt, akkor a régi mesterekhez képest alacsony árakat és nagyobb választékot talál. Olyan kortárs alkotóktól ajánlott vásárolni, akiknek egész életművük garantálja, hogy árai nem változnak vagy adott esetben akár emelkedhetnek is. Már befutottak munkáit tanácsos megvenni, vagy olyan fiatal, ígéretes alkotókét, akiknek még könnyen megfizethetőek az alkotásai. Utóbbiaknál a befektető jó, ha rendelkezik olyan intuícióval, ami segít eldönteni: ki tudja teljesíteni az elvárásokat, és tartani, később meg növelni műveinek értékét. Egy galériának fontos szerepe lehet az efféle szelekcióban, segítve ezzel a néha tanácstalan befektetőt.
