Időszámításunk után 1012-t írunk, a helyszín egy Esztergomtól délre fekvő várispánság a Duna mentén. Az első magyar király, Szent István udvarába egy kora őszi éjjelen hírnök érkezik. Háborúba indult a Bizánci Császár. Harci bárkákon ereszkedtek a Dunán Nándorfehérvár irányából. Kalocsa már elesett, a Szigethalmi ispánság az utolsó védelmi vonal, amelyik megvédheti Esztergom várát, és magát a királyt. Az erődítményben élő magyar és varég harcosok rögvest megkezdik a védvonal megszervezését. Minden hadra fogható férfit felkészítenek alapvető fegyverforgatási fortélyokból. Körülbelül két napjuk lehet mindenre. A hadi gyakorlatok minden területre kiterjednek. Bajvívás, íjászat, vízi hadviselés, lovas felállások, harc alakzatban és egyénileg. Sikerülhet e ilyen rövid időn belül hadrendbe állnia a magyar történelem egyik legszilajabb csapatának? A tábor és a várispánság apraja és nagyja sürög-forog. A kovácsok szítják a tüzet a vas edzéséhez, a malomban őrlik a kenyérhez szükséges gabonát, az asszonyok szövik az ingaljakat, készül a mézsör és a puliszka, és még utoljára vígadnak egy nagyot a népek.
