_D0A6580_Copy

Apponyi Geraldine gróf Apponyi Gyula és Gladys Virginia Stewart amerikai milliomosnő házasságából született 1915-ben. Gyermekkorát az Apponyi-kastélyban töltötte, majd Amerikában és Franciaországban tanult. Az első világháború után, édesapja korai halálát követően a család nem tudta megtartani egykori vagyonát, elszegényedtek, így Geraldine és nővére, Virginia kénytelenek voltak munkába állni. Geraldine egyik rokonának, gróf Zichy Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának köszönhetően jutott álláshoz. Folyékony angol, német és francia nyelvtudása miatt ő igazította el a külföldi látogatókat és a múzeum kioskjában árusította a képeslapokat. Még házassága előtt fél évvel is a múzeum alkalmazottja volt. I. Zogu albán király, aki húsz évvel volt idősebb nála, először egy fotón látta Geraldine-t, miközben megfelelő feleséget keresett magának a dinasztiaalapításhoz. Megtetszett neki a fiatal grófkisasszony és meghívta magához szilveszterre. Geraldine kezdetben irtózott a politikai házasság gondolatától, így nem is akart elmenni, végül hosszas rábeszélés után meggondolta magát és elutazott.

_D0A6593_Copy

A legenda szerint első pillantásra egymásba szerettek, majd 1938 áprilisában össze is házasodtak. Geraldine mindössze egy évig volt Albánia királynéja, ugyanis miután ?39 áprilisában megszületett fia, Leka menekülniük kellett az országból az olasz megszállás miatt. Ezután Görögországban, Törökországban, Franciaországban és Angilában éltek. Bár férje megpróbálkozott egy exilkormány létrehozásával, soha nem térhetett vissza királyként az országba. A második világháború után kikiáltották az Albán Köztársaságot, így ekkor sem térhettek haza. Zogu 1961-ben halt meg Párizsban, ezután Geraldine és gyermekei Madridban telepedtek le. Fia, Leka Albánia királyának nyilvánította magát, de az országba nem térhetett vissza. A ?80-as években a család végül a Dél-Afrikai Köztársaságban telepedett le, innen tértek vissza Albániába 2002-ben. Geraldine azonban az út során tüdőgyulladást kapott és 87 évesen elhunyt.

_D0A6506_Copy

Az Apponyi Geraldine emlékére készült kiállítás hivatalos megnyitása előtt a múzeum október 18-án ünnepélyes fogadást tartott, melyen részt vett Arian Spasse albán nagykövet és Geraldine unokája, Albánia hercege, II. Leka is. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Varga Benedek köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte: az Albán Nagykövetséggel együttműködve jöhetett létre ez a kiállítás, amely nemcsak Albánia királynéjaként köszönti Geraldine-t, de megemlékezik a múzeum egykori munkatársáról is, hiszen Apponyi Geraldine házassága előtt a múzeum alkalmazottja volt. Ezt követően köszönetet mondott a múzeum két munkatársának, Bak Andreának és Bukucs Barbarának, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a tárlat.

Arian Spasse albán nagykövet beszédében felhívta a figyelmet arra: ezzel a tárlattal nemcsak Apponyi Geraldine alakjáról emlékeznek meg, aki tizenöt évvel ezelőtt, 2002 októberében hunyt el, de a független Albán Köztársaság 105. évfordulóját is ünneplik.

_D0A6529_Copy
dr. Patai Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régésze

A köszöntők után a szót dr. Patai Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régésze, muzeológusa vette át, aki személyesen is találkozott Apponyi Geraldine-nal 1937-ben, még a múzeum munkatársaként. Patai Pál felidézte, mennyire közvetlen és kedves volt Geraldine az emberekkel és mennyire aggódtak érte a katonák még a fronton is, amikor megtudták, hogy életet adott első gyermekének, de szinte rögtön menekülnie is kellett Albániából az olasz megszállás miatt.

Az estet Geraldine unokája, Leka herceg zárta. A herceg beszédében elmondta: emlékszik, ahogy nagymamája ölében ül és hallgatja, hogy Magyarországról mesél neki. Geraldine szerette a magyar örökséget, nagyon sokat tanított erről a fantasztikus országról, az pedig, ahogyan ezt a két nemzetet egyesítette, példaként szolgálhat minden ember számára ? emlékezett vissza nagymamájára Leka herceg.

_D0A6539_Copy
Apponyi Geraldine unokája, II. Leka herceg

Apponyi Geraldine rajongott Magyarországért, azonban Albániában találta meg az otthonát. Első látásra beleszeretett nemcsak a férjébe, de az országba is. Így igyekezett minél többet tenni az albánokért, akik rajongásig szerették és mind a mai napig tisztelik ?Magyarország fehér rózsáját?. Aki olyan szeretett volna lenni az albánok számára, mint amilyen a magyarok számára Sisi volt.

 

Fischer Viktória

Fotó: Csákvári Zsigmond