(MTI) - A Magyarország története képekben című könyvet hétfőn mutatták be a Mai Manó Házban. Gyurgyák János, a könyv szerkesztője az elmúlt évet múzeumokban töltötte, a budapesti gyűjtemények mellett végigkutatta a vidéki, valamint a környező országok múzeumainak anyagát. Mint előszavában írja, a történészek kevés kivétellel nem tekintik komoly történeti forrásnak a fényképeket s általában a képi dokumentumokat. Számukra mindennél fontosabbak a "szentnek tekintett szövegek", amelyek mellett más források másodlagosak. "Egy olyan könyvet szerettem volna szerkeszteni, amelyben nem a szövegek, hanem a képek dominálnak" - hangsúlyozza Gyurgyák János, akit izgatott a kérdés, hogy vajon a képek segítségével elmondható-e egy történet, vajon hozzájárulnak-e a képek a történeti folyamatok mélyebb megértéséhez? A bemutatón hangsúlyozta, a könyv újdonsága, hogy Magyarország történelmét "alulnézetből" mutatja be, mivel képanyagának több mint a fele társadalmi kérdésekkel, így a mélyszegénységgel, a parasztsággal, a munkásokkal foglalkozik.
Romsics Ignác történész óriási vállalkozásnak nevezte a művet, amely a modern Magyarországot mutatja be, ugyanakkor úgy vélte, hogy aránytalanságok mutatkoznak a válogatásban. Míg a dualizmus korának 450 oldalt szentelt a szerző, a Horthy-korszak 25 évének 260-at, s alig valamivel többet a második világháború végétől napjainkig tartó időszaknak, holott a rendszerváltás óta eltelt csaknem két évtized is megérdemelne egy önálló kötetet. Hiányolta, hogy az 1945 utáni korszakból "eltűnik az irodalmi élet", s hiányzik Kertész Imre, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas is.
