Élet és lélek a fa erezetében

A teremtő építészet

„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt a világban, a kezdetek világában, mint sugárzó, valóságos kép, az igazi otthon, az Aranykor eleven Háza. (…) Az eleven ház megfogalmazásáért volt minden: a mozgásformák figyelése, a minimális környezet keresése, a népművészeti minták szerkezetelemzése; minden, amivel foglalkoztam: az építés ősi szavai, a tér-idő folyamatosság, a dráma az építésben és az asszonyok faggatása az életről” – vallotta a mester.

Minden figyelés, keresés, elemzés az organikus építészethez vezette az alkotót. S lett egy olyan építészeti gondolkodásmód megteremtője, amely a technikai funkción túl az emberi lélekkel, a természettel és a magyar kulturális gyökerekkel is szerves kapcsolatot keresett. Munkássága nem pusztán épületeket hozott létre, hanem egy sajátos világlátást, egy mély, spirituális üzenetet hordozó építészeti nyelvet.

Pályája a BUVÁTI és a SZÖVTERV irodákban indult, ahol vendéglők és csárdák tervezésével foglalkozott. Már ekkor megmutatkozott azon törekvése, hogy az épületek ne csupán funkcionálisak legyenek, hanem szimbolikus jelentéssel is bírjanak. 1964-ben Svájcban járt, ahol megismerkedett Rudolf Steiner szellemiségével és a Goetheanummal, ami döntő hatást tett későbbi munkásságára.

Steiner az antropozófiát úgy határozta meg, mint „a tudás útja, amely a szellemit az emberi lényben a szellemihez vezeti az univerzumban”. Arra törekedett, hogy áthidalja a tudomány, a művészet és a vallás közötti szakadékot.

Makovecz Imre az antropozófia és a népi építészet ötvözetéből merített, miközben folyamatosan kereste az épített forma és az emberi test, az emberi lélek közötti megfeleléseket. Épületei gyakran idéznek fel emberi, állati vagy növényi formákat. A tetők néha mintha madárszárnyak lennének, a belső terek gyakran sejtekre, barlangokra emlékeztetnek, és a faanyag erezete, illata maga is élővé teszi a szerkezetet. Az organikus építészetet filozófiai alapokon nyugvó szemléletként határozta meg. Az épületek számára élőlények voltak, amelyeknek „arca, szeme van”, és amelyek a földből nőnek ki, az ég felé nyújtózva.

A tiszta vízió felé

A valódi áttörés a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítészeként töltött időszakban történt, amikor a fával való bensőséges munka új távlatokat nyitott előtte. Ekkor született többek között a nemzetközi hírnevet is megalapozó dobogókői Zsindelyes Vendégház (1979) – az első markánsan organikus jegyeket viselő épülete. Ezt megelőzte a Sárospataki Művelődés Háza (1972), ami nemzetközi elismerést hozott számára. A nyolcvanas évektől kezdve egyre több középületet tervezett, köztük templomokat, ravatalozókat, iskolákat, uszodákat. A legismertebbek közé tartozik a paksi Szentlélek templom, a siófoki evangélikus templom, a Farkasréti temető ravatalozója, valamint a makói Hagymatikum.

Noha ötszáz tervének fele megépült, a Feltámadás templom rajzasztalon maradt. Az Apor Vilmos térre álmodott (más néven) Szent Mihály-templom a művész egyik legfontosabb szellemi alkotása. Az eredeti vázlatok, a három méter magas makett, a folyamatosan készülő tervek és a szobrok együttesen azt üzenik: a művészet nem a megvalósulásban, hanem a teremtő szándékban teljesedik ki. Ez a templom tiszta vízióban mutatja meg azt, amit Makovecz az építészetről gondolt.

Örökség és iskolaalapítás

Makovecz Imre nem kizárólag építőművész, hanem iskolateremtő személyiség is. 1981-ben alapított Makona tervezőirodája számos fiatal építész számára nyújtott lehetőséget az organikus elvek megismerésére és továbbvitelére. Erőfeszítései révén jött létre a Kós Károly Egyesülés (1989), majd a Magyar Művészeti Akadémia (1992), melynek alapító elnöke, ezzel aktív közéleti szerepet vállalva a magyar kultúra és szellemiség védelmében.

Összekötni az eget és a földet

A Vigadóban november 9-ig látogatható Élő magyar építészet – Határtalan országépítés című kiállítás megnyitóján Turi Attila építész, az MMA elnöke, Makovecz Imre gondolataival kezdte köszöntőjét: „Az építész az isteni terv szolgálója. Műveiben megkísérli az emberiség útját kijelölni: magát és társait kell az angyali lét felé emelni.”

Az elnök emlékeztetett: negyven éve a Hungexpón, a Magyar Élő Építészet kiállításon mutatkozott be az építőművészettel közös organikus gondolkodás. Makovecz Imre gondolkodásmódja 1989-ben, a Kós Károly Egyesülésben intézményes formát öltött, amely úton továbbmenve 1992-ben megalapította a Magyar Művészeti Akadémiát.

„A kiállítók munkáinak tartalma a Makovecz Imre által megfogalmazott gondolatok megtestesülése” – fogalmazott Turi Attila.

Rátóti Zoltán színművész-rendező, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója, az MMA alelnöke a gyermekkorban gyökerező építő ösztönről és az építészet mélyebb, spirituális értelméről szólt megnyitójában. Az emberi lét alapvető vágyaként azonosította az alkotás és a rendteremtés ösztönét, amely már a gyermekjátékokban is megmutatkozik, amikor az építőkockákból várak, tornyok épülnek.

„Ez az ösztön nem csupán a fizikai tér alakításáról szól, hanem a szellemi és a morális rend megteremtéséről is. Ennek az ösztönnek a legnemesebb kifejeződése, ahol a kreativitás, a felelősség, a lélek és az anyag tisztelete eggyé válik” – mutatott rá az MMA alelnöke, aki utalt a Makovecz Imre által vallott építészeti filozófiáról, amely szerint az épület nem önmagáért való, hanem egy kozmikus rendet fejez ki.

Az alkotások tükrözik a bennünk rejlő szellemi igazságot, nem csupán a funkcionális kiszolgálás a céljuk, hanem az is, hogy a belső lelkiállapotunkat, a kultúrát és a közösséget formálják

– hangsúlyozta Rátóti Zoltán, hozzáfűzve: Makovecz számára az építészet vallási és filozófiai küldetés volt.

„A valódi építkezés nem csak fizikai, de szellemi munka is – jelentette ki az MMA alelnöke –, ne csak a kiállított épületfotókra figyeljenek, hanem arra a belső építő ösztönre, amely mindannyiunkban él. Az igazi országépítés nem a térképek és határok kérdése, hanem a belső, lelki alkotómunka.”

Fotók: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu