„Ha csak egyetlen CD-t tudnék magammal vinni egy lakatlan szigetre, akkor Koroljov Bach-felvételét választanám, mert még az éhségtől és szomjúságtól elepedve is egyre csak ezt a felvételt hallgatnám újra és újra, egészen az utolsó leheletemig.”

Ligeti György

Jevgenyij Koroljov október 17-én a Concerto Budapest szimfonikus zenekarral és a Keller Quartettel lép fel a Zeneakadémia Nagytermében. A világ minden táján elismert, kivételes tehetségű zongoraművész az általa megformált művek elmélyült, intellektuális, minden allűrtől és színpadiasságtól mentes megformálásával és azok egyedülálló művészi megközelítésével vált híressé.

Honnan ered a kötődése a Keller Quartethez és a Concerto Budapest szimfonikus zenekarhoz?

A Keller Quartettel a Berlini Filharmónia kamaratermében játszottunk először egy Brahms-zongoraötöst, sok évvel ezelőtt. Számomra óriási öröm volt velük zenélni, mert nagyon hamar kiderült, hogy rendkívül hasonló, gyakorlatilag azonos zenei nyelvet beszélünk. Később aztán a Concerto Budapesttel számos különböző programban működtünk együtt, mindannyiszor örömmel és megelégedéssel töltött el a közös munka. Nagy örömmel hallom, milyen óriási siker övezi a zenekart Keller András gondos, bölcs és rendkívül inspiráló vezényletével.

Jevgenyij Koroljov Keller Andrással
Fotó: Fejér Gábor

Ha jól tudom, hétéves volt, amikor Glenn Gouldot hallotta Bachot játszani Moszkvában. Hogyan hatott ez akkor önre?

1957 telén kezdtem zongorázni tanulni. Két hónappal később már Bach kis c-moll prelúdiumát játszottam, ami nagyon mély benyomást tett rám. A zongoratanárom gyakran vitt koncertekre, és az egyik ilyen koncert – éppen ebben az időszakban – Glenn Gould diákok számára tartott ismeretterjesztő koncertje volt a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban. Az először megtárgyalt 2. Křenek-szonátából nem sokat értettem, de aztán ahogy A fúga művészetének három tételét játszotta, szinte villámcsapásként hatott rám. Ennek hatására már akkor, ilyen fiatal koromban úgy döntöttem, Bach zenéjét akarom játszani egész életemben.

Gyakran J. S. Bach muzsikájával kötik össze a zenei életben. Mit jelent önnek Bach zenéje? 

Bach zenéje alapvető fontosságú számomra. Azt jelzi, hogy mindennek a világon, az életünknek, az univerzumban való létezésnek van jelentése.

Mit tudna nekünk mondani a d-moll zongoraversenyről?

A d-moll zongoraverseny Bach sok más kompozíciójával együtt a kontrasztos karakterek megjelenítésére épít. Párhuzamosan van jelen a tragikus vonulat – mely a „Wir müssen durch viel Trübsal” kantátához is köthető – és tűnik fel aztán a remény. 

Fotó: Gerth Mothes

A Keller Quartettel most a Pisztrángötöst játsszák nekünk. Mi a különlegessége ennek a műnek a zongorista szemszögéből?

A Pisztángötös egy nagy volumenű mű.  A nehézsége abban rejlik, hogy össze kell hangolni Schubert kedvességét az eleganciájával. Nagyon veszélyes tud lenni az együttes számára, ha túlságosan súlyosan és keményen indítja ezt a művet.

A magyar közönség óriási megbecsüléssel tekint önre. Mikor járt nálunk először, és mik az itteni tapasztalatai? 

1970-ben jártam először Magyarországon, Solymosi professzor szemináriumán vettem részt. A magyar zenészek magas szintű szakmai színvonala és tehetsége, a kimagasló kulturális érdeklődés és az emberek kedvessége nagyon megérintett. Nem véletlen, hogy Magyarország – különösen a huszadik században – rengeteg nagyszerű zeneszerzőt és termékeny művészt adott a világnak. Remélem, ez a hagyomány nem tűnik el.

Fotó: Stephan Wallocha

Üzen valamit a magyar közönségnek? 

A magyar közönség Európa legjobbjai közé tartozik. Azt üzenem, hogy tartsák meg ezt a csodálatos nívót!

Nyitókép: Jevgenyij Koroljov. Fotó: Gela Megrelidze