„Hallgatni akartam, de aztán megszólított az idő, és megtudtam, hogy nem lehet hallgatni. Később megtudtam azt is, hogy a hallgatás legalább úgy válasz, mint a szó és az írás. (…) Szeretném elmondani, mi történt a polgári műveltséggel abban a tíz évben, amelynek kezdetét önkényes időszámítás nélkül az osztrák függetlenség megszűntének, az Anschlussnak napja jelenti” – írja Márai Sándor. A Hallgatni akartam című művet az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező kötetének szánta, 2013-ig azonban az író hagyatékában, kiadatlanul kallódott. „Nem engedem külföldi nyilvánosság elé, nem akarom, hogy ezt a szomorú vallomást, a magyarságnak ezt a vádiratát idegenek is olvassák” – indokolta egykor a szerző. 

A kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis ez a mű tekinthető Márai első, emigrációban írt, befejezett művének. Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. Az író szerint ez a nap nem csak Hitler európai rémuralmának kezdetét és a második világháború vészjósló gondolatát hozta magával, hanem a polgári európai értékek végső és végérvényes halálát is. Az előadáson így végigvonul a polgárság sorsának, múlt-, jelen- és lehetséges jövőbeli szerepének kérdése is.  

A Hallgatni akartam vallomás egy értékvesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak. Emellett egy szakítástörténet is, hiszen befejező dátuma 1948. augusztus 31.: az a nap, amikor Márai elhagyta talán legnagyobb szerelmét, Magyarországot. 

Nyitókép: Hegedűs D. Géza, forrás: a Vígszínház Facebook oldala