Fél nyolckor egyetlen perc alatt bejutottunk a kapun, igaz, szedtük is a lábunkat, hogy megelőzzük a földalattiból kiömlő iskolás osztályokat. A ?sárga metróban? kapaszkodni felesleges lett volna, egymást tartották az emberek, búsan bámultak be a kocsiba a kint rekedtek. Lehet, hogy épp nekik szóltak a megállókba telepített táncelőadások, koncertek, színházak.
Mondjuk, egyáltalán nem lep meg kora este, hogy tele a Szépmvészeti Múzeum. Nem, mintha az Odüsszeia-maraton előtt sorszámokat kellene osztani. Az Antik Gyűjtemény legbelsőbb termében az első betűtől az utolsóig felolvassák Homérosz eposzát ? kora délutántól hajnalig. A Pécsi Tudományegyetem Klasszika-filológia Tanszékének vezetője, Karsai György, a Színművészeti Egyetem tanára kért fel erre negyvennyolc színészt és írót.
Odüsszeusz kalandjainak közepére érek oda. Blaskó Péternek, majd Lázár Katinak jut a 11. ének, a jós Teiresziász megjövendöli, mennyi keserven át jut haza Odüsszeusz, és ha otthon rendet teremt, hogyan indul újra útnak (tengernek), és hal meg. A színészek szó és hang nélkül adják át a széket egymásnak, Lázár Katit Szamosi Zsófi, majd Pálmai Anna követi. Csak a hangosbemondó agresszív, érthetetlen hangja töri meg a tizenkettedik énekben a szirének dalait. Molnár Piroska saját kötetével érkezik, szövegét könyvjelző helyett behajtott oldalfülecske jelzi. A nézők között várja, hogy sorra kerüljön.
Székek és párnák adnak helyet a gyakran változó betérőknek. Karsai követi a művész-neveket és a szövegeket. Hajnali négyig szinte összenő a kötetével. Igazából csak azt sajnálom, hogy nem veszik fel a felolvasást, mert nem akármilyen a művészlista: Takács Katalintól Pogány Juditig, Béres Ilonától Fodor Tamásig. Az írók, költők közül meg Konrád György, Spiró György és Nádasdy Ádám szállt be a maratonba.
? Az idegenvezetésre jött? ? ezzel a kérdéssel minden bizonytalanul topogót megkérdeznek a múzeumban, hiszen az összes tárlatot szakavatott segítséggel nézhetjük végig. Nemcsak mi, hanem az angolul értő külföldiek.
Aztán van még miből válogatni, a kézművesfoglalkozástól a filmvetítésig (pl.: Da Vinci-kód), az asztali sportprogramoktól a fényrajzig. Természetesen a büfé sem tátong üresen. Bárkit meglep, hogy jól fogy a sör? A büfénél már csak a Reneszánsz csarnokban van nagyobb tumultus. Tóth Vera koncertjét még az emeletről sem lehet nézni, minden négyzetcentin álldogál valaki.
A kijáratnál elbizonytalanodom, biztos, menni akarok? Mert a visszaút szinte lehetetlen.
