Más. Milyen? – Szabó T. Anna verse Janikovszky Éva 95. születésnapjára

„Én egészen másmilyen felnőtt volnék, 
 és annyi mindennek örülnék.”
(Janikovszky Éva)

Más. Milyen?

Bolondozni nem bolondság:
hogy örül, ki mindig józan?
Engem megrészegít minden,
és jól tudom, hogy ez jól van. 

Ha felkelek és süt a nap:
 pezsgő pezseg ereimben.
 Ha zuhog a nyári zápor,
 pityókosan placcsog minden.

 Becsípek a kakaómtól:
 fülig ér a szám utána.
 Spicces vagyok tótól, hótól,
 beugrom a pocsolyákba.

 Nem kell koffein a naphoz:
 ugrálok, és felébredek.
 Székről lábam ha harangoz:
 ritmust rúgdos, zenét szerez.

 Bukfencezni a friss fűben
 szokott-e egy komoly felnőtt?
 Fekszik vígan patakparton?
 Bámul-e még tornyos felhőt?

 Örül-e, hogy szuszogni tud?
 Hogy fütyülhet a világra?
 Sütheti-e hasát a nap?
 Mászhat-e még magas fára?

 Becsíp még egy pohár víztől
 futás után, forróságban?
 Kótyagos-e az örömtől,
 ha kint alhat hálózsákban?

 Játszik életre-halálra?
 Kész még minden vad kalandra?
 Vagy már mindent előre tud
 életében napról napra?

 Nekem minden percem mámor,
 bizserget a víg élhetnék.
 Én akkor is bolondoznék,
 ha búsképű felnőtt lennék!

Nyitókép: Janikovszky Éva. Fotó forrása: Janikovszky Éva Facebook-oldala