- Még a régi vagy már az új igazgató kérte fel A kolozsvári bíró megrendezésére?
- Konter Lászlóval, a színház előző direktorával indult a beszélgetés, de Fekete Péter, a jelenlegi igazgató is megtartotta az ötletet, hogy nagyszínpadi gyerek-, egészen pontosan családi előadást rendezzek.
- Mit jelent a műfaji meghatározás, a családi mesejáték?
- Elsősorban azt, összehozzuk a családot, hogy együtt jöjjenek el a színházba. Nagyon gyakran előfordul, hogy gyerekeket visznek el olyan előadásra, ami nem nekik szól elsősorban, a gyerekelőadásokat pedig a felnőttek találják unalmasnak. Mi igyekeztünk úgy fogalmazni, hogy egy-egy szituáció többrétegű legyen, azaz minden korosztálynak tartalmazzon neki lefordítható, megérthető üzenetet. A zene pedig, mivel zenés mesejátékról van szó, kellemes, fülbemászó, de az ínyencek is megtalálják benne a reneszánsz muzsika izgalmát.
- Először rendezett Békéscsabán. "Kapott anyagból" dolgozott, vagy volt beleszólása a közreműködők, az alkotótársak kiválasztásába?
- A felkérés kifejezetten erre, Szente Béla és Gulyás Levente darabjára szólt. A nyár elején olvastam az első szövegváltozatot, ami aztán az én kérésemre módosult, és tömörebb lett. Csökkent a színpadon levők száma, az egyes karakterek élete, jelleme viszont jóval árnyaltabb és gazdagabb lett. Mivel nem ismertem a békéscsabai társulatot, azokra bíztam magam, akik jobban ismerik őket, az egyéniségüket, tehát Fekete Péterre és Seregi Zoltánra, de azt hiszem, jól sikerült a szereposztás, és mind a "felnőtt" színészekkel, mind a stúdiósokkal jól tudtunk együttműködni. Bravúrszerepnek lehet nevezni Beatrix királynőét, akit Kara Tünde alakít, és remekül meg tudja mutatni a színészi képességeit, a színeit, vagy épp a címszerepet, amelyben Hodu József látható.
- Az előadásban közreműködnek bábosok, a látványtervező pedig Lenkefi
Zoltán volt, aki a helyi Napsugár Bábszínház vezetője. Ön ragaszkodott a bábokhoz?
- Tulajdonképpen ők is a "kapott anyaghoz" tartoznak. A pontos okot nem tudom, miért így szólt a felkérés, talán azért, mert vélelmezték, olyan módon tudnék megszólítani bábosokat, hogy a prózai színészekkel egyenrangú partnerekként kezeljék őket, ugyanis a bábosokat általában inkább alkalmazott művésznek, mint alkotótársnak tekintik. Ám azok a fúziók, amikor a két színház találkozik, például ebben az előadásban, izgalmas dolgokat eredményeznek.
