Középkori témaparkká változott a Budai Vár a Múzeumok Éjszakájára. A Kapisztrán téren, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum előtt a lovagi hétköznapokból kapott nem akármilyen kóstolót a Moszkva tér irányából feltóduló nép. Valahogy mindenki így képzeli a hódoltság előtti Magyarországot: nagybajszú, büszke, kapatos katonák emelgetik álló nap az agyagkorsót és virtusból a mázsás kardokat, a háttérben feketére izzadt kovácsok vasalják fényesre páncéljaikat, s bőszoknyás asszonynép sürgölődik körülöttük a szalmával teleszórt vásártereken. Homályos történelmi ismeretekkel akár még vonzó mesterségnek is tűnhet a katonáskodás. A feketelőporos fegyverek bemutatói és a korhű harci öltözékben vívott párbajok láttán persze némileg módosul ez a kép; nem éppen a gombok levagdosásával és visszavarrásával őrizték meg éberségüket Mátyás korában a harcosok. A budapestiek kalandszomját azért jól mutatja, hogy a meghirdetett éjféli zárás dacára még hajnali fél kettőkor is önfeledten lejtette a nép a reneszánsz körtáncokat az ágyúk tövében, a Hadtörténeti Múzeum udvarán.
A Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és Országos Széchényi Könyvtár reneszánsz háromszöge azoknak nyújthatott igazán üdítő szellemi élményt, akik a saját bőrükön élték meg középkort a Kapisztrán téren; a siklóval, lifttel közlekedők, vagy a vip-páholy epres pezsgőjétől megindult múzeumozók minden bizonnyal fanyalogtak egy sort azon, hogy idén minden tárlat Mátyás nagyszerűségét hirdeti. A reneszánsz-fóbiát félretéve viszont kivételesen gazdag élménnyel gyarapodhattak a Budai Vár éjszakai látogatói. A történeti múzeum kiállítása (Hunyadi Mátyás, a király - Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490) az uralkodó személyére, tetteire és környezetére koncentrált, a könyvtár tárlata (Csillag a holló árnyékéban - Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon) stílusosan a tudós főpap könyvtárába, s azon keresztül a korszak szellemi életébe engedett bepillantást. Mindkét időszaki kiállításra jellemző, hogy kivételesen gazdag tárgyi gyűjteménnyel, alapos és informatív leírásokkal fogadta a látogatókat a hűvös termekben.
Fotó: Nándorfi Máté
A történeti múzeum kronologikusan szervezett tárlatának Mátyás trónra jutása és törvénytelen fia, Corvin János utódlására tett kísérlete adja a keretet. Külön termet szenteltek a rendezők Mátyás példaképének, a történelmi tudatunkban méltatlanul mellőzött Luxemburgi Zsigmondnak, a rövidéletű Hunyadi-dinasztiának, illetve Aragóniai Beatrixnek és az udvarba vonzott humanistáknak is, vagyis mindazoknak, akikre a reneszánsz király fényes személye mellett árny vetül. A tárlat látogatói ugyanakkor a festmények és szobrok, ötvöstárgyak és miseruhák, kódexek és fegyverek gazdag kínálatán keresztül ízelítőt kaptak a középkori Magyarország gazdaságából és hadászatából, vallásosságából, művészetéből és műveltségeszményéből is.
Bár a Széchényi Könyvtár tárlatának némileg megtévesztő volt a János Vitéz szellemi műhelyébe invitáló, szerencsétlenül angolra fordított címe, a kiállított könyvritkaságok, oklevelek, ősnyomtatványok és díszes kódexek bőven kárpótolták a népies jelenetekre számító látogatókat - nem csak bölcsészdiplomával volt kész extázis egy teremben látni az első magyar nyelvemlékeket rejtő kódexeket. A tárlat érdeme, hogy az atyáskodó-ármánykodó Vitéz János-kép helyett a használati Liviusát forgató, könyvmoly főpap értelmezését erősíti. A váradi püspök könyvtára például lényegesen modernebb felfogást tükröz Mátyás alapvetően reprezentatív célzatú gyűjteményénél, nem is beszélve arról, hogy Vitéznek nemcsak a klasszikus szerzők művei, hanem a díszes kódexek is a gyengéi voltak. A kisebb birtokkal felérő, háromkötetes Livius-sorozata mellett eltörpülnek a Corvinák.
Mátyás öröksége persze nem csak a gazdag tárgykultúrát, egy remek uralkodó példáját, illetve a hanyatló középkori állam egyik utolsó szellemi felvillanását jelenti. Mátyás öröksége a hódító nemzet eszméje, a hamis történelmi nosztalgia is - minden jelenkori kivetülésével együtt. Az persze kétséges, hogy az évad megszámlálhatatlan Mátyás-tárlata felülírhatja-e a népmesék királyának képét, ha egyáltalán ez a cél, a reneszánsz dömping azonban egyvalamiben biztosan segít: reális történelmi önismeretre nevel. A Szent György téren békésen megfért a kebab és a kürtős kalács szombat éjszaka - úgy teljes a kép, ha megjegyezzük, mindkettőt Mátyásnak köszönhetjük.
