Stílusosan, saját ékszereiben érkezik beszélgetésünkre. Látványos ezüstgyűrűje most nem egy természet ihlette darab, hanem az emberi archetípusokra reflektáló sorozatának része. Mátyók Györgyi szerint ugyanis egy jó kortárs ékszernek nemcsak esztétikai értéke van, hanem mondanivalója, története, üzenete is. A nyár végén megrendezésre kerülő InFlow kortárs ékszer kiállítással és konferenciával is erre szeretné felhívni a figyelmet.
De hogyan lesz egy közgazdászból ékszertervező és valaki olyan, aki saját művészi kiteljesedésén túl szeretné a hazai szakmát is összefogni? Györgyi ugyanis negyvenéves koráig termékfejlesztési igazgató volt banki területen. És bár azt mondja, hogy nagyon szerette a munkáját, azt is érezte, hogy bármennyire jól csinálja, mégis hiányzott valami, szeretett volna mélyebb, időtálló értelmet adni életének. Úgyhogy pályát módosított, tanítani kezdett, de akkor még maradt a kaptafánál: banküzemtant, bankinformatikát oktatott a Műegyetemen.
Azt érezte, hogy mindenképpen a családot szeretné élete fókuszába állítani, és hamarosan megszületett második gyermeke. Hogy összekösse a múltat a jelennel, felsővezetői coach lett, amely során nem tanácsokkal, hanem jól feltett kérdésekkel segít a vezetőknek abban, hogy a munkájuk során felmerülő dilemmákra megoldást találjanak. Miután a fia élsportolóvá vált – 2021-ben lovasíjász világrekorder lett kategóriájában –, sportmentori végzettséget is szerzett. Azt látta, hogy azon a magas teljesítményszinten már a sportolók mentális felkészítésére is nagy szükség van.
Bár ekkor már jórészt a pszichével foglalkozott, még ez sem volt elég. Mivel a tűzzománcozást évtizedek óta – a munkája mellett – gyakorolta, úgy gondolta, hogy érdemes lenne kicsit komolyabban foglalkoznia vele. A gondolatot tett követte, elvégezte az ötvösképzést a Covid alatt, ahol végleg beleszeretett a kortárs ékszervilágba.
Jól sejtem, hogy a segítő, coach-szakmához és az ékszertervezéshez is nagyfokú érzékenységre van szükség? – teszem fel neki a kérdést. Szerinte a ráhangolódás nagyon fontos mindkét esetben, viszont az ékszereknél elsősorban a belső világára figyel, majd az ott megjelenő érzéseket, narratívákat önti fizikai formába. Legfőbb inspirációforrása a természet, a virágok, növények, azok életteliségét, az élet szeretetét szeretné átadni darabjaival is.
Gyorsan továbblépett azon, hogy csak tervezzen. Két éve Szentendrén megnyitotta a Frangipani Stúdió és Galériát – nevét egy egzotikus virágról kapta –, amely jóval több, mint egy ékszergaléria. Közösségi térként is működik, és rendszeresen tartanak ékszerkiállításokat is. Tavaly a Milánói Ékszerhét partnereként mutatkozhattak be, Györgyi saját munkái pedig megfordultak már több rangos ékszerkiállításon: Madridban, New Yorkban, Milánóban, a Határtalan design kiállításon Budapesten, hamarosan pedig Santiago de Chilében és Rómában is láthatóak lesznek.
Bár az eddigiekből úgy tűnhetett, hogy szinte gyémántokkal kikövezett úton halad abban a missziójában, hogy a kortárs ékszerművészetet minél ismertebbé és elismertebbé tegye, azért nem megy minden zökkenőmentesen. Ugyan azt gondolnánk, hogy minden ékszertervező, ötvös örül, ha tárgyait kiállítják, Györgyi sok esetben találkozott már bizalmatlansággal, elzárkózással. Pedig a stúdiójában a vevők harmada külföldi látogató, magyar turisták is gyakran betérnek, és a helyiek között is több visszatérő vásárlója van.
Arra a kérdésre, hogy üzleti múltja, kapcsolatrendszere mennyiben segíti előrehaladását ezen a területen, azt feleli, hogy „Nem szeretem használni a kapcsolatrendszeremet másra, mint amire megszületett. Talán inkább az attitűdömben lehet tetten érni a múltamat. A banki rendszerben mindig nagyban gondolkodtunk, így kialakult egy bátorságom, hogy bármilyen ismeretlen irányba elinduljak. Nem okoz problémát új piacokat, lehetőségeket keresni.”
Szerinte a magyar alkotóművészek kiválóak, a pályájuk elején járók is sokkal bátrabban próbálkozhatnának külföldön is. Sokszor nem azért nem kerülnek be egy versenyre, mert nem értékes az, amit létrehoznak, hanem mert egyszerűen a kiállítás összképe egy másik koncepció felé mozdul el. Ezért az esetleges visszautasításokat nem kell negatívan megélni, hanem bátran, önhitelesen kell céljaik felé haladni. Neki mondjuk könnyebbséget jelent, hogy nem az ékszertervezés a fő megélhetési forrása, más tevékenységeiből tartja fenn magát. Annak persze örül, hogy a stúdió már eltartja magát, és hogy munkájával egy nagyobb ügyet is szolgálni tud.
Missziójának leképeződése az InFlow is. A konferencia ötlete azért fogalmazódott meg benne, mert még mindig rengeteg kérdés foglalkoztatja a kortárs ékszertervezéssel kapcsolatban, és úgy gondolta, hogy egy ilyen esemény a kollégáknak is hasznos lehet:
„Szerettem volna túllépni hazánk határain, és külföldi előadókat is meghívni, hogy nagyobb perspektívában gondolkodjunk. Hiszek abban, hogy együtt többek vagyunk, és külföldi kiállításokon tapasztaltam meg, milyen jó érzés a világ minden tájáról érkező alkotókkal együtt ünnepelni a művészetet. Ezt az érzést szeretném itthon is megvalósítani. Az is célom, hogy érzékenyítsük az embereket az ékszerekben rejlő üzenetekre, bemutatva azok sokszínűségét és mélységét.”
A nemzetközi előadói gárda igen változatos témákról fog beszélni az augusztus végi konferencián. Lesz szó az élettelen tárgyak személyes narratívájáról, a kortárs ékszerkiállítások trendjeiről, a tudatos tervezés fontosságáról, de a virtuális technológiák művészetekben betöltött szerepéről is. A konferenciát kiegészíti majd egy félnapos workshop is, amelyen azok az alkotók vehetnek részt, akik bekerültek a tárlatra, és közös tervezési folyamatban dolgoznak együtt a nemzetközi zsűri tagjaival.
A program külvilág számára legizgalmasabb része az utazó ékszerkiállítás, amelyen huszonkét ország alkotóinak 170 ékszere lesz látható. Ezekben Györgyi szerint igen mély üzeneteket fedezhetnek majd fel a látogatók. Az izraeli és palesztin darabok például a háború témájával és a béke iránti igénnyel egymásra is reflektálnak. A Kínából érkező műtárgyak az egyén lehetőségeiről, a társadalomban elfoglalt helyéről, a női szerepekről is szólnak. De az egészség, az élet és a halál viszonya is megjelenik néhány alkotásban. Ugyanakkor a zsűrizés során külön figyeltek arra, hogy az üzenetiség mellett hordhatóak is legyenek az ékszerek, amelyeket Szentendre után később Budapesten is bemutatnak.
Az ékszertervezés ma már rettentő sok irányt befogad. A modern anyagok használata, valamint a fenntarthatóság már erre a területre is betört, csakúgy, mint a már említett, ékszerek által közvetített egyéni, társadalmi vagy politikai narratíva.
És hogy milyen eredménnyel lenne elégedett az esemény után? Leginkább annak örülne, ha a konferencián és a kiállításon az alkotók, a zsűri és a látogatók egymásra hangolódva, közösen ünnepelnék a kortárs ékszerművészetet, együtt felfedezve az azokban rejlő lehetőségeket.
Az InFlow konferenciára, valamint a workshopra augusztus 31-én és szeptember 1-jén kerül sor a szentendrei MűvészetMalomban, ugyanitt lesz megtekinthető a tárlat is, amely aztán átköltözik a Szentendrei Régi Művésztelepre. Később Budapesten, a Hybridart Space Galériában is bemutatkozik a kollekció.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
